Főmenü megnyitása

Tomita Iszao

japán zeneszerző, zenész

Tomita Iszao (japánul: 冨田 勲, lemezein angolul: Isao Tomita; Tokió, 1932. április 22. – Tokió, 2016. május 5.[5]) japán elektronikuszene-szerző, előadóművész.

Tomita Iszao
Életrajzi adatok
Született 1932. április 22.
Tokió
Elhunyt 2016. május 5. (84 évesen)[1][2][3][4]
Tokió
Gyermekei Masaru Tomita
Iskolái Keió Egyetem (–1955)
Pályafutás
Műfajok elektronikus zene
Hangszer szintetizátor
Tevékenység zeneszerző, előadóművész
Kiadók RCA Records

Tomita Iszao weboldala

Tartalomjegyzék

Élete, munkásságaSzerkesztés

Tomita Japánban született, de hároméves korától a kisgyermekkorát Kínában töltötte az apjával. Miután visszatért Japánba, művészettörténetet tanult a tokiói Keio egyetemen, közben zeneszerzés és hangszerelés magánórákat is vett. Az egyetemen 1955-ben diplomázott, de ezt követően csak zeneszerzéssel foglalkozott, televíziók, filmek és színházak számára dolgozott. Ő írta a japán női olimpiai tornacsapat kéziszer-gyakorlatának zenéjét az 1956-os melbourne-i nyári olimpiára.

1965-ben kísérőzenét írt Osamu Tezuka, neves filmrendező animációs filmjéhez, a Kimba, a fehér oroszlánhoz. Ez alapján írta a következő évben első szimfonikus költeményét, amit egy videóanimációval együtt mutattak be, és 1991-ben jelentették meg CD-n. Ezt követően – Mijaucsi Kunióval együtt – zenét írt egy 1968-ban sugárzott televíziós kémfilm-sorozathoz, a Mighty Jackhez.

Érdeklődése az 1960-as évek végén az elektronikus zene irányába fordult, miután megismerte Wendy Carlos lemezeit, amelyen klasszikus zenét adott elő Moog szintetizátorral. Tomita is beszerzett egy Moog III szintetizátort (ez már stabilabb volt a korábbi változatoktól), és saját otthoni hangstúdiót kezdett építeni. Először Claude Debussy darabjaival foglalkozott, ezekből állította össze első elektronikus albumát Snowflakes are Dancing (Hópelyhek tánca) címmel. A lemez 1974-ben jelent meg, és világszerte sikert aratott. A lemez egyik darabja, az 1. arabeszk lett Jack Horkheimer Star Gazer című csillagászati televíziós sorozatának a kísérőzenéje.

A sikereken felbuzdulva folytatta a munkát, sorra bocsátotta ki lemezeit, a leghíresebbek például a Tűzmadár, Igor Stravinsky műve, az Egy kiállítás képei Muszorgszkijtól és Gustav Holst A bolygók című zenekari szvitjének feldolgozása.

Mindeközben folyamatosan komponált televíziós és filmprodukciók számára, például a Zatoicsi című, monstre hosszúságú történelmi sorozat és az azonos témájú két mozifilm zenéjét is ő szerezte. Egy másik tv-sorozata a Néma szamuráj volt, de nevéhez fűződik a A Föld bolygó utolsó napjai (eredetileg Catastrophe 1999: Prophecies of Nostradamus) című sci-fi katasztrófafilm zenéje is 1974-ben. Az utóbbiban sajátosan keverte a pop-rock és a zenekari hatásokat. Zenéi először bakelit korongon (LP) jelentek meg, később – és természetesen újra kiadva a régiek is – CD-n. Számos zenei anyagot azonban a film- és tv-társaságok Tomita engedélye nélkül jelentettek meg, amik így kalózkiadásnak számítanak.

1984-ben adta ki újabb fontos albumát Dawn Chorus (Canon of the Three Stars) címmel, amelyben csillagászati témák köré csoportosított klasszikus darabokat szerepeltetett (például a címdarab Pachelbel D-dúr kánonja). Új módszere a Plasma Symphony Orchestra, ami egy számítógépes szintetizátor-eljárás volt. Az albumon az ezzel a módszerrel előállított zenei szövetet különböző csillagászati jelenségekhez kapcsolta.

Tomita 1984-ben nagyszabású koncertet adott – 80 ezres hallgatóság előtt – a linzi Ars Electronica kortárszenei fesztiválon. Következő nagy koncertje két évvel később New Yorkban volt a Szabadság-szobor centenáriuma, majd 1988-ban Sydney-ben Ausztrália bicentenáriumi ünnepségei alkalmából. Az ausztráliai előadás Japán 7 millió ausztrál dolláros, Új-Dél-Wales-nek szóló ajándékának a része volt, amit látványos tűzijátékok és egyéb japán kulturális előadások egészítettek ki. Tomita egy másik emlékezetes koncertje 1997-ben Nagojában volt, ahol Ray Charles, Dionne Warwick és Rick Wakeman voltak a vendégei.

Munkásságára az 1990-es évek végén a zenei műfajok keverése volt a jellemző, kompozícióiban a szintetizátorzenét keverte zenekari hangzásokkal. Ilyen például a régi japán történetet feldolgozó szimfonikus fantáziája, a Gendzsi meséje. Ezt – szimfonikus zenekarral kísérve – koncerteken is bemutatta Tokióban, Los Angelesben és Londonban. Az élő koncertfelvételeket tartalmazó CD-k után a stúdióváltozat 2000-ben jelent meg. 2001-ben elkészítette a tokiói DisneySea szórakoztató park számára készített hangulatkeltő háttérzenét. 2002-ben készítette el a Hajnali szamuráj című történelmi film zenéjét, amelyben a szintetizátor hangzását akusztikus szólistákkal gazdagította. A filmzene 2003-ban elnyerte a japán Adémiai Díjat, a Kimagasló zenei teljesítmény kategóriában. Tomita az újabb médián, a DVD-n is megjelentette néhány alkotását (például The Tale of Genji Symphonic Fantasy, The Tomita Planets 2003).

Tomita Iszao a Japán Elektronikus Zeneszerzők Egyesületének tiszteletbeli elnöke.

Diszkográfia és fontosabb művekSzerkesztés

  • Jungle Taitei Symphonic Poem, 1966.
  • Switched-On Rock (Electric Samurai), 1972.
  • Catastrophe 1999: Prophecies of Nostradamus, 1974.
  • Snowflakes are Dancing, 1974.
  • Pictures at an Exhibition, 1975.
  • Firebird Suite, 1975.
  • The Planets, 1976.
  • Sound Creature, 1977.
  • Kosmos, 1978.
  • Bermuda Triangle, 1979.
  • Greatest Hits, 1979.
  • Daphnis et Chloé (Bolero), 1980.
  • Greatest Hits Volume 2, 1981.
  • Grand Canyon Suite, 1982.
  • Dawn Chorus (Canon of the Three Stars), 1984.
  • Best of Tomita, 1984.
  • Space Walk – Impressions of an Astronaut, 1984.
  • Mind of the Universe – Live at Linz, 1985.
  • Back to the Earth – Live in New York, 1988.
  • Misty Kid of Wind, 1989.
  • Storm from the East, 1992.
  • Hansel und Gretel (élő VHS, CD), 1993.
  • School, 1993.
  • First Emperor, 1994.
  • Shin Nihon Kikou, 1994.
  • Nasca Fantasy, 1994.
  • Bach Fantasy, 1996.
  • Jungle Emperor Leo, 1997.
  • Gakko I–III, 1998.
  • Tale of Genji, (élő), 1999.
  • 21 seiki e no densetsushi Shigeo Nagashima, 2000.
  • Tale of Genji Symphonic Fantasy (stúdió változat), 2000.
  • Sennen no Koi – Hikaru Genji Monogatari, 2001.
  • Tokyo Disney Sea Aquasphere Theme Music, 2002.
  • The Planets 2003, 2003.
  • Tomita on NHK, 2003.
  • Twilight Samaurai, 2003.
  • The Hidden Blade, 2004.
  • Black Jack: Futari no kuroi isha, 2005.
  • Bushi no Ichibun, 2006.
  • Kaabei, 2008.

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://www.animenewsnetwork.com/news/2016-05-08/princess-knight-kimba-the-white-lion-composer-isao-tomita-passes-away/.101895
  2. 作曲家の冨田勲さん死去 シンセサイザー音楽の第一人者 (japán nyelven). Asahi Shimbun Company, 2016. május 8. [2016. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 8.)
  3. Find A Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Princess Knight, Kimba the White Lion Composer Isao Tomita Passes Away (angolul)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés