Murray Gell-Mann

amerikai fizikus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. június 27.

Murray Gell-Mann (New York, 1929. szeptember 15.Santa Fe, 2019. május 24.) Nobel-díjas amerikai fizikus, a kvarkmodell egyik megalkotója.

Murray Gell-Mann
Murray Gell-Mann a Harvard Egyetemen
Murray Gell-Mann a Harvard Egyetemen
Született1929. szeptember 15.[1][2][3][4][5]
Alsó Manhattan
Elhunyt2019. május 24. (89 évesen)[6][7][8][4][5]
Santa Fe[9]
Állampolgárságaamerikai
Házastársa
  • J. Margaret Dow
  • Marcia Southwick
Gyermekeikét gyermek
Foglalkozása
  • szakíró
  • elméleti fizikus
  • kutató
  • fizikus
Tisztségeügyvivő (1974. augusztus 31. – 1988, Smithsonian Intézet)
Iskolái
Kitüntetései
  • az Amerikai Fizikai Társaság tagja
  • Albert Einstein-érem
  • Fellow of Pakistan Academy of Sciences
  • Fellow of the Committee for Skeptical Inquiry
  • American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja
  • Honorary doctorate of the University of Florida
  • a Cambridge-i Egyetem díszdoktora
  • a Columbia Egyetem díszdoktora
  • az oxfordi egyetem díszdoktora
  • a Chicagoi Egyetem díszdoktora
  • a Yale Egyetem díszdoktorai
  • Dannie Heineman Prize for Mathematical Physics (1959)[10]
  • Ernest Orlando Lawrence Award (1966)[11]
  • Richtmyer Memorial Lecture Award (1966)[12]
  • Franklin-érem (1967)
  • John J. Carty Award for the Advancement of Science (1968)
  • fizikai Nobel-díj (1969)[13][14]
  • Guggenheim-ösztöndíj (1971)[15]
  • Foreign Member of the Royal Society (1978. április 20.)[16]
  • William Procter Prize for Scientific Achievement (2004)
  • Humanist of the Year (2005)
  • Helmholtz-érem (2014)
SírhelyeRed Butte temető[17][18]

Murray Gell-Mann aláírása
Murray Gell-Mann aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Murray Gell-Mann témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

New Yorkban, a Lower East Side-on született, Arthur Gell-Mann és Pauline Reichstein fiaként, és már korán csodagyereknek mutatkozott. A természet iránti érdeklődéstől hajtva 15 éves korában beiratkozott a Yale Egyetemre, miután évfolyamelsőként végzett a Columbia Grammar and Preparatory School-on (középiskola). 1948-ban szerzett bakkalaureátus fokozatot, majd 1951-ben az Massachusetts Institute of Technology (MIT, Massachusettsi Műszaki Egyetem)-n PhD-t.

A Chicagói Egyetem professzora volt, majd 1955-től 1993-ig a California Institute of Technology-n tanított. 1984-ben ő alapította a Santa Fe Institute-ot Új-Mexikóban, ami nonprofit kutatásokkal foglalkozik a komplex rendszerek területén.

A kelet-ázsiai régiségek gyűjtője.

Tudományos munkássága

szerkesztés

Az 1950-es évek-ben részt vett az újonnan felfedezett részecskék, a kaonok és hiperonok tanulmányozásában. Ez vezette egy új kvantumszám, a ritkaság felfedezéséhez. Egyik sikere a Gell-Mann–Nishijima-összefüggés felállítása, ami eredetileg empirikus formula volt, de később a kvarkmodell megmagyarázta.

 
2012-ben

1961-ben Júvál Neemánnal párhuzamosan javasolta a hadronok egy új osztályozását, oktettekbe (majd dekuplettekbe) csoportosítva őket, amit ő nyolcas útnak nevezett, a buddhizmus által inspirálva. 1964-ben vetette fel George Zweiggel párhuzamosan, hogy a sok hadron egyszerűen felépíthető három elemi részecskéből, amiket ő kvarkoknak nevezett. A nevet James Joyce Finnegan ébredése című könyvének egy jelenete inspirálta. Gell-Mann sokáig inkább elméleti segédeszközöket látott a kvarkokban, nem igazi részecskéket. Gell-Mann egy, a Fermilabban 1972-ben rendezett konferencián állt elő a kvantum-színdinamika(QCD) elméletével, amely számot vetett a kvarkok és antikvarkok "gluonoknak" nevezett közvetítő részecskék által megvalósuló kölcsönhatásaival. A QCD, amely bizonyos tekintetben a kvantum-elektrodinamikának felel meg, végül gyakorlatilag teljes leírását adta az atomi részecskéket összekötő "erős kölcsönhatás" működésének. 1994-ben Gell-Mann már azt írhatta, hogy a nukleáris részecskék 1940-es évek óta megfigyelt ellentéteit "mára már mind fel tudjuk oldani azzal, hogy azokat kvarkok, antikvarkok és gluonok összetételeiként értelmezzük. A kvantum-színdinamika elméletében megtestesülő kvarkséma tehát feltárta a látszólag igen bonyolult állapotmintázat mélyen rejlő egyszerűségét".

Ezután a gyenge kölcsönhatást tanulmányozta, majd később a komplex rendszerek felé fordult. Nevét viselik az úgynevezett Gell-Mann-mátrixok.

1969-ben egyedül nyerte a fizikai Nobel-díjat "az elemi részecskék és a kölcsönhatásaik osztályozásával kapcsolatos felfedezéseiért". Nevét viselik az úgynevezett Gell-Mann-mátrixok.

Magánélete

szerkesztés

Gell-Mann 1955-ben vett feleségül egy brit régészhallgatót, J. Margaret Dow-t, akitől két gyermeke született: Elizabeth Sarah és Nicolas Webster. Margaret 1981-es halálával megözvegyült, de 1992-ben másodszor is megnősült: a költő és angolprofesszor Marcia Southwicket vette el.

  1. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Гелл-Ман Марри, 2015. szeptember 27.
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Solomon R. Guggenheim Múzeum. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b BnF források (francia nyelven)
  6. https://twitter.com/seanmcarroll/status/1131941028829679617
  7. Murray Gell-Mann, Who Peered at Particles and Saw the Universe, Dies at 89, 2019. május 24. (Hozzáférés: 2019. május 26.)
  8. Solomon R. Guggenheim Múzeum
  9. https://www.nytimes.com/2019/05/24/obituaries/murray-gell-mann-died-.html
  10. Dannie Heineman Prize for Mathematical Physics. Amerikai Fizikai Társaság. (Hozzáférés: 2018. október 6.)
  11. https://science.osti.gov/lawrence/Award-Laureates
  12. https://aapt.org/Programs/awards/richtmyer.cfm
  13. The Nobel Prize in Physics 1969 (angol nyelven). Nobel Alapítvány. (Hozzáférés: 2021. február 5.)
  14. Table showing prize amounts (angol nyelven). Nobel Alapítvány, 2019. (Hozzáférés: 2021. február 5.)
  15. Guggenheim Fellows database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. május 13.)
  16. List of Royal Society Fellows 1660-2007. Royal Society
  17. 199423923, 2021. március 24.
  18. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. június 30.)