Közönséges mirtusz
A közönséges mirtusz (Myrtus communis) a mirtuszvirágúak (Myrtales) rendjébe és a mirtuszfélék (Myrtaceae) családjába tartozó névadó faja.
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Virágzó mirtusz a Kármel-hegyen (Izrael)
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Myrtus communis L. | ||||||||||||||||||||||
| Alfajok | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Közönséges mirtusz témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges mirtusz témájú médiaállományokat és Közönséges mirtusz témájú kategóriát. |
Elterjedése, élőhelye szerkesztés
A Földközi-tenger vidékéről származik, de már az ókorban többfelé termesztették – a mintegy háromezer év alatt számos változata. A kiirtott keménylombú erdők helyén felnövekvő macchia bozót egyik legjellegzetesebb növénye. Mára a világ gyakorlatilag minden, mediterrán éghajlatú vidékén megtalálható, és túl is terjedt azok határain.
Megjelenése szerkesztés
Nagy, örökzöld, dúsan elágazó, sűrű lombú fa vagy cserje. Természetes élőhelyén 5–7 méterre, dézsában gondozva mintegy méteresre nőhet meg. Fényes, sötétzöld levelei átellenesen állnak; rajtuk nemcsak középér, de a levél két szélén egy-egy fejlettebb oldalér is megfigyelhető.
Krémfehér (ritkábban piros), mintegy 1,5 cm átmérőjű, illatos virágai magányosak vagy 3–7 virágú állernyőbe csoportosulnak a levél tövében. A virágokat a hosszan kinyúló porzók teszik különlegessé. A virágbimbók gömbölyűek.
Termése (valójában áltermés) sötét, kékeslila, egy- vagy sokmagvú, gömbölyű, borsónyi méretű bogyó, aminek tetejét a kehely koronázza. A tömegesen termő bogyók a növényt a virágzás után is igen látványossá teszik, ezért a közönséges mirtuszt sokfelé dísznövénynek ültetik.
Életmódja szerkesztés
Nyáron meleget, sok napsütést és lehetőleg nedves talajt igényel. Igen rossz, sziklás talajon is megél. Mérsékelten fagytűrő; a száraz hideget nem viseli el. Vegetatívan (a virágzó ágak végéről szedett dugvánnyal) jól szaporítható.
A mitológiában és a népszokásokban szerkesztés
Gyakorlatilag valamennyi, a mirtuszokról elterjedt hiedelem tárgya a Mediterráneumban a többi mirtuszfajnál sokkal gyakoribb közönséges mirtusz volt.
Illóolaja szerkesztés
Nemcsak virága és termése, de levele is sok (0,1–0,5%) illóolajat tartalmaz, amit vízgőzzel desztillálva, üzemszerűen vonnak ki belőle. A mirtuszolajat felhasználják az élelmiszeriparban, az illatszeriparban, a gyógyászatban, illetve a hagyományos orvoslásban is.
Felhasználása szerkesztés
Bogyóiból lekvárt, illetve szeszt főznek: a mirtuszlikőrnek piros és fehér változata is van. Az édeskés, de egyúttal csípős ízű bogyókat egyes vidékeken a borsot helyettesítő fűszernek használták.
Már az ókorban ismert gyógynövény volt; a Biblia is ekként említi. Ismert gyomorerősítő, az emésztést segítő, valamint vérzéscsillapító, az ereket összehúzó hatása. Olaját főleg az aromaterápiában használják (hörghurut kezelésére); emellett parfümök alapanyaga is.
Magyarországon levele és olaja is gyógyhatású készítményként forgalmazható.
Képek szerkesztés
-
-
A mirtusz érett termései -
Ilyen eszközökkel szüretelik a mirtuszt -
Közönséges mirtusz virágok a Kew Gardens-ban
Források szerkesztés
- 27. A mirtuszvirágúak rendje – Myrtales. Kempelen Farkas digitális tankönyvtár. (Hozzáférés: 2014. február 9.)
- Szardíniai hal és mirtusz
- Dr. Szabó László Gy.: Gyógynövényismeret
- A taxon a Tropicos adatbázisban. Tropicos. (Hozzáférés: 2014. február 9.)
- Myrtus communis. Royal Horticultural Society. [2014. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 9.)
További információk szerkesztés
- Sabiha Sumbul – M Aftab Ahmad – M Asif–Mohd Akhtar: Myrtus communis Linn. A review. (angolul) Department of Pharmacology, Faculty of Pharmacy, Hamdard University, New Delhi, India: (kiadó nélkül). 2011. 395–402. o. = Indian Journal of Natural Products and Resources Vol. 2(4),
