Marosszlatina
Marosszlatina, 1910 és 1918 között Marosszalatna (románul: Slatina de Mureș) falu Romániában, Arad megyében.
| Marosszlatina (Slatina de Mureș) | |
 | |
| A Munk-féle gyártelep 1902-ben | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Arad |
| Község | Berzova |
| Rang | falu |
| Községközpont | Berzova |
| Irányítószám | 317038 |
| SIRUTA-kód | 10186 |
| Népesség | |
| Népesség | 149 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 430 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 09′ 22″, k. h. 22° 11′ 04″Koordináták: é. sz. 46° 09′ 22″, k. h. 22° 11′ 04″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Marosszlatina témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
.JPG)
Fekvése szerkesztés
A Zarándi-hegységben, Lippától 40 km-re északkeletre található.
Nevének eredete szerkesztés
Neve szláv eredetű – a slatina szó a délszlávban 'savanyúvízforrás'-t, a csehben 'ingovány'-t jelent. Először 1439-ben említették, Sclathyna és Slathyna néven.
Története szerkesztés
Lakói a 18–19. században fakitermeléssel, szénégetéssel és hamuzsírfőzéssel foglalkoztak. A kevés szántóföldön egyoldalúan csak kukoricát termesztettek, a birtokok szétaprózódtak, szinte minden családfőnek mellékkeresetre volt szüksége. Nagy részüket az 1874-ben lezajlott tagosítás is hátrányosan érintette.
Uradalma, amely Alsószakács és Madarsák határának jó részére is kiterjedt, 15700 kataszteri hold területet foglalt el és 97%-ban erdőkből állt. Az 1880-as évekig a gróf Wickenburg család birtokolta, majd tőlük árverésen Munk H. és fiai fakereskedelmi vállalata vásárolta meg. A cég a falu felett, a Drócsa hegy lábánál gyártelepet épített, amely nemsokára Arad vármegye legnagyobb faipari gyárává nőtt. A korábbi irtások helyén fenyőerdőket ültetett, és 1885-ben húsz kilométer hosszú ipari vasutat épített Tótváradig. Ezt kezdetben lovak vontatták, de az 1890-es években, az akkori Magyarország erdei vasútjai között elsőként átálltak a villamos meghajtásra. A villanyvilágítást is az elsők között vezették be a telepre. A Madarsák felé lejtő 18°-ban lejtő hegyoldalon 500 méter hosszú siklót építettek. A fűrészeket gőzerő működtette. A gyárak deszkákat, bükk parkettát, hordókat, fagyapotot, 1895-től esernyőnyeleket és sétabotokat, a vegyipari gyár kátrányt, ecetsavat, metil-alkoholt állított elő. A gyártelepen 1000–1200 munkás dolgozott, zömükben román, de magyar, német és más anyanyelvűek is. Gyermekeik számára a cég magyar tannyelvű iskolát tartott fenn.
Helyben termesztett régi alma tájfajták a sikulai (șiculane), pap (popești), érdes (aspre), kerekített (rotilate), telelő (iernarețe) és a meddő (sterpe).[2]
Népessége szerkesztés
- 1880-ban 436 lakosából 412 volt román, 9 német és 13 egyéb anyanyelvű; 443 ortodox, 21 római katolikus és 7 zsidó vallású volt.
- 2002-ben 223 román anyanyelvű lakosából 168 volt ortodox és 34 pünkösdista vallású.
Híres emberek szerkesztés
- Itt született 1822-ben Szillányi Péter Klapka komáromi vezérkari főnöke, alezredes.
- Itt született 1897-ben Szenes Piroska író, újságíró.
- Itt ölték meg rablógyilkosok az 1849. augusztus 15-ről 16-ra virradó éjszakán Madách Imre nővérét, Máriát, annak férjét, Balogh Károly honvédőrnagyot és gyermeküket.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. adatbank.ro
- ↑ Nagy-Tóth Ferenc: Régi erdélyi almák. Kolozsvár, 1998
Források szerkesztés
- Gaál Jenő: Arad vármegye és Arad szabad királyi város gazdasága. Arad, 1898
- Marosi Ferenc: Lóvonatu erdei pálya a lippai uradalomban. Erdészeti Lapok 1890, 339–377. o.
- Körös László: A pojána möruli villamos üzemű erdei vasút. Uo. 1902, 603–611. o.
- Kovács Aladár: A Munk H. és fiai czég maros-szlatinai erdőbirtokáról és faipartelepéről. Uo. 1902, 1279–1285 és 1383–1392
További információ szerkesztés
- Falutérkép Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
.svg){kind=small}
