Moog-szintetizátor

A Moog-szintetizátor[a] (kiejtése „moug”, „móg”[1]) egy moduláris szintetizátor, amelyet Robert Moog amerikai mérnök fejlesztett ki. Moog 1964-ben mutatta be először és cége, az R. A. Moog Co. (később Moog Music) számos különféle egyedi, valamint előre összeállított modellt gyártott belőle 1965 és 1981 között,[2] majd 2014-től napjainkig (2021)[3][4][5][6][7]. Ez volt az első kereskedelmi forgalomba hozott szintetizátor. A mai értelemben vett analóg szintetizátor, valamint általánosságban véve a szintetizátorok fejlődésének egyik legfontosabb állomása.

Moog-szintetizátor
Egy 1975-ös Moog System 55 szintetizátor
Egy 1975-ös Moog System 55 szintetizátor

A Wikimédia Commons tartalmaz Moog-szintetizátor témájú médiaállományokat.

1963-ban Moog már több éve teremineket tervezett és árult. Az egyszerűbben használható és könnyebben megfizethető elektronikus zenei eszközök iránti igényre reagálva kezdte el fejleszteni a Moog-szintetizátort, zeneszerzők - többek között Herb Deutsch, Richard Teitelbaum, Vladimir Ussachevsky és Wendy Carlos - javaslatai és kérései alapján. Moog fő újítása az volt, hogy létrehozta az 1 volt/oktáv szabványt. Ez lehetővé teszi többek között, hogy feszültséget használva a hangmagasság szabályozható egy egységes és átlátható keretrendszerben feszültségvezérelt oszcillátorokkal. Ezen kívül olyan, ma már alapvető szintetizátorokkal kapcsolatos fogalmakat is bevezetett, mint például a modularitás és a burkológörbe-generátorok.

A Moog-szintetizátor több különálló modulból áll, amelyek nem csak hangokat hoznak létre, hanem azokat formálják is. Ezeket a modulokat kábelekkel lehet összekötni, ezáltal a szintetizátor használata némileg egy telefonközpontra emlékeztet. A hangszeren többféle kontrollerrel is lehet játszani, ami általában egy billentyűzet. Ezen kívül szekvenszerekkel is vezérelhető, maga a Moog cég is kínál szekvenszer modulokat a szintetizátorhoz.

A Moog-szintetizátor oszcillátorai különféle hullámformákat és ezáltal hangszíneket generálnak. Ezekből, az oszcillátorokból kijövő hangokból különféle frekvenciákat lehet kiszűrni, kivonni, valamint más modulokkal is lehet változtatni (modulálni) a hangokat. Ezen funkciók összességével lehet létrehozni a kívánt hangzásokat.

A Moog-szintetizátort a köztudatba az 1968-as Switched-On Bach című album váratlan sikere hozta be, melyen Bach műveinek Wendy Carlos által Moog-szintetizátoron játszott átdolgozásai hallhatóak. Az 1960-as évek vége felé rock és pop együttesek is elkezdték használni a hangszert, többek között olyan előadók, mint a Doors, a Grateful Dead, a Rolling Stones, és a Beatles. A Moog-szintetizátor a népszerűsége csúcsán az 1970-es évekbeli progresszív rock elengedhetetlen részévé vált. Olyan együttesek játszottak rajta, mint a Tangerine Dream, vagy Emerson, Lake & Palmer. Mivel a hangszer arra is alkalmas volt, hogy olyan akusztikus hangszereket utánozzon több-kevesebb sikerrel, mint a vonósok, vagy rézfúvósok, a session zenészek veszélyben érezték az állásukat. Ennek következtében még egy időben a Moog-szintetizátor kereskedelmi célú stúdiókban való használatát is tiltották. 1970-ben a Moog Music kiadta a hordozható, normalizált[b] szintetizátorát, a Minimoog-ot, amely technikailag a Moog moduláris szintetizátoron alapult.

Robert Moog az 1970-es években, Moog moduláris szintetizátorral (hátul), Moog Sonic Six (balra), és Minimoog (jobbra) szintetizátorokkal, valamint egy Moog 1130 Drum Controllerrel. (elöl, középen a két szintetizátor között)

FejlesztésSzerkesztés

 
Herb Deutsch 2011-ben

A hatvanas évek elején az elektronikus zenei technológia még nem volt kiforrott. Főként a kortárs kísérleti komolyzenében tevékenykedő zeneszerzők használták fel a kompozícióik megvalósítására, amelyek a nagyközönséget kevéssé vonzották.[8] 1963-ban Robert Moog amerikai mérnök, aki teremineket tervezett és árult,[9] találkozott Herb Deutsch zeneszerzővel a New York-i Állami Zeneiskolai Szövetség egy vásárán. Deutsch egy teremin, egy szalagos magnó és egy fix hangmagasságú oszcillátor segítségével elektronikus zenét komponált, ami időigényes folyamat volt, mert a kívánt hatások eléréshez mágnesszalagokat kellett vágnia és összeillesztenie. Felismerve a praktikusabb és kifinomultabb eszközök szükségességét, Moog és Deutsch felvetették egy „hordozható elektronikus zenei stúdió” elképzelését.[10]

Moog 16 000 dolláros támogatást kapott a New York-i Állami Kisvállalkozói Szövetségtől, és a New York állambeli Trumansburgban kezdte meg a munkáját.[10] Abban az időben a szintetizátorszerű hangszerek egész helységeket töltöttek be.[11] Moog remélte, hogy egy kompaktabb hangszert tud építeni, amely felkelti a zenészek érdeklődését.[12] Egy megfizethetetlenül drága gitárerősítő építéséből szerzett tapasztalatai alapján úgy határozott, hogy a használhatóság és a megfizethetőség lesznek a legfontosabb szempontok új hangszerének tervezésekor.[9]

Korábbi szintetizátorok, mint amilyen például az RCA Mark II, jellemzően elektroncsövek százaival állítottak elő hangokat.[13] Ehelyett Moog az akkor még újdonságnak számító szilícium tranzisztorok használata mellett döntött - pontosabban egy tranzisztort választott, amelynek exponenciális kapcsolata van a bemeneti feszültség és a kimeneti áram között. Ezzel létrehozta a feszültségvezérelt-oszcillátort, amely olyan hullámformákat generál, amelyek hangmagasságát a feszültség megváltoztatásával lehet beállítani. Moog a szintetizátorához kidolgozta az 1 volt/oktáv alapú feszültségvezérlést. A Moog-szintetizátor hasonlóképpen feszültséget használ a hangerő szabályozására feszültségvezérelt-erősítőkkel.[10]

Moog kifejlesztett egy prototípust két oszcillátorral és egy erősítővel. Mivel az oszcillátorok saját maguk is vezérlőfeszültségeket adnak ki, így az egyik modul felhasználható egy másik kimenetének modulálására, ezáltal olyan zenei effektusokat létrehozva, mint a vibrato és a tremolo.[10] Moog elmondása szerint, Deutsch „magán kívül volt”, amikor ezt megmutatta neki. Azonnal elkezdett zenélni a prototípussal, felkeltve a környéken járók figyelmét: „Ott álltak, hallgatóztak és rázták a fejüket... Mi ez a furcsa borzalom, ami az alagsorból hallatszik?”[10]

 
Az első eladott Moog-szintetizátor a New York-i Alwin Nikolais Dance Theater számára 1964-ből. Jelenleg a University of Michigan Stearns-gyűjteményében látható.

1964-ben Moog és Deutsch bemutatták a szintetizátort a Torontói Egyetem elektronikus zenei stúdiójában.[10] Miután az előadás lenyűgözte a zeneszerzőket, az Audio Engineering Society (AES) felkérte Moogot, hogy az év októberében mutassa be a hangszerét az éves konferenciájukon New Yorkban.[11] Bár előre nem tervezte, hogy ott szintetizátorokat fog eladni, néhány vásárló megrendelést adott le a konferencián. Alwin Nikolais koreográfus lett az első ember, aki megvásárolt egy kereskedelmi célra gyártott Moog szintetizátort. Moog megrendelésre gyártott szintetizátorokat.[13] Az első, teljes, nagyméretű Moog-szintetizátorra leadott megrendelés, amelyhez Moognak billentyűzetet és szekrényt is kellett terveznie, Eric Siday zeneszerzőtől érkezett. Mivel akkoriban Moog még nem adott használati utasításokat a hangszerhez és lehetőség sincsen a beállítások mentésére vagy megosztására, a korai felhasználóknak nagyrészt saját maguknak kellett kitapasztalniuk a szintetizátor használatának mikéntjét próba-szerencse alapon. Ezen kívül jobbára a Moog felhasználók között szájról-szájra terjedő információkkal, valamint a Moog és Deutsch által tartott szemináriumokon volt mód elsajátítani a szintetizátor használatát.[8]

Moog fejlesztette, finomította a szintetizátort, válaszul a zenészek és zeneszerzők javaslataira, kéréseire.[14] Például, miután Deutsch azt javasolta Moognak, hogy találjon módot a hangok fokozatos felhangosítására és elhalkítására, Moog feltalált egy burokológörbe-generátor modult, amelynek prototípusához egy ajtócsengő gombját használta.[10] Egy kondenzátort használt a feszültség tárolásához és lassan engedte fel a feszültséget a gomb megnyomásakor. Később finomította a konstrukciót azáltal, hogy ehhez többé nem kellett külön megnyomni egy gombot minden egyes hang megszólaltatásakor. A végső formájában ehelyett minden kontroller bevitelhez tartozik egy 1 volt/oktávként értelmezett feszültség, ami hangmagasságot határozza meg és egy indító impulzus (trigger), amely beindítja a burokológörbe-generátort.[15] Vladimir Ussachevsky mérnök-zeneszerzővel való további egyeztetések után (aki akkoriban a Columbia-Princeton Electronic Music Center vezetője volt) 1965-ben Moog kifejlesztette a burkológörbe-generátor modul egy újabb változatát, amin T1 (felfutási időtartam), T2 (kezdeti lefutási időtartam), T3 (végső lefutás [felengedés] időtartama) és ESUS (kitartás szintje) paraméterek segítségével lehetett formálni a hangokat. Ezeket később a konkurens ARP cég továbbfejlesztette és kialakította a ma is ismert ADSR burkológörbét.[c] Gustav Ciamaga zeneszerző javaslatára Moog kifejlesztett egy szűrő modult, amellyel az oszcillátorok által generált jelek frekvenciatartományainak különböző részeit lehet kivonni. A modul első változata a wah-wah pedálhoz hasonló hangzást hozott létre. Később kifejlesztette a jellegzetes, úgynevezett „létraszűrőt”, amely az egyetlen eleme Moog-szintetizátornak, amelyet Moog szabadalmaztatott. A szabadalom engedélyezését 1969. október 28-án kapta meg.[10] A további fejlesztések olyan zenészek javaslatai alapján valósultak meg, mint Richard Teitelbaum és Wendy Carlos.[14] Carlos volt az, aki javasolta a portamento vezérlést és a fixfrekvenciás sávszűrőket, amelyek a Moog-szintetizátor alapvető funkcióivá váltak, valamint az első érintésérzékeny billentyűzetet.[10]

Moog eleinte kerülte a szintetizátor szót, mivel az akkoriban erősen társult RCA szintetizátorhoz. Ehelyett „elektronikus zenei modulok rendszerének” nevezte találmányát. A szintetizálás kifejezés eredeti jelentése: különböző meglévő elemekből egy új egész összeállítása.[10] Hosszas viták és beszélgetések után Moog végül azt mondta Reynold Weidenaar zeneszerzőnek: „Ez egy szintetizátor, merthogy ez azt csinálja és jobb híján így is fogjuk nevezni.” Moog 1966-ban használta először nyomtatásban a szintetizátor szót. Az 1970-es évekre a „szintetizátor” kifejezés az ilyen hangszerek szabványos, megszokott elnevezésévé vált.[10]

Viták folytak a billentyűzet szintetizátorokban betöltött szerepéről is. Néhányan, mint például Vlagyimir Uszacsevszkij és Moog versenytársa, Don Buchla, úgy érezték, hogy a billentyűzetek bekorlátozzák a szintetizátor lehetőségeit. Moog azonban felismerte, hogy a legtöbb ügyfél billentyűzetre vágyik és úgy vélte, hogy így a zenészek könnyebben megértenék hangszere működését. Ezért a Moog cég marketing anyagaiban billentyűzetekkel fotózták a szintetizátort, így a potenciális felhasználók számára egyértelművé válhatott, hogy a szintetizátor zenélésre való eszköz.[10] A Moog alternatív kontrollereket is kifejlesztett, például a szalagkontrollert, amely lehetővé teszi a felhasználók számára a hangmagasság szabályozását ahhoz hasonlóan, ahogy a hegedűjátékosok a húrokon az ujjuk mozgatásával változtatják a hangmagasságot.[10]

 
1972-es Moog 3P szintetizátor (balra, 3 egységből álló szintetizátor) a Sequencer Complement B hordozható változatával (jobbra, a különálló egység.

A legtöbb Moog modul az 1960-as évek végére érte el a végleges formáját és többnyire változatlanok maradtak, egész végig, amíg a Moog Music cég az 1980-as években megszűnt.[8] Moog a szintetizátorának fejlesztését hobbinak tekintette; hangsúlyozta, hogy nem üzletember, ugyanis azt sem tudta, hogy mit jelent az, hogy számviteli mérleg.[10] A helyzetet a vidámparki szórakozáshoz hasonlította: „Tudod, hogy nem fogsz nagyon megsérülni, mert ezt senki nem engedi meg neked, de nem te irányítasz valójában.”[10]

ModulokSzerkesztés

A Moog-szintetizátor különféle modulokból áll — mint például feszültségvezérelt-oszcillátorok, erősítők, szűrők, burkológörbe-generátorok, zajgenerátorok, ring modulátorok, indító impulzusok (trigger) és keverők — amelyeket patchkábelekkel, jelen esetben 6,3 mm-es jack kábelekkel, valamint Cinch-Jones csatlakozókkal ellátott kábelekkel lehet összekötni.[13][10] A modulok egymást is tudják vezérelni.[10] A Moog egészen addig nem fog megszólalni, amíg ehhez egy adott módon létre nem lettek hozva az összeköttetések.[8]

A hangszeren lehet különféle vezérlőkkel, kontrollerekkel játszani, mint például billentyűzetekkel, joystickokkal, pedálokkal, és szalagkontrollerekkel.[13] Az oszcillátorok különböző hullámformákat generálnak eltérő hangzásokkal. Ezek a hangzások a „világos, telt, rézfúvós-szerű” fűrészjeltől, a „vékonyabb, furulya-szerű” háromszögjelen és a „nazális, fafúvós-szerű” impulzusjelen át a „fütyülés-szerű” szinuszjelig terjednek.[10] Az oszcillátorok hangolása rendkívül instabil volt, például apró hőmérsékleti ingadozások miatt akár pillanatok alatt is jelentősen elhangolódhattak.[8] Mivel Moog korai ügyfeleit inkább a kísérleti zene érdekelte a hagyományos skálákon játszott melódiák helyett, Moog nem tartotta fontosnak az oszcillátorok hangolásának stabilizálását a tervezéskor.[13]

Moog 24 decibel/oktávos meredekségű[16] aluláteresztő „létraszűrője” kiemelkedő a maga „gazdag”, „telt” és „kövér” hangkarakterisztikájával.[10] A szűrő egy olyan áramkörön alapul, amin a kondenzátorok létra-szerű elrendezésben helyezkednek el. Ez az áramkör kivonja azokat a frekvenciákat, amelyek a zenész által a modul paneljén található potméterrel megadott vágási-frekvenciánál magasabbak. Ezen kívül a szűrő kiemeli azokat a frekvenciákat, amelyek a vágási frekvencia környékén találhatóak.[10] A szűrő túlvezérlésekor egy jellegzetes, torz hangzás jön létre, amely a klasszikus „Moog-hangzásként” ismeretes.[10]

Az említett aluláteresztő szűrővel lehet tehát tompítani a hangokat, de létezik felülátersztő szűrő modul is, amellyel „vékonyítani” lehet a hangokat a mély frekvenciák kivonásával. Egyéb modulokkal lehet változtatni (modulálni) az oszcillátoroknak például a hangmagasságait (frekvencia) és/vagy a hullámformáit, a szűrőknek pedig a vágási frekvenciáit. Ezekkel az eszközökkel együttesen lehet kialakítani a különféle hangzásokat, hanghatásokat. Ez az úgynevezett szubtraktív szintézis.[10]

 
Modulok balról jobbra: 921 feszültségvezérelt-oszcillátor, 911 burkológörbe-generátor; 902 feszültségvezérelt-erősítő

HatásaSzerkesztés

 
Keith Emerson a Moog-szintetizátorával lép fel valamikor az 1970-es években

A Moog-szintetizátor jóval kisebb méretű volt, mint a korábbi szintetizátorok és sokkal olcsóbb, mindössze 10 000 dollárba került, összehasonlítva más, korabeli szintetizátorok több 100 ezer dolláros áraihoz képest.[11] Míg az RCA Mark II lyukkártyákkal volt programozható — ráadásul még meg kellett várni, hogy lefusson a program és csakis azután lehetett visszahallgatni, hogy mit is csinált valójában a gép — addig a Moog-szintetizátoron valós időben, billentyűzettel lehetett játszani, ami hamar felkeltette a zenészek érdeklődését. A New Scientist az első kereskedelmi forgalomba hozott szintetizátorként nevezi meg a Moog-szintetizátort.[17]

A Guardian szerint Moog 1964-ben megjelent, Voltage-Controlled Music Modules (Feszültségvezérelt Zenei Modulok) című tanulmányával feltalálta a mai értelemben vett, modern analóg szintetizátort. Ebben a tanulmányban a Moog-szintetizátornál megvalósított modularitás elvét javasolta.[13] Az Analog Days szerzői szerint „noha a feszültségszabályozás fogalma és a Moog-szintetizátor modulok áramkörei nem Moog találmányai voltak, Moog újításai az elemek összerakásában rejlettek. Felismerte, hogy az exponenciális átalakítás problémája megoldható tranzisztoros áramkörökkel és ezek bizonyos módon történő alkalmazásával elérhető, hogy ezek a zenészek számára érdekesek legyenek.”[10]

A legtöbb Moog-szintetizátor egyetemek, lemezkiadók tulajdonában volt és jellemzően filmzenékhez, vagy szignálokhoz használták őket. 1970-re mindössze 28 darab volt a zenészek tulajdonában.[18] A Moogot először kísérleti zeneszerzők használták, köztük Richard Teitelbaum, Dick Hyman és Wendy Carlos.[14] 1968-ban Carlos kiadta a Switched-On Bach albumot, amelyen Bach-kompozíciók hallhatóak Moog-szintetizátoron eljátszva. Az album három Grammy-díjat nyert és ez volt az első komolyzenei album, amely platinalemez lett.[19][12] Az album sokat tett a Moog népszerűsítése érdekében és annak bemutatásában, hogy a szintetizátorok sokkal többek, mint „össze-vissza zajongó zajgépek”. Egy időben a Moog név annyira összekapcsolódott az elektronikus zenével, hogy a név köznevesült és minden szintetizátort Moog-nak neveztek. Ez még tetszett is Moog-nak, azonban az már kevésbé, amikor a neve elkezdett megjelenni mindenféle album címében, amik a Switched-On Bach mintájára készültek és annak sikerét próbálták kiaknázni. Ilyen volt például a Music to Moog By, Moog Espana, vagy a Moog Power.[14]

A szintetizátorok vezérléséről lefolytatott vita folyományaként két fő csapásirány alakult ki a szintetizátorok vezérlése és koncepciója esetében: az úgynevezett keleti parti és a nyugati parti szintézisek. Az előbbit elsősorban Moog-hoz társítják, utóbbit pedig Buchlához. A keleti parti szintézis ismérvei többek közt maga szubtraktív szintézis, az egyszerű hullámformákat használó oszcillátorok, a hagyományos fekete-fehér billentyűzetek, valamint a klasszikus lépés-szekvenszerek és jellemzően a nyugati zene hagyományos kromatikus skáláiban való gondolkozás. A nyugati parti szintézisre jellemző, hogy oszcillátorok hullámformáinak modulálásával érnek el tónusokat, azaz plusz frekvenciákat generálnak az alapesetben tompa hangzású hangokhoz, ellentétben a szubtraktív szintézissel, ahol a frekvenciákban gazdag hangokból szűrnek ki különféle frekvenciatartományokat. Ezen kívül jellemző még a érintésérzékeny kontrollerek használata hagyományos billentyűzetek helyett, továbbá kísérleti szekvenszerek és kísérleti, például mikrotonális skálák használata a kromatikus hangsorok helyett. Végül a keleti parti szintézis lett a sikeresebb, többek között annak könnyebb megközelíthetősége miatt. Ez nem meglepő módon elsősorban a billentyűzetnek köszönhető, ami a hagyományos nyugati zenéhez közelebb hozza a szintetizátort és meglévő zenei ismeretekkel könnyebben lehet ezen hangszereken boldogulniuk a zenészeknek. Ennek köszönhetően idővel a könnyűzenében is egyre inkább teret tudott nyerni a szintetizátor, azon belül is a Moog-szintetizátor.[20][21][22]

A rockzenében egy korai példa a Moog használatára a Monkees 1967-ben kiadott Pisces, Aquarius, Capricorn & Jones Ltd című albuma.[14] Ugyanebben az évben a Doors egy Moog-szintetizátort használt a "Strange Days" című számukhoz.[23] 1969-ben George Harrison kiadott egy albumot amely Moog-gal készült felvételeket tartalmazott, ez volt az Electronic Sound. A Beatles szintén 1969-ben kiadott Abbey Road című albumán hallható a Moog több számban is, többek közt a "Because", a "Here Comes the Sun" és a "Maxwell's Silver Hammer" című számokban. Más rockzenekarok is elkezdték használni a Moogot, mint például a Grateful Dead és a Rolling Stones.[9] Jazz zenészek is elkezdtek Moog-szintetizátoron játszani, köztük Herbie Hancock, Jan Hammer és Sun Ra.[14]

Az 1970-es években, a Moog népszerűségének csúcspontján, szinte mindenütt jelen volt olyan progresszív rock bandák részeként, mint a Tangerine Dream és az Emerson, Lake & Palmer.[14] Keith Emerson volt az első nagy nevű rockzenész, aki élőben fellépett a Moog-gal és ez az előadásainak védjegyévé vált. Az Analog Days szerint Emerson és a hozzá hasonló billentyűsök „a billentyűs hangszerekért tették azt, amit Jimi Hendrix a gitárért”.[10] A későbbi évtizedekben az olyan hip-hop csoportok, mint a Beastie Boys, valamint rockzenekarok, köztük a They Might Be Giants és a Wilco „újra felkeltették az érdeklődést a korai Moog-szintetizátor hangzások iránt”.[14]

A Guardian szerint a Moog-szintetizátor a maga drámai módon újszerű hangzásával az amerikai történelem egy olyan időszakában jelent meg, amikor a vietnami háború nyomán „a régi renddel kapcsolatban szinte mindent felülvizsgáltak”.[12] A szintetizátorok a hangszerek, például vonós és rézfúvós hangszerek utánzásának képességével veszélyeztették a session zenészek munkáját. Egy ideig a Moog-ot kereskedelmi zenei használatban betiltották, ezt a korlátozást az Amerikai Zenészek Szövetsége (AFM) hozta tető alá.[10] Moog szerint az AFM-nél nem értették, hogy a szintetizátoron ugyanúgy meg kell tanulni játszani és gyakorlást is igényel, mint bármely más hangszer esetében. Ehelyett úgy képzelték, hogy „minden hang, amelyet a zenészek képesek volnának valaha is előállítani, azok valahogy léteznek a Moogban — csak annyit kell tenni, hogy az ember megnyomja a "Jascha Heifetz" gombot és hirtelen a legfantasztikusabb hegedűjátékossá válik.”[24]

UtóéleteSzerkesztés

1970-ben a Moog Music kiadta a Minimoog-ot, ami egy kis méretű, előrehuzalozott, hordozható szintetizátor. Sikeressége miatt a moduláris rendszerek a Moog cég termékpalettájának másodlagos részévé váltak.[8] A Minimoogot a valaha volt legismertebb és legmeghatározóbb szintetizátornak tartják.[18]

 
Az eredetileg 1973-tól 1981-ig gyártott Moog System 55 szintetizátor 2015-ben gyártott, 55 darabos limitált példányszámú újrakiadása, 953-mas billentyűzettel.[25]

A Moog Music cég eladása után az 1980-as évek elején leállt a Moog szintetizátorok gyártása. A Moog moduláris szintetizátor áramköreinek szabadalmai és egyéb jogai az 1990-es években jártak le. 2002-ben, miután Robert Moog visszanyerte a Moog márka jogait, Moog kiadta a Minimoog Voyager-t, ami a Minimoog modernizált újraértelmezése.[8] 2016 és 2017 között a Moog cég újragyártotta az eredeti Minimoog-ot néhány apróbb módosítással.[26][27]

A Moog olyan funkciói, mint a feszültségvezérelt-oszcillátorok, burkológörbe-generátorok, zajgenerátorok, szűrők és a szekvenszerek alapvetővé és elterjedtté váltak a szintetizátorokban.[10] [28] A létraszűrő másolatait számtalan hardverszintetizátorban,[29] digitális jelfeldolgozóban,[30] FPGA-ban,[31] és szoftverszintetizátorban találhatjuk meg.[32]

ÚjrakiadásSzerkesztés

2014-től fogva a Moog cég újra elkezdte gyártani a Moog-szintetizátor különféle előre összeállított modelljeit korlátozott példányszámban.

Modell neve Eredeti gyártási évek Újragyártás évei Újragyártott példányszám Ár Források
Emerson Moog Modular System 1969 - 1970 2014 - 2017 3 (+1 prototípus) $150,000 [3][33][34]
System 55 1973 - 1981 2015 55 $35,000 [4][35][2]
System 35 1973 - 1981 2015 35 $22,000 [4][35][2]
Model 15 1973 - 1981 2015 150 $10,000 [4][35][2]
IIIc 1967 - 1973 2017 25 $35,000 [5][36][2]
IIIp 1969 - 1973 2018 40 $35,000 [6][37][2]
Model 10 1971 - 1973 2019 - napjainking (2021) Rendelésre gyártják készlet erejéig $9,950 [7][38][39][2]

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. A hangszerre angolul gyakran Moog modular, ritkábban Moog modular synthesizer néven hivatkoznak. Magyarul az ezekből származó Moog modulár, vagy Moog moduláris szintetizátor elnevezésekkel találkozhatunk. Az sem ritka, hogy mindkét nyelven egyszerűen csak Moog-nak nevezik.
  2. Előrehuzalozott, azaz a hangok előállításához a zenésznek nem kell a részegységeket kábelekkel összekötni. Ehelyett csak olyan kapcsolatok lehetségesek, amelyeket a szintetizátor tervezői a panelen kapcsolók és potméterek segítségével lehetővé tettek. Ezen kívül az előrehuzalozás felülbírálását, kiegészítését sem teszik lehetővé külön csatlakozókkal, ahova kábeleket lehet bekötni, mint a fél-moduláris szintetizátoroknál
  3. Attack time, Decay time, Sustain level, Release time; azaz Felfutás időtartama, Lefutás időtartama, Kitartás mértéke, Felengedés időtartama

JegyzetekSzerkesztés

  1. The Orgins of the Synthesizer: An Interview with Dr. Robert Moog (angol nyelven). vermontreview.tripod.com. (Hozzáférés: 2021. július 2.)
  2. a b c d e f g Moog Synthesizer 1c/2c/3c | Vintage Synth Explorer (angol nyelven). www.vintagesynth.com. (Hozzáférés: 2021. július 2.)
  3. a b Announcing The New Emerson Moog Modular System (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. július 3.)
  4. a b c d The Return Of The Moog Modular (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. július 3.)
  5. a b Reintroducing The Moog Synthesizer IIIc (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. július 3.)
  6. a b We’re Bringing the Moog Synthesizer IIIp Back Into Production (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. július 3.)
  7. a b The Moog Model 10 Synthesizer Returns (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. július 3.)
  8. a b c d e f g Leon: Dr Robert & His Modular Moogs. Sound on Sound. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
  9. a b c Obituary: Dr Robert Moog”, BBC News, 2005. augusztus 22. (Hozzáférés ideje: 2018. december 3.) (brit angol nyelvű) 
  10. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z Pinch, Trevor. Analog Days: The Invention and Impact of the Moog Synthesizer. Harvard University Press (2004). ISBN 978-0-674-01617-0 
  11. a b c Robert Moog biography (1934-2005). Wired.com. (Hozzáférés: 2017. december 3.)
  12. a b c Stearns: Obituary: Robert Moog (angol nyelven). the Guardian, 2005. augusztus 25. (Hozzáférés: 2018. december 3.)
  13. a b c d e f McNamee: Hey, what's that sound: Moog synthesisers (angol nyelven). The Guardian, 2010. augusztus 10. (Hozzáférés: 2018. október 12.)
  14. a b c d e f g h Kozinn. „Robert Moog, creator of music synthesizer, dies at 71”, New York Times (Hozzáférés ideje: 2018. december 3.) (angol nyelvű) 
  15. Analog Days: The Invention and Impact of the Moog Synthesizer (angol nyelven). Harvard University Press, 43. o. (2004). ISBN 978-0-674-01617-0 
  16. Sam Gallagher: Analyzing the Moog Filter (angol nyelven). all about circuits, 2019. július 17.
  17. Hamer. „Interview: Electronic maestros”, New Scientist (Hozzáférés ideje: 2018. december 3.) (amerikai angol nyelvű) 
  18. a b Weiner: Minimoog: The First Truly Portable Synthesizer. Red Bull Music Academy, 2017. október 20. (Hozzáférés: 2018. november 28.)
  19. Bernstein. „Robert Moog Dies; Created Electronic Synthesizer”, Washington Post, 2005. augusztus 23. (Hozzáférés ideje: 2018. december 3.) (amerikai angol nyelvű) 
  20. Eff, Myk: East Coast vs West Coast Synthesis | a bit of history (angol nyelven). Medium, 2021. április 30. (Hozzáférés: 2021. július 3.)
  21. The Basics of East Coast and West Coast Synthesis (angol nyelven). reverb.com. (Hozzáférés: 2021. július 3.)
  22. Jamieson, Ali: Modular Synthesis 102: East Coast Synthesis (brit angol nyelven). Zeroes and Ones, 2016. február 10. (Hozzáférés: 2021. július 3.)
  23. Davis, Stephen. Jim Morrison: Life, Death, Legend. New York: Gotham Books, 197. o. (2005). ISBN 978-1-59240-099-7 
  24. Interview with Bob Moog, Plug, Fall 1974,p.2.
  25. The Return Of The Moog Modular (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. július 3.)
  26. Silva, JoE: Moog Minimoog Model D review (angol nyelven). MusicRadar. (Hozzáférés: 2021. július 4.)
  27. Rogerson, Ben: Moog is ending production of the Minimoog Model D (angol nyelven). MusicRadar. (Hozzáférés: 2021. július 4.)
  28. Vail, Mark. The Synthesizer. Oxford University Press (2014). ISBN 978-0195394894 
  29. analogue/digital hybrid synthesiser (angol nyelven). Modal Electronics, 2020
  30. Antti Huovilainen: Analzing the Moog Filter. Helsinki University of Technology, 2004. október 8. [2019. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva].
  31. Jürgen Schuhmacher: Moog Filter Module in VHDL 2005. Sound of L.A. Music, 2005. szeptember 17.
  32. Will Pirkle: Virtual Analog Filter Implementation and Comparisons (angol nyelven), 2013
  33. The last ever Emerson Moog Modular System is being built and will sell for $150,000. Mixmag. (Hozzáférés: 2021. július 4.)
  34. The Final Emerson Moog Modular System (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. július 5.)
  35. a b c Moog reissues the System 55, System 35 and Model 15 modular synths (angol nyelven). Audiofanzine, 2015. január 19. (Hozzáférés: 2021. július 4.)
  36. Moog has reissued one of their earliest synths: Watch. DJMag.com, 2017. május 1. (Hozzáférés: 2021. július 4.)
  37. synthhead: Moog Synthesizer IIIp Modular System Reissued For $35,000 (amerikai angol nyelven). Synthtopia, 2018. február 16. (Hozzáférés: 2021. július 4.)
  38. Moog Announces Limited Reissue Of Model 10 Synth (amerikai angol nyelven). WMC · Winter Music Conference - Virtual Edition - May 20-21, 2021, 2019. szeptember 20. (Hozzáférés: 2021. július 4.)
  39. Elisabeth: Moog Music Reprises Moog Model 10 Synthesizer (amerikai angol nyelven). Synthtopia, 2019. szeptember 17. (Hozzáférés: 2021. július 4.)

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Moog synthesizer című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információkSzerkesztés