Marosszlatina

falu Romániában, Arad megyében

Marosszlatina, 1910 és 1918 között Marosszalatna (románul: Slatina de Mureș) falu Romániában, Arad megyében.

Marosszlatina (Slatina de Mureș)
A Munk-féle gyártelep 1902-ben
A Munk-féle gyártelep 1902-ben
Közigazgatás
Ország Románia
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeArad
KözségBerzova
Rangfalu
KözségközpontBerzova
Irányítószám317038
SIRUTA-kód10186
Népesség
Népesség149 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság– (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság430 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 09′ 22″, k. h. 22° 11′ 04″Koordináták: é. sz. 46° 09′ 22″, k. h. 22° 11′ 04″
A Wikimédia Commons tartalmaz Marosszlatina témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Ortodox templom (1886)

Fekvése szerkesztés

A Zarándi-hegységben, Lippától 40 km-re északkeletre található.

Nevének eredete szerkesztés

Neve szláv eredetű – a slatina szó a délszlávban 'savanyúvízforrás'-t, a csehben 'ingovány'-t jelent. Először 1439-ben említették, Sclathyna és Slathyna néven.

Története szerkesztés

Lakói a 18–19. században fakitermeléssel, szénégetéssel és hamuzsírfőzéssel foglalkoztak. A kevés szántóföldön egyoldalúan csak kukoricát termesztettek, a birtokok szétaprózódtak, szinte minden családfőnek mellékkeresetre volt szüksége. Nagy részüket az 1874-ben lezajlott tagosítás is hátrányosan érintette.

Uradalma, amely Alsószakács és Madarsák határának jó részére is kiterjedt, 15700 kataszteri hold területet foglalt el és 97%-ban erdőkből állt. Az 1880-as évekig a gróf Wickenburg család birtokolta, majd tőlük árverésen Munk H. és fiai fakereskedelmi vállalata vásárolta meg. A cég a falu felett, a Drócsa hegy lábánál gyártelepet épített, amely nemsokára Arad vármegye legnagyobb faipari gyárává nőtt. A korábbi irtások helyén fenyőerdőket ültetett, és 1885-ben húsz kilométer hosszú ipari vasutat épített Tótváradig. Ezt kezdetben lovak vontatták, de az 1890-es években, az akkori Magyarország erdei vasútjai között elsőként átálltak a villamos meghajtásra. A villanyvilágítást is az elsők között vezették be a telepre. A Madarsák felé lejtő 18°-ban lejtő hegyoldalon 500 méter hosszú siklót építettek. A fűrészeket gőzerő működtette. A gyárak deszkákat, bükk parkettát, hordókat, fagyapotot, 1895-től esernyőnyeleket és sétabotokat, a vegyipari gyár kátrányt, ecetsavat, metil-alkoholt állított elő. A gyártelepen 1000–1200 munkás dolgozott, zömükben román, de magyar, német és más anyanyelvűek is. Gyermekeik számára a cég magyar tannyelvű iskolát tartott fenn.

Helyben termesztett régi alma tájfajták a sikulai (șiculane), pap (popești), érdes (aspre), kerekített (rotilate), telelő (iernarețe) és a meddő (sterpe).[2]

Népessége szerkesztés

  • 1880-ban 436 lakosából 412 volt román, 9 német és 13 egyéb anyanyelvű; 443 ortodox, 21 római katolikus és 7 zsidó vallású volt.
  • 2002-ben 223 román anyanyelvű lakosából 168 volt ortodox és 34 pünkösdista vallású.

Híres emberek szerkesztés

  • Itt született 1822-ben Szillányi Péter Klapka komáromi vezérkari főnöke, alezredes.
  • Itt született 1897-ben Szenes Piroska író, újságíró.
  • Itt ölték meg rablógyilkosok az 1849. augusztus 15-ről 16-ra virradó éjszakán Madách Imre nővérét, Máriát, annak férjét, Balogh Károly honvédőrnagyot és gyermeküket.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. adatbank.ro
  2. Nagy-Tóth Ferenc: Régi erdélyi almák. Kolozsvár, 1998

Források szerkesztés

További információ szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés