Montaui Szent Dorottya

Montaui Szent Dorottya (németül: Dorothea von Montau) (Gross-Montau, 1347. február 6. – Marienwerder, 1394. június 25.) szentként tisztelt remetenő.

Montaui Szent Dorottya
Montaui Szent Dorottya
Montaui Szent Dorottya
remetenő
Születése
1347. február 6.
Gross-Montau, ma: Mątowy Wielkie, Német Lovagrend, a mai Lengyelország területén
Halála
1394. június 25. (47 évesen)
Marienwerder, ma Kwidzyn, Német Lovagrend, a mai Lengyelország területén
Tisztelete
Egyháza Római katolikus egyház
Tisztelik Római katolikus egyház
Ünnepnapja június 25.
Védőszentje a történelmi Porosz Királyság, Német Lovagrend, menyasszonyok, özvegyek, nagycsaládos szülők
A Wikimédia Commons tartalmaz Montaui Szent Dorottya témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Dorothea von Montau Gross-Montauban született, mely ebben az időben a Német Lovagrend fennhatósága alatt állt, gazdag családból. Már gyermekkorában különféle böjti cselekedeteket ajánlott fel, böjtben nem fogyasztott tejterméket, hidegben aludt, többször is megostorozta magát, olyan szinten, hogy a háta - saját szavai szerint olyan volt - "mint ekevassal hasogatott szántóföld". 1363-ban, tizenhat évesen szülei kívánságára férjhez ment és Danzigba, a mai Gdańskba költözött. Férje, Adalbert hirtelen haragú volt, s feleségének jámborsága megzavarta, ezért nem egyszer a durva bántalmazás és az otromba gyöngédség módszerét váltogatva, próbálta feleségét átnevelni. 1364-ben látomásban Dorottyában "izzó szeretetre lángolt fel", megértette, hogy a házassága az ő keresztútja, amely szenvedéseit vállalnia kell, mint vértanúságot. Kilenc gyermeke született, ebből négy kis korában meghalt, másik négyet pestis ragadott el, s egy leánya maradt életben, aki később apáca lett. Dorothea türelmes önátadása lassan megváltoztatta férjét. Nyolc gyermekük halála után közösen zarándokútra indultak, Aachenen át délre vonultak a Szűzanyának a svájci Einsiedelnben lévő híres zarándokhelyére. A következő tél ismét Danzigban találja őket, ahol eladták házukat, hogy délre költözzenek. Egy útonálló csapat mindenüket elvette, s Adalbert úgy döntött, hogy visszatér Danzigba. Ekkor Dorothea kérte férjét, hogy engedje, hogy kolostorba vonuljon, amire Adalbert rá is állt, de az illetékes Einsiedeln plébános előtt a férj beleegyező nyilatkozatát visszavonta, így Dorottya kénytelen volt visszatérni szegényes körülmények közé Danzigba. 1389-ben Adalbert Dorottyát Rómába küldte zarándoklatra. Mire visszatért férje meghalt. Kislányát kolostorba helyezte el, javai maradékát elajándékozta, és áttelepedett Marienwerderbe. Ekkor Johannes Marienwerder, a marienwerderi templom dékánja fogadta szolgálatába. 1393. november 2-án, miután hitét és elszántságát megvizsgálták remete lett, bezárkózott egy kis cellába, melyet a dóm falához építettek. A kor szokásaival ellentétesen napi áldozó lehetett. 1394. június 25-én reggel halva találták cellájában. Valószínűleg a dómban temették el, de sírja a reformáció idején megsemmisült.

Boldoggá avatási eljárása rövid időn belül megindult, de 1404-ben a kor viszontagságai miatt leállt az eljárás, s 1955-ig nem is folytatódott. Hivatalos kanonizáció nélkül is a nép a Poroszország védőszentjének tekintette. Ezt a hagyományt VI. Pál pápa 1976-ban megerősítette, amikor a szentek közé iktatta.

Személye az irodalombanSzerkesztés

Günter Grass 1977-ben Der Butt – A hal címmel regényt írt férjével való kapcsolatáról (fordította: Bor Ambrus, a versbetéteket fordította: Kalász Márton).

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dorothea of Montau című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

  • Saint of the Day at St. Patrick Catholic Church
  • Heiligenlexikon article
  • Dorota z Mątowów
  • Legeza Ilona könyvismertetője
  • Testvéreink a szentek. Válogatás Peter Manns: Retormer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László szerkesztésében: Eisenstadt, 1977.
  • Ijjas Antal: Szentek élete. 1--2. köt. Bp., 1968.
  • Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piarista atyák: Szentek élete az év minden napjára.1--4. kötet. Szerk. Schütz Antal. Bp., 1932.