Marino Faliero (opera)
A Marino Faliero Gaetano Donizetti háromfelvonásos operája (opera seria). A szövegkönyvet Giovanni Emmanuele Bidera írta Jean-François Casimir Delavigne azonos című drámája alapján. A művet 1835. március 12-én mutatták be először a párizsi Théâtre-Italienben. A magyarországi ősbemutatóra 1840. április 25-én került sor a pesti Nemzeti Színházban, magyar nyelven.
| Marino Faliero | |
 | |
| Eredeti nyelv | olasz |
| Zene | Gaetano Donizetti |
| Szövegkönyv | Giovanni Emanuele Bidera |
| Felvonások száma | 3 felvonás |
| Főbb bemutatók | 1835. március 12. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Marino Faliero témájú médiaállományokat. | |
Szereplők szerkesztés
| Szereplő | Hangfekvés | Az ősbemutató szereposztása |
|---|---|---|
| Marino Faliero, velencei dózse | basszus | Luigi Lablache |
| Israele Bertucci, az arzenál vezetője | bariton | Antonio Tamburini |
| Fernando, Faliero barátja, Elena szerelme | tenor | Giovanni Battista Rubini |
| Steno, a Negyvenek Tanácsának tagja | basszus | |
| Leoni, a Tízek Tanácsának tagja | tenor | |
| Elena, a dózse felesége | szoprán | Giulia Grisi |
| Irene, Elena szolgálója | szoprán | |
| Vincenzo, a dózse szolgája | tenor | |
| Beltrame, szobrász | basszus | |
| Pietro, gondolás | basszus | Nicolay Ivanov |
| Guido, halász | basszus | |
| Urak, lovagok, kézművesek, halászok, szolgák, katonák. | ||
Cselekménye szerkesztés
Első felvonás szerkesztés
A nép sorából származó Faliero dózsénak nagy a támogatottsága és ezt erősítendő igyekszik az arisztokrácia a plebejusok között az egyensúlyt fenntartani. A patríciusok, élükön Stenóval, többször is nemtetszésüknek adnak hangot emiatt. Egy alkalommal nyílt összeütközésre is sor kerül a két csoport képviselői, hajóépítő munkások és a patríciusok hívei között. Stenónak és követőinek menekülniük kell, de a fiatal patrícius megfogadja, hogy ezért bosszút áll a dózsén, mert szerinte nem lépett megfelelően közbe. A dózse ellenfelei elterjesztik a városban, hogy a dózse felesége, Elena, szeretőt tart. Ez a hír azonban nem alaptalan, mert Elena tényleg szerelmes Fernandóba, aki férjének legbizalmasabb barátja. Mindketten nyugodtak azonban a pletykák miatt, mert Fernando elutazni készül a városból, s így remélik, hogy visszaáll a nyugalom és a béke mindenki lelkébe. Fernando egy búcsúemléket kér Elenától. Az asszony sokáig ellenáll e kérésnek - mert fél a lelepleződéstől -, végül mégis átad a férfinak egy hímzett kendőt. Ekkor talál rájuk a dózse, aki meglepődik ugyan, hogy Fernandót asszonyával bizalmas kettesben éri, de bízik a barát becsületében és asszonya hűségében. Mindjárt meg is kéri Fernandót, hogy kísérje el este a Steno legszűkebb köréhez tartozó, a tíz legbefolyásosabb patríciuscsalád egyikeként ismert Leoniak által adandó bálra. Fernando belátja, hogy a dózse nem mehet ellenségei házába kíséret nélkül, ezért későbbre halasztja tervezett elutazását, s megígéri, hogy vele megy. Israele jelenik meg. Beszámol a dózsénak a hajóépítő munkások és Steno párthívei között kirobbant verekedésről, a patríciusok dózse elleni mind erőteljesebb szervezkedéséről és javasolja, mozgósítsák plebejus híveiket a patríciusok elleni felkelésre, mielőtt ellenfeleik teszik meg azt. A dózse, bár maga is tapasztalja a patríciusok mind nyíltabb ellenségeskedését, habozik utasítást adni egy népfelkelésre. Abban állapodnak meg, hogy az esti összejövetelen, Leoni házában újra tanácskozni fognak.
Második felvonás szerkesztés
Fernando párbajra hívja ki Stenót, amiért rosszhiszemű pletykákat terjesztett róla és Elenáról. A párbajban Steno kerekedik felül és megöli Fernandót. Ez arra készteti a dózsét, hogy lépjen a lázongó patríciusok ellen.
Harmadik felvonás szerkesztés
A palotában Elena és kísérői aggódva figyelik az utcai eseményeket. Megérkezik a dózse Fernando halálhírével, de érkeznek a tanács küldöttei is, aki beszámolnak a felkelés sikeres leveréséről. A főbb vezetőket elfogták, és most Falieróra is ez a sors vár. A tízek tanácsa halálra ítéli. Asszonya búcsúzásukkor bevallja házasságtörését és kéri férje bocsánatát. Faliero megbocsát, majd emelt fővel lép a vérpadra.
Források szerkesztés
- Ashbrook, William. Donizetti and His Operas. Cambridge University Press (1982). ISBN 0-521-27663-2
