Főmenü megnyitása

Náray Szabó Sándor (Szombathely 1861. február 15.Budapest, 1914. november 18.)[1] magyar orvos, a VKM szolgálatában állott (1886-), a gyógypedagógiai ügyek is hatáskörébe tartoztak (1898-), később (1912-1913) államtitkár, egyidejűleg a Magyar Gyermektanulmányi Társaság társelnöke (1906-1914). A magyar gyógypedagógia egyik kimagasló (nemzetközileg is elismert) képviselője volt.

Náray Szabó Sándor
Született 1861. február 15.
Szombathely
Elhunyt 1914. november 18. (53 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos,
művelődéspolitikus,
gyógypedagógus

CsaládjaSzerkesztés

Szülei Náray Szabó Miklós és bonyhádi Perczel Angyalka, felesége László Ilona volt.

IntézményszervezéseSzerkesztés

Elvi elgondolásai alapján kerültek egységes irányítás alá az iskoláskorú fogyatékosok intézményei; jött létre a Gyógypedagógiai Intézetek Országos Szaktanácsa (1898); indult meg az egyesített gyógypedagógus-képzés (Vácott 1900-ban, majd új székhellyel Budapesten 1904-től). Kapcsolódott a Ranschburg Pál által szervezett és vezetett Gyógypedagógiai Pszichológiai Laboratórium is (1906-tól) a gyógypedagógiai intézményekhez. Írásai főként a bécsi Eos-ban és a Magyar Gyógypaedagogiában jelentek meg.

MunkáibólSzerkesztés

  • Néhány szó a fogyatékosok oktatásügyéről. Magyar Gyógypaedagogia, 1898. 1. 3-10.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Vértes O. József: Náray Szabó Sándor emlékezete. A Gyermek, 1915. 5-6. 153-170.;
  • Herodek Károly: Náray Szabó Sándor. Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1933. 7-8. 139-148.