Maytenus boaria

növényfaj

A Maytenus boaria a valódi kétszikűek Eurosids I kládjába sorolt kecskerágó-virágúak (Celastrales) rendjében kecskerágóformák (Celastroideae) alcsaládjába sorolt Maytenus nemzetség típusfaja. Elfogadott magyar neve nincs.

Maytenus boaria
Lecsüngő lombozata
Lecsüngő lombozata
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Kecskerágó-virágúak (Celastrales)
Család: Kecskerágófélék (Celastraceae)
Alcsalád: Kecskerágóformák (Celastroideae)
Nemzetség: Maytenus
Molina, 1782
Faj: Maytenus boaria
Molina
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Maytenus boaria témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Maytenus boaria témájú médiaállományokat és Maytenus boaria témájú kategóriát.


Maytenus boaria a SLO Botanikus Kertben (San Luis Obispo)

Származása, elterjedése szerkesztés

Dél-Amerika középső és nyugati részéről származik.[1]

Chiléből származó példányai Európa mediterrán éghajlatú vidékein több gyűjteményes kertben is megtalálható. Magyarországon nem télálló (Johnson). Így került az Amerikai Egyesült Államokba is, ahol Kalifornia államban néhány helyen kivadult.[2] Az USA Csendes-óceáni partvidékén a kertekben északon egészen Seattle-ig és Vancouverig megtalálható. Ugyancsak megtelepült Új-Zélandon, ahol gyorsan terjed, és ezért inváziós fajjá minősítették.

Megjelenése, felépítése szerkesztés

20 m magasra növő fa. Szürke kérgét rövid, hálózatos barázdák tagolják. Boltozatos koronája nyitott; külső hajtásai lecsüngők (Johnson).

3–5 mm-es nyélen átellenesen szemben ülő, elliptikus, kopasz, sötétzöld, sűrűn fűrészfogas szélű levelei 2,5—5 cm hosszúak.

Virágai kicsik: a porzós virágok barnássárgák, a termősek lilán csíkozott világoszöldek. Kétrészes, egy vagy két magot tartalmazó bogyótermését bíborvörös héj burkolja.

Életmódja, termőhelye szerkesztés

Lassan növő, szárazságtűrő örökzöld. Fája a szárazabb éghajlatú Argentínában keményebb, mint Chilében.

Argentínában jellemzően a tabaquillo-erdők elegyfája. Nagyobb állománya nő Chile középső részén a La Campana Nemzeti Parkban, ahol a veszélyeztetett chilei mézpálmához (Jubaea chilensis) társul. Erdeik aljnövényzetében több veszélyeztetett faj talál otthont, köztük az Adiantum gertrudis.

Magvai könnyen csíráztathatók.

Felhasználása szerkesztés

A szarvasmarhát jelentő „boaria” nevet azért kapta, mert zsenge leveleit szarvasmarhák takarmányozására használják.

Európa és Észak-Amerika melegebb éghajlatú részein dísznövénynek ültetik.

A magvaiból ütött olajból firniszt készítenek, kemény fájából szerszámnyeleket faragnak. Nektárja ízletes mézet ad.

Mivel magról könnyen nevelhető, Chilében az országot újraerdősítő programban is felhasználják.

Jegyzetek szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Maytenus boaria című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés