Michel Barnier

francia politikus

Michel Barnier (La Tronche, 1951. január 9. –) francia politikus, 2006 és 2015 az Európai Néppárt alelnöke, 2016-tól 2019-ig az EU főtárgyalója az Egyesült Királysággal a Brexittel kapcsolatban folytatott tárgyalásain. Ezt követően 2019-ig az Európai Bizottság Egyesült Királysággal való kapcsolataiért felelős munkacsoportjának vezetője volt.

Michel Barnier
Született1951. január 9. (73 éves)[1][2][3][4][5]
La Tronche
Állampolgárságafrancia[5]
Gyermekeihárom gyermek:
Ben Barnier
Foglalkozása
Tisztsége
  • Senator of the French Fifth Republic
  • megyei tanács tagja
  • a francia nemzetgyűlés tagja (1978. április 3. – 1981. május 22.)
  • a francia nemzetgyűlés tagja (1981. július 2. – 1986. április 1.)
  • a francia nemzetgyűlés tagja (1986. április 2. – 1988. május 14.)
  • a francia nemzetgyűlés tagja (1988. június 23. – 1993. április 1.)
  • a francia nemzetgyűlés tagja (1993. április 2. – 1993. május 1.)
  • kohézióért és reformokért felelős biztos (1999–2004)
  • Minister of Foreign Affairs (2004. március 31. – 2005. május 31.)
  • Minister of Agriculture and Fisheries (2007. június 19. – 2010. november 14.)
  • az Európai Parlament képviselője (2009. július 14. – 2010. február 9.)
  • a belső piacért és a szolgáltatásokért felelős biztos (2010. február 9. – 2014. november 1.)
IskoláiESCP Europe
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend tisztje
  • Commander of the Order of Agricultural Merit
  • a Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal
  • Robert Schuman-emlékérem (2005)

A Wikimédia Commons tartalmaz Michel Barnier témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Családja szerkesztés

Nős; 3 gyermeke van.

Életpályája szerkesztés

Párizsban szerzett diplomát az ESCP-n (European Business School in Paris). Francia anyanyelve mellett angolul beszél.

Franciaországban szenátor volt, majd több kormányban miniszterként vett részt. 2006 és 2015 között az Európai Néppárt alelnöke volt.

2016-tól 2019-ig az EU főtárgyalója az Egyesült Királysággal a Brexittel kapcsolatban folytatott tárgyalásain. Ezt követően 2019-ig az Európai Bizottság Egyesült Királysággal való kapcsolataiért felelős munkacsoportjának vezetője volt.

2021-ben bevándorlásellenes programmal megpályázta a Republikánusok államfőjelöltségét, de nem sikerült azt elnyernie.[6]

Díjai, elismerései szerkesztés

  • A Francia Köztársaság Becsületrendjének tisztje
  • Robert Schuman-emlékérem (2005)
  • A Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal

Publikációi szerkesztés

  • 2014: "Se reposer ou être libre“ – Gallimard
  • 2008: "Europe, cards on the table“ - Acropole
  • 2008: "Who will feed the world: a new agricultural revolution" - Acropole
  • 2007: "Atlas for a sustainable world" - Acropole
  • 2005: "Sortir l’Europe des idées reçues" - Plon
  • 2001: "Notre contrat pour l'alternance" - Plon
  • 1994: "Vers une mer inconnue" - Pluriel
  • 1994: "Le Défi écologique - Chacun pour tous" - Hachette
  • 1992: " Atlas des risques majeurs" - Plon
  • 1985: "Vive la politique" - Stock

Jegyzetek szerkesztés

  1. Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Roglo
  4. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  6. Karóczkai Balázs, Renczes Ágoston: Hét politikus, akiről 2021-ben hallottál utoljára (magyar nyelven). azonnali.hu, 2021. december 31. (Hozzáférés: 2022. január 15.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés