Miszki

város Oroszországban

Miszki (oroszul: Мыски) város Oroszország Kemerovói területén. A novokuznyecki agglomeráció része.

Miszki (Мыски)
Miszki címere
Miszki címere
Miszki zászlaja
Miszki zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyKemerovói terület
Irányítószám 652840–652860
Körzethívószám 38474
Népesség
Teljes népesség41 379 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Miszki (Oroszország)
Miszki
Miszki
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 53° 42′, k. h. 87° 49′Koordináták: é. sz. 53° 42′, k. h. 87° 49′
Miszki (Kemerovói terület)
Miszki
Miszki
Pozíció a Kemerovói terület térképén
Miszki weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Miszki témájú médiaállományokat.

Népessége: 43 038 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

ElhelyezkedéseSzerkesztés

A Kemerovói terület déli részén, a Kuznyecki-medence nehézipari központjától, Novokuznyecktől autóúton 50 km-re keletre, Mezsdurecsenszktől 20 km-re nyugatra, a Tom és bal oldali mellékfolyója, a Mrasszu (vagy Mrasz-Szu) találkozásánál helyezkedik el. Vasútállomás a Novokuznyeck–Mezsdurecsenszk–Abakan nyugat–keleti irányú vonalon.

TörténeteSzerkesztés

Korábbi évszázadokban a Mrasszu és a Kondoma völgyét sórok lakták. A mai város helyén az 1770-es években keletkezett sór település (ulusz), melyet 1826-ban az orosz iratokban Miszkinek neveztek el. A név a мыс ('fok') szóból keletkezett, ami a két folyó által közrezárt nyíl alakú területre utal. A falu 1926–1939 között a Sór-hegyvidéki nemzeti járás központja, 1939–1956 között a Miszki járás székhelye volt. 1956-ban a járás közigazgatási önállóságát felszámolták..

A körzetben 1948-ban kezdték meg a szénbányászatot és a tajgában a fakitermelést. 1952-ben fafeldolgozó kombinátot alapítottak. 1952 végén született határozat a Tom mentén tervezett nagy hőerőmű építéséről, és az építkezés közben, 1956-ban Miszki városi rangot kapott. A hőerőmű első 100 MW-os blokkja 1958-ban kezdte meg a termelést, az utolsó 1965-ben. Napjainkban is ez a Kemerovói terület legnagyobb teljesítményű, széntüzelésű hőrőműve (1345 MW).

A város körzetében kiépített nagy kiterjedésű külszíni szénbánya (Szibirga) 1971-ben adott először szenet, és 1974 végén nyitották meg a központi szénfeldolgozó üzemet (széndúsítót), mely még a 2010-es években is az egyik legnagyobbnak számított a térségben. A Tom-uszai hőerőmű mellett ez a másik jelentős ipari létesítmény, amely a város gazdaságának alapja.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés