Főmenü megnyitása

Pongrácz Zoltán (Magyardiószeg, 1912. február 5.Budapest, 2007. április 3.) zeneszerző, az elektroakusztikus zene magyarországi úttörője.

Pongrácz Zoltán
Született 1912. február 5.
Magyardiószeg
Elhunyt 2007. április 3. (95 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar[1]
Házastársa Mátyás Mária (1946–1950)
Papp Mária (h. 1969)
Élettárs Kormányos Ilona Piroska[2]
Gyermekei két gyermek
SzüleiPongrácz Ernő
Novák Ida
Foglalkozása zeneszerző
Tisztség alelnök (1996–2000, Magyar Művészeti Akadémia)
Iskolái
Kitüntetései

ÉletpályájaSzerkesztés

Pongrácz Ernő (1882–1972) diószegi sebészfőorvos és Novák Ida (1883–1924) tanítónő elsőszülött fiaként látta meg a napvilágot. Az elemi iskolát szülőfalujában, a gimnázium első osztályát Pozsonyban, a továbbiakat 1922-től a budapesti Érseki Katolikus Reálgimnáziumban (Rákócziánum) végezte. Magánúton már ekkor tanult zeneszerzést Mathia Károlytól, első kompozícióit is a középiskolában mutatták be. Az érettségi utáni nyáron népdalokat gyűjtött szülőföldjén, ennek nagy szerepe volt abban hogy 1930 és ’35 között Kodály Zoltán növendéke lehetett a Zeneművészeti Főiskolán. A népdalgyűjtést akadémistaként is folytatta. A végzés utáni tanévben fizetés nélküli asszisztense volt Kodálynak.

1936–37-ben ösztöndíjjal karnagyképzőt végzett Bécsben Rudolf Niliusnál. Egy tanévet egykori gimnáziumában tanított, majd az 1939–40-es évadban a budapesti Opera korrepetitora. 1940–41-ben a berlini Humboldt Egyetemen összehasonlító zenetudományt hallgatott, itt ismerte meg a gamelánzenét. Hazatérése előtt Salzburgban Clemens Kraussnál a vezénylés alapjaival ismerkedett. Dohnányi Ernő protezsáltjaként 1943-tól a Magyar Rádió zenei részlegénél dolgozott. Ezen időszakban a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom tagja volt, a XII. kerületi nyilas szervezet tevékenységében aktívan részt vett. Rádiós munkája mellet – ahol többek közt letiltotta Bartók műveit –, „Kun páterrel” átvette a Magyar Zeneszerzők és Szövegírók Egyesületének vezetését.[3] A második világháború utáni felelősségre vonás eredményeképpen eltiltották a budapesti munkavállalástól.

1946-tól a Debreceni MÁV Szimfonikus Zenekar és a helyi Szent Anna-templom kórusának dirigense volt. Házasságot kötött Mátyás Mária opera-énekesnővel. 1949-ben a világháborús szerepe miatti újabb eljárás elől Jugoszláviába disszidált, de visszatoloncolták. 1953-ig Csanádapácán volt kántor, majd a Békéscsabai Állami Építőipari Vállalatnál kapott adminisztrátori állást.[4] Gulyás György közbenjárására tanított a békéstarhosi énekiskolában és vezényelte a békéscsabai zenekart. 1954-től tíz éven át újra Debrecenben élt zenetanárként és a MÁV-zenekar karmestereként.

1964-ben és 1965-ben Darmstadtban szerezte első ismereteit az elektroakusztikus zenéről, 1965–66-ban az utrechti Holland Királyi Egyetemen Gottfried Michael Koenig növendéke volt az egyetem szonológiai intézetében. Ekkor írta az első magyar szerzőtől származó elektroakusztikus művet, a Kryptothesiphont (Phonothèse címmel is ismert). 1967-ben az Alföldben indított vitasorozatot A zeneművészet „harmadik korszaka” címmel. 1972-től a Mafilm, 1974-től a Magyar Rádió Elektronikus Zenei Stúdiójának egyik legtöbbet alkotó művésze. 1975 és 1995 között a Zeneművészeti Főiskola elektronikus zeneszerzés tanáraként tevékenykedett.

A bourges-i székhelyű International Confederation of Electroacoustic Music egyik alapító tagja, majd alelnöke volt, később a nemzetközi igazgatóság tagja lett. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1996 és 2000 között alelnöke.

Későbbi élettársával, Kormányos Ilona Piroskával a csanádapácai templomban töltött kántori évei alatt ismerkedett meg. Két gyermekük született: Pongrácz István Zoltán és Ilona.[2]

Díjak, elismeréseiSzerkesztés

Főbb műveiSzerkesztés

OperákSzerkesztés

  • Odysseus és Nausikaa,
  • Az utolsó stáció,

Oratóriumok és kantátákSzerkesztés

  • A Teknőkaparó legendája,
  • Út omnes unum simt,
  • Missa solemnis Buda expugnata,
  • Kossuth kantáta,
  • Apollón Mozagetész.

Zenekari és hangszeres művekSzerkesztés

  • Szimfónia,
  • Három zenekari etűd,
  • Pastorale,
  • Gamelán zene,
  • Három improvizáció ütőhangszerekre és zongorára,
  • Három bagatell ütőhangszerekre,
  • Magyar régiségek.

Elektroakusztikus művekSzerkesztés

  • Mariphonia,
  • Madrigál,
  • Tizenkét körszalag,
  • 144 hang,
  • Bariszféra,
  • Szukcesszív és poláris kontrasztok,
  • Egy Cisz-dúr akkord története.

Elektronika és hangszeres zeneSzerkesztés

  • Szaxofonverseny,
  • Cimbalomverseny,
  • A balgaság dicsérete,
  • Szatíra bariton szólóra és vegyeskarra,
  • Közeledni és távolodni (elektronikus hangdráma Gerhard Rühm szövegére).

KönyvekSzerkesztés

  • Népzenészek könyve
  • Mai zene, mai hangjegyírás (1971),
  • Az elektronikus zene (1980)

JegyzetekSzerkesztés

  1. general catalog of BnF. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  2. a b Az információ autentikus forrásból származó hiteles közlés. A közlést tartalmazó hivatalos e-mailt archiváltuk, szövegét az OTRS-eléréssel rendelkező szerkesztők a 2018010110001318 ügyszám alatt olvashatják. Aki meg szeretne bizonyosodni az információ valódiságáról, lépjen kapcsolatba az OTRS-eléréssel rendelkezők valamelyikével!
  3. Csontos Erika: Géppisztoly és mandolin. – Beszélgetés Zoltán Gáborral = Liter@ 2016. december 26. (Hozzáférés: 2019. szeptember 29.)
  4. Tarhosi Énekiskola = Tarhos község honlapja (Hozzáférés: 2019. szeptember 29.)

ForrásokSzerkesztés