Meng-ce (könyv)
A Meng-ce ( ) Menciusznak tulajdonított beszélgetéseket és mondásokat tartalmazó, ókori kínai (i. e. 4. század második fele) filozófiai mű, amely a konfuciánus kánon Négy könyv csoportjának része.
Meng-ce ( ) | |
Szerző | Menciusz |
Eredeti cím | 孟子 |
Ország | ókori Kína |
Nyelv | klasszikus kínai nyelv |
Téma | konfuciánus filozófia |
Műfaj | értekező próza |
A Wikimédia Commons tartalmaz Meng-ce ( ) témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Átírási segédlet | |
Meng-ce | |
Kínai átírás | |
Hagyományos kínai | 孟子 |
Egyszerűsített kínai | 孟子 |
Mandarin pinjin | Mèngzǐ |
Wade–Giles | Meng4-tzu3 |
Kantoni jűtphing | Maang6-zi2 |
Tartalma, felépítése
szerkesztésA Meng-ce ( ) eredetileg hét úgynevezett belső (nej ( ) 內), és négy úgynevezett külső (vaj ( ) 外) fejezetet tartalmazott, mely így összesen a Ji-ven-cse ( )ben is említett 11 fejezetből állt. Csao Csi ( ) (趙歧; megh. i. sz. 201), a könyv szerkesztője a külső fejezeteket eltávolította, mivel szerinte ezek nem Menciusz eredeti alkotásai, hanem későbbi korokban származó írások. Az így megmaradt hét (belső) könyv mindegyikét két részre osztotta. Az így kapott 14 csüan ( )ból álló felosztás a legtöbb későbbi kiadásban is megmaradt, a ketté osztott fejezeteket a nyugati kiadásokban A és B betűvel jelölték (pl. 5A a 9. fejezetre vonatkozik). Az egyes fejezetek további (összesen 261) kisebb egységekre tagolódnak.[1]
A Meng-ce ( ) egyrészt a mester barátaival, riválisaival, tanítványaival és különböző uralkodókkal folytatott beszélgetéseit, másrészt önálló mondásait tartalmazza. Az első könyv (1A–1B) Menciusznak a Liang-beli (梁) Huj ( ) királynál (惠) (uralk. i. e. 370–319), a Csi ( )-beli (齊) Hszüan ( ) (宣) királynál (uralk. i. e. 320–302), illetve a Teng-beli (滕) Ven ( ) (文) hercegnél tett látogatását írja le. A 2. könyv (2A–B) Kung-szun Csou ( ) (公孫丑) és mások kérdéseire adott válaszokat, a 3. fejezet (3A–3B) pedig Teng, illetve Song államokban lezajlott beszélgetéseit (Ven ( ) herceg, Csen Taj ( ) (陳代), Csing Csun ( ) (景春), Peng Keng ( ) (彭更), Van Csang ( ) (萬章), Kung-tu-ce ( ) (公都子)) tartalmazza. A 4. könyvben (4A–B) általában Menciusz önálló mondásai találhatók, míg az 5. könyv (5A–5B) nagy részét Menciusz válaszai teszik ki, melyeket tanítványának, Van Csang ( )nak az ősi uralkodókkal és intézményekkel kapcsolatos kérdéseire adott. A legfontosabbként számon tartott 6. fejezet a Menciusztól származó azon idézetek legteljesebb gyűjteménye, amelyben az ember veleszületett hajlamait tárgyalja, általában az i. e. 4. századi más nézettekkel szemben fejtve ki nézeteit. Jellemző módon ez a könyv az egyik ilyen ismert gondolkodó, Kao-ce ( ) (告子) érvelésével kezdődik, mellyel szemben Menciusz saját álláspontját védelmezi. A 4. és a 7. könyv (4A, 4B, 7A, 7B) elsősorban Menciusz önálló mondásaiból áll, és feltehetőleg későbbi keletkezésű.[2]
Kommentárjai
szerkesztésA Meng-ce ( )hez már a Tang-kor előtt is születtek kommentárok (Cseng Hszüan ( ) (鄭玄), Kao Ju ( ) (高誘), Liu hszi ( ) (劉熙)), a 8. századi Han Jü ( ) rendkívül nagyra értékelte a művet. A legismertebb kommentárt az a Csu-hszi ( ) írta 1177-ben (Meng-ce csi-csu ( ) 孟子集注), aki egyben a Négy klasszikus egyikévé tette a Meng-ce ( )t. A Ming-korban Vang Jang-ming ( )re (王陽明) hatott leginkább Menciusz tanítása, a Qing-korban pedig Csiao Hszün ( ) (焦循; 1763–1820; Meng-ce cseng-ji ( ) 孟子正義) és Taj Csen ( ) (戴震; 1724–1777; Meng-ce ce-jü su-cseng ( ) 孟子字羲疏證) értelmezte újra a Meng-ce ( )t, az utóbbi erősen kritizálva Csu-hszi ( ) interpretációját.[3]
Hivatkozások
szerkesztésMegjegyzések
szerkesztésForrások
szerkesztés- ↑ Kósa 2013. 66. o.
- ↑ Kósa 2013. 66., 67. o.
- ↑ Kósa 2013. 67. o.
Irodalom
szerkesztésMagyarul
szerkesztés- ↑ Fung 2003.: Fung Yu-lan: A kínai filozófia rövid története, (Szerk.: Derk Bodde; Ford.: Antóni Csaba.) Budapest: Osiris Kiadó, 2003. ISBN 963-389-479-4
- ↑ Kósa 2013.: Kósa Gábor: „Mengzi”. In Kósa Gábor - Várnai András (szerk.): Bölcselők az ókori Kínában. Magyar Kína-kutatásért Alapítvány, Budapest 2013. pp. 65–84. ISBN 978-963-284-374-2
- ↑ Tőkei Ferenc 1986.: Kínai filozófia. Ókor. 1. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Akadémia Kiadó. Budapest, 1986. (Harmadik, változatlan kiadás) ISBN 963 05 4294 3
- ↑ Tőkei Ferenc 1997.: Menciusz. Konfuciusz nagy követője; vál., ford., bev., jegyz. Tőkei Ferenc; Szukits, Szeged, 1997 (A bölcselet mérföldkövei) ISBN 963 9020 36 2
Idegen nyelven
szerkesztés- ↑ Geisz 2008.: Steven F. Geisz: „Mengzi, Strategic Language, and the Shaping of Behavior.” Philosophy East & West 58.2: 190–222.
- ↑ Ivanhoe 1990.: Philip J. Ivanhoe: Ethics in the Confucian Tradition: The Thought of Mencius and Wang Yang-ming. Atlanta: Scholars Press. 1990.
- ↑ Liu 2002.: Liu Xiusheng – Philip J. Ivanhoe (eds.). Essays on the Moral Philosophy of Mengzi. Indianapolis, In: Hackett Publishing Company. 2002.
Lásd még
szerkesztésKülső hivatkozások
szerkesztés- The Works of Mencius: James Legge angol fordítása
- Mengzi kínai szöveg James Legge angol fordításával (Chinese Text Project)
- Mencius (szemelvények), A. Charles Muller angol fordítása