Meskó Sándor

(1842–1925) magyar főispán

Csanádi Meskó Sándor Béla[2] (Makó, 1842. december 7.Makó, 1925. július 29.)[3][4] Csanád vármegye főispánja.

Meskó Sándor
Született1842. december 7.
Makó[1]
Elhunyt1925. július 29. (82 évesen)
Makó
Állampolgárságamagyar
SzüleiMeskó János
Foglalkozásapolitikus
TisztségeCsanád vármegye főispánja (1901–1905)
IskoláiPesti Királyi Tudományegyetem (–1865)
KitüntetéseiMakó díszpolgára (1901)
A Wikimédia Commons tartalmaz Meskó Sándor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Édesapja, Meskó János (1802–1892) Csanád vármegye tiszti főorvosa, édesanyja Szenkovits Erzsébet volt.[2] A középiskolát a fővárosi piaristáknál, egyetemi tanulmányait pedig a pesti egyetem jogi karán végezte el. 1865-től volt Csanád vármegye ügyvédje. 1867-től esküdt, majd főszolgabíró lett. 1869-ig a járásbírói munkákat is elvégezte. 1869–1876 között a makói törvényszék ügyészeként dolgozott. 1876 tavaszán Szabadkára került, májusban megválasztották Csanád vármegye alispánjává, 1901-ben a főispáni székbe került. 1905. november 8-án lemondott főispáni tisztségéről, és visszavonult a közélettől. 1909–1921 között a vármegye közigazgatási bizottságának tagja volt.

Fontos szerepe volt a marosi híd (1878), a vasutak (1883, 1903), a vármegyei árvaház (1894), a Makói József Attila Gimnázium (1895), az apátfalvi közúti híd (1895), a pénzügyi igazgatóság (1898), a színház (1903) és a magyarcsanádi vasúti híd (1903) felépítésében.

Makón 1900-ban utcát neveztek el róla.[5]

Sírja a makói római katolikus temetőben található.[6]

Díjai, kitüntetései szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés