Melville-sziget (Kanada)

sziget Kanada Északnyugati területek és Nunavut tartományaiban
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. június 10.

A Melville-sziget (angolul Melville Island) a Parry-szigetek egyike a kanadai sarkvidéki szigetcsoportban, az északi mágneses sarkhoz közel. Először a szigetcsoport névadója, sir William Edward Parry érte el 1819-ben. Parry ezen a szigeten telelt át embereivel mintegy 10 hónapot, amíg a jég ki nem engedte fogságából hajóit.

Melville-sziget (Melville Island)
A Melville-sziget az űrből
A Melville-sziget az űrből
Közigazgatás
Ország Kanada
Népesség
Teljes népesség0 fő
Földrajzi adatok
FekvéseKanadai sarkvidéki szigetcsoport
SzigetcsoportParry-szigetek
Terület42 700 km²
Hosszúság50-210 km
Szélesség320 km
Tengerszint feletti magasság776 m
Legmagasabb pont1067 m
Elhelyezkedése
Melville-sziget (Kanada)
Melville-sziget
Melville-sziget
Pozíció Kanada térképén
é. sz. 75° 30′, ny. h. 111° 30′75.500000°N 111.500000°WKoordináták: é. sz. 75° 30′, ny. h. 111° 30′75.500000°N 111.500000°W
A Wikimédia Commons tartalmaz Melville-sziget témájú médiaállományokat.

A sziget hossza 320 km, szélessége 50–210 km, területe 42 700 km². Felszíne nyugat felé emelkedő fennsík; legmagasabb pontja 1067 m magas. Keleten a Byam Martin-csatorna választja el a Bathurst-szigettől.[1]

Földtani felépítése

szerkesztés
 
A Melville-sziget térképe

Felszínét a földtörténeti ókorban, illetve középkorban lerakott üledékes kőzetek borítják.

Élővilága

szerkesztés

Növényzete tundra. Jellegzetes állata a pézsmatulok.

Gazdaságföldrajza

szerkesztés
 
A Melville-szigettől és a Cornwallis-szigettől északra húzódó Wellington-csatorna a brit Admiralitás térképén.
A térkép „Cornwallis Island” felirata valójában a Bathurst-szigetet jelöli; a Cornwallis-sziget valójában csak az itt tévesen egybefüggőnek tekintett földdarab délkeleti csücske
 
A Hecla és a Griper legénysége csatornát vág a jégbe a hajóktól a Melville-szigeti táborhelyig

Partja csak nyár végén közelíthető meg hajóval. A szigeten, illetve környékén nagy kőolaj-, illetve földgázkészleteket mutattak ki.

  1. Magyar nagylexikon III. (Bah–Bij). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 359. o. ISBN 963-05-6821-7