Mexikói viperagyík

A mexikói viperagyík vagy Escorpion (Heloderma horridum) a hüllők (Reptilia) osztályának a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjéhez, ezen belül a gyíkok (Sauria vagy Lacertilia) alrendjéhez, a varánuszalakúak (Varanoidea vagy Platynota) alrendágához és a mérgesgyíkfélék (Helodermatidae) családjához tartozó faj.

Mexikói viperagyík
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Hüllők (Reptilia) Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata) Alrend: Gyíkok (Sauria) Alrendág: Varánuszalakúak (Varanoidea) Család: Mérgesgyíkfélék (Helodermatidae) Nem: Heloderma Faj: H. horridum
Tudományos név
Heloderma horridum Wiegmann, 1829
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Mexikói viperagyík témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Mexikói viperagyík témájú médiaállományokat és Mexikói viperagyík témájú kategóriát.

Elterjedése

Mexikó területén és Guatemala nyugati része honos. Trópusi lombhullató erdők és tüskebozótok lakója.

Alfajai

• Heloderma horridum alvarezi Bogert & Martin del Campo, 1956
• Heloderma horridum charlesbogerti Campbell & Vannini, 1988
• Heloderma horridum exasperatum Bogert & Martin del Campo, 1956
• Heloderma horridum horridum (Wiegmann, 1829)

Megjelenése

Testhossza 76-90 centiméter, testtömege 1,4-4 kilogramm. Ha Mexikó és Guatemala csendes-óceáni partvidéke mentén ritkán szem elé kerül, könnyű felismerni. Zömök testét sötétbarna és sárga, gyöngyszerű pikkelyek fedik. Nyaka aránylag hosszú, feje henger alakú, lábai erősek és éles karmúak. Hosszú farka fokozatosan elvékonyodik. A két ismert mérges gyíkfaj egyike - a másik a sivatagban élő gila (Heloderma suspectum). Barázdás méregfoga az alsó állkapcsában ül (a kígyóké a felsőben).

Mexikó déli részén egyszínű, feketésbarna példányok is előfordulnak.

Életmódja

A kígyóktól eltérően, mérgét elsősorban védekezésre használja. A zsákmány elejtéséhez nincs rá szüksége, mivel önmagához képest kicsi és ártalmatlan állatokkal táplálkozik - nagyobb zsákmányállatai közé tartozik pl. a szopós rágcsálók, a madárfiókák és a tojás. A zsákmány felkutatásában villás nyelvük is segítségükre vannak. Harapásuk rendkívül fájdalmas, mérgük az emberre is végzetes lehet. A mexikói viperagyík főként nappal aktív, de a legforróbb napszakban a talajba vájt üregében húzódik meg, és csak szürkületkor jön elő. Gyakran mászik fára.

Szaporodása

Fészekaljanként 8-10 tojást rak átlagosan.

Rokon fajok

A Mexikói viperagyík legközelebbi rokona a gila (Heloderma suspectum).

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. május 8.)
• ITIS szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. május 8.)
• Mark O'Shea, Tim Halliday. Hüllők és kétéltűek. Taramix (1998). ISBN 978-963-87799-2-2