Coluche

Coluche, eredeti nevén Michel Gérard Joseph Colucci (Párizs, 1944. október 28. – Cannes, 1986. június 19.), César-díjas francia színész, humorista, aki provokatív, pimasz hangnemével vitt új színt a francia humorba.

Coluche
Született	Michel Gérard Joseph Colucci 1944. október 28. Párizs 14. kerülete
Elhunyt	1986. június 19. (41 évesen) Opio
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Házastársa	Fred Romano (1982. december 4. – 1985. november 5.) Véronique Colucci (1975–1982)
Foglalkozása	komikus rádiós műsorvezető filmszínész filmrendező forgatókönyvíró politikus színész
Tisztsége	alapító (Restaurants du Cœur)
Kitüntetései	César-díj a legjobb színésznek
Halál oka	közúti baleset
Sírhelye	Cimetière de Montrouge
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1970–1981
Díjai
César-díjak
Legjobb színész Viszlát, Pantin! (1984)
Coluche aláírása
weboldal IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Coluche témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

„	Nem vagyok újgazdag, régi szegény vagyok.	”

Élete, munkássága

Coluche sírja a montrouge-i temetőben

Családja Észak-Olaszországból költözött át Franciaországba, apja szobafestő, anyja virágkötő volt. Apját korán elvesztette (1947), így őt és lánytestvérét anyja nevelte szerény jövedelméből. Gyermekkorát Párizs egyik déli peremvárosában, Montrouge-ban töltötte. A tanulás nem érdekelte, ezért csupán az elemi iskolát végezte el.

Volt postai távírász, fotós, zöldség- és gyümölcsárus, virágárus, felszolgáló, anyagmozgató, de valójában csak a szereplés, a zene és az előadó-művészet érdekelte. Együttesével kávéházak teraszán lépett fel, Boris Vian, Georges Brassens, Léo Ferré és főleg Yves Montand dalaival. 1968-ban kapta barátaitól a Coluche nevet.

1971-ben ismerte meg az újságírónak tanuló Véronique Kantort, akit 1975. október 16-án feleségül vett. Kapcsolatukból két fiúgyermek született: Romain (1972) és Marius (1976).

1981-ben elvált, depresszióba esett, inni és drogozni kezdett.

1986 júniusában előadásának előkészítésére utazott a Francia Riviérára, amikor két barátjával viszonylag kis sebességgel, de sisak nélkül motorozva a Cannes és Opio közötti kanyargós úton belehajtott egy teherautóba. Párizsban, a montrouge-i temetőben helyezték örök nyugalomra.

A 2004-ben felfedezett 170906 Coluche nevű kisbolygót róla nevezték el.

Coluche, a színész

Tagja volt Romain Bouteille 1969-ben alapított társulatának, a Café de la Gare-nak; ide tartozott többek között Gérard Depardieu, Patrick Dewaere és Miou-Miou is. Rendkívül gyors népszerűségre tett szert, ezért a kabaréból egyenes út vezetett a filmezéshez.

Sokan szerették, csodálták, mások viszont ócsárolták a nyíltan provokátori szerepbe bújt személyt, aki népszerűségét felhasználva 1981-ben még a köztársasági elnöki székért folytatott küzdelembe is belevetette magát. A nyolcvanas évek elején versengtek érte a rádió- és tévécsatornák, ahol egyfajta „one man show”-t adott elő. Jellemző volt rá külvárosi zsargon, a durva beszéd, melyet büszkén vállalt: „Mindig durva, sosem vulgáris”.

Felismerve a média hatékonyságát, óriási avantgárd provokációt szervezett a homoszexuálisok házasságkötésének elismerése érdekében: 1985. szeptember 25-én a televízió-kamerák kereszttüzében kötött házasságot egy másik szertelen humoristával, Thierry Le Luron-nal.

Coluche, a karitatív személyiség

Mivel maga is a hátrányos helyzetűek közül származott („Nem vagyok újgazdag, régi szegény vagyok”), és látta a francia segélyezési rendszer nehézkességét, az elesettekkel szembeni hatékonyság hiányát, „Les Restos du Cœur” (A Szív Éttermei) néven menedékhelyet alapított és adományokat gyűjtött a hajléktalanok számára. A ma is jól működő karitatív szervezet 1988-ban elérte, hogy a nemzetgyűlés külön „Coluche-törvényt” hozzon, melynek alapján az adományozók adójuk egy hányadát leírhatják.

Híres fellépő ruháját, a munkásoverallt az Emmaüs mozgalom adományozta neki, amikor egy jelentős összegű csekket adott át vezetőjüknek, Pierre abbénak, noha a két ember – Jacques Brel szavaival élve – „nem egy hajóban evezett, de egy kikötőbe tartott.”

Coluche, a sportember

Imádta a motorsportokat, indult a Paris-Dakar versenyen is. 1985. szeptember 29-én megdöntötte az 1000 méteres sebességi motorozás világcsúcsát, melynek során 252,087 km/h sebességet ért el (Yamaha 750 OW31).

Filmjei

• 1970 – Le pistonné, rendező: Claude Berri
• 1970 – Szamárbőr (Peau d'âne), rendező: Jacques Demy
• 1971 – Madame êtes-vous libre?, rendező: Claude Heymann (tévéfilmsorozat)
• 1971 – Hadd keringőzzön (Laisse aller… c'est une valse), rendező: Georges Lautner
• 1973 – Szalad, szalad a külváros (Elle court, elle court la banlieue), rendező: Gérard Pirès
• 1973 – L'an 01, rendező: Jacques Doillon
• 1973 – Themroc, rendező: Claude Faraldo
• 1973 – A nagy kóceráj (Le grand bazar), rendező: Claude Zidi
• 1973 – Alex, rendező: Jacques Ertaud (La ligne de démarcation tévéfilmsorozat 1 epizódja)
• 1975 – Salavin, rendező: André Michel (tévéfilm)
• 1975 – Les Nomades, rendező: Serge Friedman (La cloche tibétaine mini tévésorozat része)
• 1976 – Gyilkosság zárt ajtók mögött (Les vécés étaient fermés de l'intérieur), rendező: Patrice Leconte
• 1976 – Szárnyát vagy combját? (L'aile ou la cuisse), rendező: Claude Zidi
• 1977 – Drôles de zèbres, rendező: Guy Lux
• 1977 – Vous n'aurez pas l'Alsace et la Lorraine, rendező: Coluche
• 1980 – Gyanútlan gyakornok (Inspecteur la bavure), rendező: Claude Zidi
• 1981 – Signé Furax, rendező: Marc Simenon
• 1981 – Törekvő tanerő (Le maître d'école), rendező: Claude Berri
• 1981 – Reporters, rendező: Raymond Depardon (dokumentumfilm)
• 1982 – Elle voit des nains partout !, rendező: Jean-Claude Sussfeld
• 1982 – Deux heures moins le quart avant Jésus-Christ, rendező: Jean Yanne
• 1983 – Titokban Hongkongban (Banzaï), rendező: Claude Zidi
• 1983 – A haverom nője (La femme de mon pote), rendező: Bertrand Blier
• 1983 – Viszlát, Pantin! (Tchao Pantin !), rendező: Claude Berri
• 1984 – A pajzán Dagobert király (Le Bon Roi Dagobert), rendező: Dino Risi
• 1984 – A tollaskígyó bosszúja (La vengeance du serpent à plumes), rendező: Gérard Oury
• 1985 – A gag királyai (Les rois du gag), rendező: Claude Zidi
• 1985 – Sac de nœuds, rendező: Josiane Balasko
• 1985 – A háború bolondja (Scemo di guerra) – 1985 – Dino Risi
• 1985 – Coluche 1-faux (tévésorozat)

Díjai

• 1984 – César-díj a legjobb színésznek – Viszlát, Pantin!

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Coluche című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Coluche témájú médiaállományokat.

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Coluche témában.

• Hivatalos oldal
• Coluche a PORT.hu-n (magyarul)
• Coluche az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Coluche az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Coluche a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Coluche az AlloCiné weboldalán (franciául)
• Coluche Profile. Famousfix.com. (Hozzáférés: 2023. június 23.)
• Coluche hivatalosan hivatalos honlapja (franciául)