Moesz Gusztáv

Levkóczi és késmárki Moesz Gusztáv, teljes nevén Moesz Lajos Richárd Gusztáv (Körmöcbánya, 1873. október 21. – Budapest, 1946. december 8.) botanikus, mikológus, muzeológus. A magyar mikológia (gombatan) egyik legkiválóbb művelője volt, munkásságának köszönhető a magyarországi mikro- és makrogombaflóra átfogó ismerete. 1945-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt.

Moesz Gusztáv
Életrajzi adatok
Született	1873. október 21. Körmöcbánya
Elhunyt	1946. december 8. (73 évesen) Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Ismeretes mint	botanikus muzeológus
Nemzetiség	magyar
Pályafutása
Szakterület	botanika, mikológia, muzeológia
Kutatási terület	A magyarországi mikro- és makrogombaflóra kutatója
Akadémiai tagság	Magyar Tudományos Akadémia
A Wikimédia Commons tartalmaz Moesz Gusztáv témájú médiaállományokat.

Élete

Moesz Rudolf és Vogel Sarolta fiaként született. Alapfokú iskoláit Aranyosmaróton végezte, majd négy éven át a selmecbányai evangélikus líceum tanulója volt, ahol a botanikus és entomológus Cserey Adolf is tanárai közé tartozott. Később a körmöcbányai reáliskola tanulója lett. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte (rövid műegyetemi kitérővel), ahol 1895-től 1899-ig Krenner József mellett az ásvány- és kőzettani tanszék tanársegédje volt. Tanári oklevelét 1897-ben szerezte meg, majd 1899-től a brassói főreáliskolában tanított természetrajzot. 1906-ban a Magyar Nemzeti Múzeum növénytárához került munkatársként, 1911-től igazgatóőrként. 1907-ben a budapesti egyetemen megszerezte doktori oklevelét. A növénytár vezetője, Filarszky Nándor a gombagyűjteményt bízta a fiatal Moeszre, aki sokat dolgozott annak fejlesztésén és rendszerezésén. 1915-ben a mikológia egyetemi magántanára lett, az 1919. évi Tanácsköztársaság során pedig a budapesti egyetem Növényrendszertani Intézetének vezetőjévé nevezték ki az onnan elmozdított Tuzson János helyére. A Tanácsköztársaság bukását követően magántanári címét megvonták, de mintegy kárpótlásul 1920-ban a Királyi Magyar Természettudományi Társulat Növénytani Szakosztályának elnökévé választották. 1929-ben a Magyar Nemzeti Múzeum növénytárának igazgatója lett, és ezt a tisztséget töltötte be 1934. évi nyugdíjba vonulásáig. A tudományos gyűjtő- és rendszerező munkát idős korában sem hanyagolta el. A második világháború végórájában nagy veszteség érte Moeszt és a magyar botanikát: a bombázások során könyvtárával és feljegyzéseivel együtt elpusztult a lakása, valamint az áldozatos munkájával bővített növénytári gombagyűjtemény is. Egyetemi tanári címét csak a második világháborút követően, 1945-ben kapta vissza. Ekkor – élete alkonyán – léphetett csak az akadémikusok sorába is. Gyomorrákban hunyt el. Felesége Grabocsay Ilona Katalin Adolfin volt.

Munkássága

Tudományos pályája elején főként ásványtannal és kristálytannal foglalkozott, majd a Brassón töltött években fordult érdeklődése az alsóbbrendű mikroszkopikus növények és a hidrobiológia felé. Az 1900-as években – már a növénytár munkatársaként – figyelmét kizárólag a gombáknak szentelte. Pályája során mintegy 160 gombafajt és két virágos növényt írt le. Életműve úttörő jelentőségű a mikrogombák kutatása terén, behatóan foglalkozott a gombák okozta növénybetegségekkel is (fagomba, gubacs stb.), amivel nemzetközi hírnevet szerzett magának. Gombarendszertani eredményeit az 1925–1941 között négy kötetben megjelenő, Fungi Hungariae című összefoglalásban adta közre. A Botanikai Közlemények melléklapjaként szerkesztésében jelent meg 1913–1938 között a Mykológiai Közlemények. Közleményeit rendszerint saját maga illusztrálta már az 1900-as évek elejétől fogva. A magasabb rendű növények vizsgálatával sem hagyott fel, ismertek florisztikai és növényföldrajzi tanulmányai is. Az 1910-es években Erdélyben, Bars vármegyében, a Száva mentén és Lengyelországban is botanizált, és rámutatott, hogy a Kárpátok déli előhegyein számos pannóniai xeroterm (posztglaciális melegkedvelő) növény északi elterjedési határa egybeesik a szőlőkultúra északi kiterjedésével. Moesz bekapcsolódott a magyar antibiotikumkutatásba is.

Tudományos eredményei elismeréseként 1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.

Tiszteletére neveztek el két gombanemzetséget, valamint több növény- és állatfajt (Moesziomyces bullatus, Eriophyes moeszi stb.).

Főbb művei

• Brassó állóvizeinek mikroszkopikus növényzete, Brassó, 1902.
• Adatok az Aldrovanda vesiculosa L. ismeretéhez, Budapest, 1907.
• Néhány bevándorolt és behurcolt növényünk, Budapest, 1909.
• A rétyi Nyír növényzete, Budapest, 1910.
• Adatok Bars vármegye flórájához, Budapest, 1911.
• Magyarország gombaflórája – Fungi Hungariae I–IV., Budapest, 1925–1941.
• A házigomba és az épületek elgombásodása, Budapest, 1934.
• Magyarország gubacsai, Budapest, 1938.
• A Kiskunság és a Jászság szikes területeinek növényzete, Debrecen, 1940.
• Telepes növények, Budapest, 1941.
• Budapest és környékének gombái, Budapest, 1942.
• A gombák, Budapest, 1943.
• A Kárpát-medence üszöggombái, Budapest, 1950. [posztumusz, Ubrizsy Gáborral]

Források

• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 225–226. o.  
• Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 211. o. ISBN 963-9257-09-5  
• Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 585–586. o. ISBN 963-85433-5-3
• Moesz Gusztáv. Élet és Tudomány, 1998. 43. sz.. Magyar Tudomány- és Technikatörténeti Műhely rovata. [2010. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 9.)

További információk

• Moesz Gusztáv. História - Tudósnaptár. (Hozzáférés: 2011. december 8.)
• Moesz Gusztáv. sulinet.hu. [2011. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 8.)
• Flóránk üstököse, a magyar látonya. Legféltettebb növényritkaságaink. sulinet.hu. [2005. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 8.)