Maszamune, akit úgy is ismernek, mint Goró Nyúdó Maszamune (五郎入道正宗, Hepburn: Gorō Nyūdō Masamune), vagy Okazaki Maszamune (岡崎 正宗, Hepburn: Okazaki Masamune) – bár néhány szakértő úgy véli, hogy ezt a nevet csak kitalálták annak érdekében, hogy ezzel tovább növeljék a Tokugava ház hatalmát – feltehetően 1264-től 1343-ig élt, és Japán egyik, ha nem a legnagyobb kardkovácsaként tartják számon. Életével kapcsolatos számadatokat alig ismerünk, valószínűleg a korábban említett évszámok sem fedik a valóságot, ugyanakkor általánosságban úgy vélik, hogy munkásságának nagy részét a késő 13. és a kora 14. század környékén végezte a Kamakura korszak végén és a Nanboku-csó korszak elején (1288–1328).

Maszamune
Masamune Portrait.jpg
Született 1264.
Japán
Elhunyt 1343. (79 évesen)
Állampolgársága japán
Foglalkozása Japanese swordsmith
A Wikimédia Commons tartalmaz Maszamune témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Munkásságának helyszíne Szagami tartomány volt. Bizen és Jamasiro tartományból származó kardkovács mesterek tanították, mint pl.: Szaburo Kunimune, Avatagucsi Kunicuna és Sintógo Kunimicu. Ő maga is sok más kardkovács növendéket tanított, 15 ismert, de ezek közül 10 csak legenda, akiket Dzsuttecunak neveznek, vagy a Tíz Híres Tanítványnak/ Maszamune Tíz Nagy Tanítványának. Vannak viszont, akik úgy vélik, hogy a tíz legendás tanítvány közül néhány valóban Maszamune mester alatt tanult.

Maszamune munkássága alatt tőröket és kardokat készített, japán kifejezéssel tantó és tacsi. Fegyvereit a Szosu hagyománynak megfelelően kovácsolta.

Maszamunének volt egy fia is – Hikosiro Szadamune – aki sokak által, apjához hasonlóan nagy kardkovácsként van számon tartva.

Maszamune stílusaSzerkesztés

Maszamune kardjai hatalmas elismerésnek és tiszteletnek örvendenek kimagasló minősége és szépsége miatt, amelyeket egy olyan korszakban alkotott, amelyben a kardkovácsoláshoz használt fém gyakran szennyeződésekkel volt teli. A „nie” (錵) művészetének tökélyre fejlesztését is neki tulajdonítják, amely azt foglalja magába, hogy a perlit alapanyagba martenzit kristályokat szór, amelyek az éjszakai égbolt csillagjait hivatottak ábrázolni.

Maszamune pengéi főként szuguha hamon és notare hamon stílusban készültek. Az első esetében a penge éle fölött, azzal párhuzamosan egy egyenes vonal fut, míg a második esetében egy hullámos vonal kíséri a penge élét végig. Létezik néhány penge, ami ko-midare stílusban készült, amely egy cakkozott mintát eredményez a pengén. Ez a stílust valószínűleg a régi Bizen és Hóki tartományból ered.

Kevés bizonyíthatóan Maszamune által készített kard létezik, mivel ritkán látta el őket bármiféle jelzéssel, de a Fudo Maszamunét, a Kjógoku Maszamunét és a Daikoku Maszamunét elismerik Maszamune hiteles munkáinak.

Az általa készített kardokat említik a leggyakrabban a Kjóho Meibucu Csoban felsoroltak közt. Ez egy katalógus volt, amelyben összeírták a daimjó (földesúr) tulajdonában lévő legkiválóbb kardokat. A katalógus a Kjóho korszak alatt a Hon’ami család becsüsei és csiszolói által voltak szerkesztve. A katalógus a Tokugava sógunátus irányítója, Tokugava Josimune parancsára készült 1714-ben és három könyvből áll. Az első könyv címe Nihon Szanszaku, amelyben felsorolják a három legnagyobb kardkovácsot Tojotomi Hidejosi véleményéhez igazodva. Ilyen például Ecsu Macukara Go Umanoszuke és Avatagucsi Tosiro Josimicu, de a könyv tartalmaz negyvenegy Maszamune által készített kardot is. A három könyv együtt hatvanegy kardot említ, amelyek Maszamune által készültek. A könyvekben lényegesen több Maszamune által készített kardot említenek, mint a három másik nagy kardkovács nevéhez fűződőket együttvéve. Valószínű ez annak köszönhető, hogy Hidejosi nagyon kedvelte a Szosu kardkovácsok művészetét. A könyvekben felsorolt kardok egyharmada a legnagyobb Szosu mesterek által lettek kovácsoltak, köztük fellelhető Maszamune neve is.

Összehasonlítás MuramaszávalSzerkesztés

Maszamune kardjait gyakran állítják szembe Muramasza, egy másik rendkívül híres japán kardkovácsmester munkáival. Muramaszát gyakran helytelenül Maszamune kortársaként írják le, sőt van, hogy a tanítványként. Ez azért helytelen, mivel Muramasza keltezéssel látta el a kardjait, innen tudjuk, hogy Muramasza az 1500-as évek környékén élt, tehát lehetetlen, hogy valaha is találkozott volna Maszamunéval. A legendákban Muramasza kardjait vérszomjas és gonosz tárgyakként írják le, míg Maszamunéit egy lélekben kiegyensúlyozott és nyugodt harcos szellemével azonosítják.

Maszamune és Muramasza legendáiSzerkesztés

Egy legenda szerint egy napon Muramasza mesterét, Maszamunét kihívta, hogy megbizonyosodjanak arról, melyikük képes tökéletesebb kardot készíteni. Mind a ketten fáradhatatlanul dolgoztak kardjukon. Mikor elkészültek a fegyverek elkezdődött a próbatétel, vajon melyiküké a legtökéletesebb. A próba abból állt, hogy mindkettőjüknek egy kis patakba állva az áramlattal szembe kellett fordítaniuk a pengéjüket. Murmasza kardja, a Dzsúcsi Joszamu (十千夜寒, Tízezer Hideg Éj) mindenen keresztülvágott, ami csak az útjába került; halakat, a víz tetején úszó leveleket, de még a víz felszíne fölött süvítő szelet is kettéhasította. Maszamunét lenyűgözte tanítványa mesterműve. Ezután a mester is elővette kardját, a Javarakai-Tét (柔らかい手, Gyengéd Kéz) és belehelyezte a kis patakba. A mester ezután türelmesen várt. A penge csak a leveleket vágta át, a halak békésen úszkáltak mellette, a szél pedig gyengéden elsuhant a penge mellett. Egy kis idő elteltével Muramasza megelégelte és elkezdte kigúnyolni mesterét, miután úgy látta mestere képtelen használható pengét készíteni. A mester csak mosolygott és a hüvelybe csúsztatta kardját. Muramasza mindvégig megjegyzéseket tett Mestere munkájára, mivel képtelen volt akármit is kettévágni. A távolból egy szerzetes figyelemmel kísérte a jelenetet, majd odalépett hozzájuk mélyen meghajolva a két kardkovács előtt, majd a látottak összegezte a tanítványnak. Az első kard minden tekintetben egy tökéletes fegyver, ámde egy vérszomjas és gonosz, mivel nem válogat, mindent kettéhasít, ami csak az útjába kerül, ámde a második kard messze túltesz az előzőn, mivel az nem vágja meg szükségtelenül az ártatlanokat.

Egy másik elmondás szerint mind a kettő kard egyformán kettévágta a leveleket, viszont Muramaszáéhoz hozzátapadtak, míg mesterééhez nem. Egy másik verzióban mind a két penge ketévágta a leveleket, de Maszamune esetében a vágás után a levelek két fele újra egyesült. Szintén egy másik verzióban Muramasza pengéje kettévágta a leveleket, míg Maszamunééról lepattantak, vagy egy másik elbeszélésben Muramasza kardja kettévágta a leveleket, mesteréé pedig összeforrasztotta a darabokat. Végezetül, egy másik legenda szerint a sógun vagy a császár kérésére mind a ketten kardot készítettek, majd a kardokat egy vízesés alá helyzeték. A történet innentől ugyan az, mint az eddigiek. Maszamune munkáit szent kardoknak vélték. E történet variációjában Muramaszát gonosz kardok kovácsolásáért kivégzik.

Maszamune tanítványaiSzerkesztés

Dzsuttecu – A Tíz Híres Tanítvány/ Maszamune Tíz Nagy Tanítványa

  • Kanemicu (備前國長船住兼光 – Bizen Kuni Oszafune dzsu Kanemicu, 備前長船住兼光 – Bisu Oszafune dzsu Kanemicu, 備前國長船住左衛門尉藤原兼光 – Bizen no Kuni Oszafune dzsu Szaemondzso Fudzsivara Kanemicu) Az ő nevéhez fűződnek a valaha készült legélesebb kardok. Egyike a kevés Szai-dzso vazamononak értékelt (tökéletes élesség nagymestere) kovácsoknak, olyan kardokkal, mint a Kabutovari (Sisakvágó), az Ishikiri (Kővágó) és a Teppokiri (Fegyvervágó). Kardjait ismert és neves harcosok, hadvezérek használták. Kanemicu valószínűleg nem volt Maszamune tanítványa, de nagyban befolyásolták munkásságát a Szosu tradíció vonásai.
  • Kunisige (長谷部国重 – Haszebe Kunisige) A Haszebe iskola megalapítója, ahol a Szosu és a Jamasiro második időszak stílusának megfelelő kardokat készítettek. A nevéhez a Hesikiri Hasabe (Az Erőteljes Hasító) nevű kard fűződik, aminek 1. tulajdonosa Tojotomi Hidejosi volt, majd utána Oda Nobunaga. Jelenleg a kard Kuroda Daimjó Ke családi ereklyéje. A kard nevét Oda Nobunaga történetéből kapta, amiben keresztülvágott egy asztalon, hogy megölhesse Kannait, egy teafőző mestert, aki elárulta őt.
  • Szaeki Norisige (佐伯 – Szaeki, 則重 – Norisige) A történelem szerint Maszamune legtehetségesebb tanítványa volt, azonban jelenlegi kutatások arra mutatnak, hogy Maszamunével együtt tanult a nagy Sintógo Kunimicu mester alatt. Jól ismert arról, hogy ő az egyetlen, aki képes volt elsajátítani a macukavahada (pálmafakéreg mintájú acél) stílust, ami egyedivé tette pengéit.
  • Go Josihiro (郷(江) – Go, 義弘 – Yoshihiro) Korai halála miatt (27 éves) nagyon kevés általa készült kard létezik, és egyetlen olyan fegyver sem létezik, ami meg lenne jelölve a készítő által. Őt tartják a legnagyobb kardkovácsnak Maszamune Dzsittecujából.
  • Naocuna (石州出羽直綱作 – Szekisu Izuva Naocuna Szaku, 直綱作 – Naocuna Szaku) Sok elmélet létezik, hogy valójában Szaemonzaburo tanítványa volt. Az ő munkásságára is nagy hatást gyakorolt a Szosu, mégha magam Maszamune nem is tanította közvetlenül.
  • Csogi (備州長船住長義作 – Bisu Oszafune dzsu Nagajosi Szaku, 備州國長船住長義 – Bizen Kuni Oszafune dzsu Nagajosi) Valószínűleg nem volt Maszamune közvetlen tanítványa, ugyanakkor nagy hatást gyakorolt rá Maszamune, a Szosu stílus és a Szoden Bizen kardkovácsok munkája.
  • Sizu Szaburo Kaneudszi (兼氏 – Kaneuji) Jamatoban élt, majd Minoba ment, hogy Maszamune alatt tanulhasson, aminek hatására stílusa hatalmas változáson ment keresztül. Az általa készült kardok hasonlítanak leginkább Maszamunééire, sőt gyakran össze is tévesztik őket.
  • Kindzsu (金重 – Kindzsu) Ő és Kaneudzsi hozták létre a Mino stílust. Curugában a Szeiszen-dzsibe szerzetes volt.
  • Kunicugu (来源国次 – Rai Minamoto Kunitsugu) A Szosu és a Jamasiro hagyomány hatásai észlelhetőek munkásságán.
  • Szaemonzaburo (左—Sza, 筑州左 – Csikusu Sza, 筑前國住左 – Csikuzen no Kuni dzsu Sza) A Jaszujosi nevet használta, de munkáit a keresztnevében szereplő első két karakterrel látta el. Egyesek szerint egyike Maszamune legnagyobb tanítványainak. ASzosu hagyomány követése mellett megalkotta a Csikuzen hagyományát.

Egyéb tanítványok

  • Hiromicu (相模國住人廣光 – Szagami Kuni Dzsunin Hiromicu) Akihiroval megalkották a Szosu stílus második korszakát.
  • Szadamune Maszamune vér szerinti, vagy örökbefogadott fia, szintén tanítványa. Apjához hasonlóan nem tüntette fel nevét fegyverein, és szintén egy páratlan kardkovács volt.
  • Akihiro (相州住秋廣 – Szosu dzsu Akihiro) (相模國住人秋廣 – Szagami Kuni Dzsunin Akihiro) Maszamune közvetlen tanítványa volt.

Maszamune által kovácsolt kardokSzerkesztés

Maszamune kardjai mind viselik a Maszamune nevét, mind pedig a kard saját, készítőjétől kapott nevét.

Hondzsó Maszamune

Valószínűleg a legismertebb kard Maszamune által. Az egyik legtökéletesebb japán kardnak tartják. 1939 óta japán nemzeti kincsnek számít.

Az Edo-korszak nagy részében a Tokugava sógunátust jelképezte, és sógunról sógunra szállt.

Fudo Maszamune

Egyike annak a kevés kardnak, amin fel van tüntetve a kovács neve. 1601-ben Tojotomi Didecugu vásárolta meg 500 Kanért, majd a sógun Iejaszu tulajdonába került, majd tőle végül Maeda Tosicunéhez került. Maeda Tosicune juttatta vissza a kardot a sógunhoz, valószínűleg akkor, amikor visszavonult. Később a kard az Ovari-Tokugava klánhoz került és köztük öröklődött tovább. A kard megközelítőleg 25 centiméter hosszú, vagyis ez egy tantó (tőr) gyökérmintázatú karcolással a penge külső oldalán. Még megtalálhatók rajta evőpálcikára emlékeztető barázdák (Gomabasi, 護摩箸) és a penge „ura” részén egy sárkány (倶利伽羅, Kurikura).

Muszasi Maszamune

Egy sajátos kard, amely valaha a Tokugava sógunátus tulajdona volt a Kí Uradalmon belül, majd később eljutott a Tokugava család fő ágához is. Ez a kard egy „tacsi”, 74 centiméter hosszú, és fellelhető rajta Maszamune majdnem összes jellegzetessége. Szóbeszédek szerint annak ellenére, hogy a kard Muszasi tartományról van elnevezve (Edo, majd a mai Tokió helyszíne), az eredete onnan ered, hogy valaha Mijamoto Muszasi tulajdonában állt, aki a valaha élt legnagyobb kardforgatóként tartanak számon Japánban. A kard japán nemzeti kincsnek számít.

Kotegiri Maszamune

Kotegiri jelentése Kote Vágó. Oda Nobunagához került a kard, és ő rövidítette le jelenlegi hosszúságára. 1615-ben eljutott a Maeda klánhoz, akik 1882-ben felajánlották ajándékként az akkori uralkodónak, Meidzsi császárnak, aki nagy gyűjtő hírében állt.

Hócsó Maszamune

Ez a név három különböző tantóra vonatkozik Maszamune által. Ezek a kardok szélesebbek, Maszamune karcsú és elegáns stílusához képest.

ForrásokSzerkesztés

  • Goro Nyudo Masamune [1]
  • The Art of Japanese Sword making [2]
  • Masamune [3][halott link]
  • THE MUSASHI MASAMMUNE - ONE BLADE, FOUR OSHIGATA [4]
  • Masamune [5]
  • Goro Nyudo Masamune [6]