Vöröshátú erdeipocok

Vöröshátú erdeipocok
	A természetes élőhelyén
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Euarchontoglires;
Csoport:	Glires;
Rend:	Rágcsálók (Rodentia);
Alrend:	Egéralkatúak (Myomorpha);
Öregcsalád:	Muroidea;
Család:	Hörcsögfélék (Cricetidae);
Alcsalád:	Pocokformák (Arvicolinae);
Nemzetség:	Myodini;
Nem:	Myodes; Pallas, 1811
Faj:	M. glareolus;
Tudományos név
	Myodes glareolus; Schreber, 1780
Szinonimák
Szinonimák
	Clethrionomys glareolus (Schreber, 1780); Myodes alstoni (Barrett-Hamilton & Hinton, 1913); Myodes arvalis (Geoffroy, 1803); Myodes bernisi (Rey, 1972); Myodes bicolor (Fatio, 1862); Myodes bosniensis (Martino, 1945); Myodes britannicus (Miller, 1900); Myodes caesarius (Miller, 1908); Myodes cantueli (Saint Girons, 1969); Myodes curcio (Lehman, 1961); Myodes devius (Stroganov, 1948); Myodes erica (Barret-Hamilton, 1913); Myodes fulvus (Millet, 1828); Myodes garganicus (Hagen, 1958); Myodes gorka (Montagu, 1923); Myodes hallucalis (Thomas, 1906); Myodes harrisoni (Hinton, 1926); Myodes helveticus (Miller, 1900); Myodes hercynicus (Mehlis, 1831); Myodes insulaebellae (Heim de Balsac, 1940); Myodes intermedius (Burg, 1923); Myodes istericus (Miller, 1909); Myodes italicus (Dal Piaz, 1924); Myodes jurassicus (Burg, 1923); Myodes kennardi (Hinton, 1926); Myodes makedonicus (Felten & Storch, 1965); Myodes minor (Kerr, 1792); Myodes nageri (Schinz, 1845); Myodes norvegicus (Miller, 1900); Myodes ognevi (Serebrennikov, 1927); Myodes petrovi (Martino, 1945); Myodes pirenaica (Cabrera, 1924); Myodes pirinus (Wolf, 1940); Myodes ponticus (Thomas, 1906); Myodes pratensis (Baillon, 1834); Myodes pratensis (Bell, 1837); Myodes reinwaldti (Hinton, 1921); Myodes riparia (Yarrell, 1832); Myodes rubidus (Baillon, 1834); Myodes rufescens (de Sélys Longchamps, 1836); Myodes ruttneri (Wettstein, 1926); Myodes saianicus (Thomas, 1911); Myodes sibiricus (Egorin, 1936); Myodes skomerensis (Barrett-Hamilton, 1903); Myodes sobrus (Montagu, 1923); Myodes suecicus (Miller, 1900); Myodes tomensis (Heptner, 1948); Myodes variscicus (Wettstein, 1954); Myodes vasconiae (Miller, 1900); Myodes vesanus (Hinton, 1926); Myodes wasjuganensis (Egorin, 1939);
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Vöröshátú erdeipocok témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Vöröshátú erdeipocok témájú médiaállományokat és Vöröshátú erdeipocok témájú kategóriát.

A vöröshátú erdeipocok (Myodes glareolus, korábban Clethrionomys glareolus) az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a hörcsögfélék (Cricetidae) családjába és a pocokformák (Arvicolinae) alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása

Vöröshátú erdeipocok az ürege bejáratánál

A vöröshátú erdeipocok Európa nagy részén megtalálható, keletre egészen Nyugat-Szibériáig. Ugyanakkor nem fordul elő a balti-tengeri szigeteken, például Bornholmon és Gotlandon, Európa legészakibb részein és a magas alpesi területeken.

Megjelenése

Az állat fej-törzs-hossza 8–13,5 centiméter, farokhossza 3,5-7,2 centiméter és testtömege 15–40 gramm. A vöröshátú erdeipocok kicsi és kerek formájú. A felnőtt állatot vörösesbarna bundája alapján lehet megkülönböztetni a mezei pocoktól (Microtus arvalis). Ezenkívül nagyobb a füle és hosszabb a farka. Éles karmaival meg tudja fogni és tartani a táplálékot.

Életmódja

A vöröshátú erdeipocok lomberdők, északon dús gyepszintű fenyvesek is, erdőszélek, sövények, cserjések és ligetek lakója. Az erdőkben a nedvesebb talajú részeket kedveli. A hegyvidékeken 2000 méter magasságig hatol fel. A vöröshátú erdeipocok rendszerint magányos. Nappal és éjjel is aktív. Tápláléka magok, bogyók, gyümölcsök, gumók, gyökerek és gombák. Az állat lyukat rág egy mogyoró héjába, hogy hozzáférjen a magjához. A széthasított vagy elfelezett héj azonban mókusra vagy szajkóra utal. A szabadban legfeljebb 2 évig él.

Szaporodása

Az ivarérettséget 4–8 hetes korban éri el. A párzási időszak rendszerint április közepétől decemberig tart. A vemhesség 19–20 napig tart. Évente több almot; nyáron 2–4 almot ellik a nőstény. Egy alomban 3–6 utód van. Az utódok születésükkor csupaszok és vakok. Az elválasztás 3–4 hét múlva következik be. Sok kölyök csak néhány hónapig él.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 26.)
Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
Bihari Z., Csorba G. & Heltai M. (szerk.) 2007. Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest
Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed). Archiválva 2012. október 7-i dátummal a Wayback Machine-ben

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap