Magyar Gyermektanulmányi Társaság
A Magyar Gyermektanulmányi Társaság (1906–1944, 1947–1948) budapesti székhelyű társaság, célja a gyermektanulmányozás tudományos művelése, a pedagógus társadalom, a szülők, sőt az egész magyar társadalom érdeklődésének felkeltése a gyermekek fejlődési sajátosságainak megismerése és eredményes oktatása, nevelése érdekében.
Szervezete, rendezvényei
szerkesztésA társaság ügyvezető elnöke haláláig (1931) Nagy László, 1931–1933 között Imre Sándor volt az elnök. 1933–1935 között Koszterszitz József vezette a társaságot. 1944-től szünetelt a társaság működése, 1947-ben újjáélesztették Nemes Lipót vezetésével, de a pedológia betiltása (1949) miatt végleg megszűnt.
1900-as évek
szerkesztésNagy László által az 1903-ban létrehozott Gyermektanulmányi Bizottság előkészítő munkájának eredményeként alakult meg 1906-ban. A társaság szakosztályokat, vidéki fiókokat létesített, nyilvános előadásokat, tanácskozásokat rendezett. Kiadványokat adott közre, könyvköteteket, könyvsorozatokat (Gyermektanulmányi Könyvtár, Gyermektanulmányi Füzetek) és A Gyermek [1] c. periodikumot. A kísérleti szakosztályt Ranschburg Pál vezette, az adatgyűjtőt Nógrády László, a pedagógiait Weszely Ödön, további szakosztályok alakultak a II. Gyermektanulmányi Kongresszust (1917–1918) követően, jogi, gyermekvédelmi, gyermekirodalmi és pályaválasztási szakosztályok.
1910-es évek
szerkesztés1913-ban és 1917–1918-ban Gyermektanulmányi Kongresszusokat (I-II.) szerveztek, az első kongresszushoz kiállítás is kapcsolódott, amelyen spontán gyermeki alkotásokat, főleg gyermekrajzokat mutattak be. E kongresszusok fontos témaköröket érintettek, köztük tehetségvédelem, pályaválasztás, gyermekirodalom, szociálpedagógia. Az őszirózsás forradalom idején (1918) Iskolai Reformbizottságot alakítottak, mely több tanácskozáson vitatta meg Nagy László tervezetét, végül elfogadták. A Gyermek c. folyóirat beszámolt a vitákról, s publikálta a javaslatot.[2]
1920-as évek
szerkesztésAz 1925-ben tartott közgyűlésen a társaság alapszabályt módosított és a nevét is megváltoztatta, új neve: Magyar Gyermektanulmányi és Gyakorlati Lélektani Társaság. Az 1920-as évek a szakosztályokat is átstrukturálták, ettől az időtől a következő szakosztályok működtek: általános és gyakorlati lélektan, orvosi lélektan, pedagógiai-pszichológiai és pályaválasztási. A szakosztályok keretében tehetségvédelmi, vizsgálati, gyermekvédelmi és pszichológiai részlegek működtek, továbbá a Szülők Szövetsége, amely 1930-ban önálló szervezet lett, de pár év múltán megszűnt.
1931-1948 között
szerkesztés1931-től megint átstrukturálták a szakosztályokat, biológiai, pedagógiai, pszichológiai, szociológiai szakosztályokat szerveztek. 1941-től megint új nevet vett fel a társaság Magyar Gyermektanulmányi és Neveléstudományi Társaság.
A társaság kiadásában megjelent kötetekből (válogatás)
szerkesztés- A Gyermektanulmányi Múzeum szervezete és az anyaggyűjtés szabályai : IV. kérdőív/ szerk. Nagy László, Ballai Károly. Budapest, 1910.
- Grósz Gyula: Gyermekegészségtan. Budapest, 1914.
- Ballai Károly: A magyar gyermek : eredeti mérések és lélektani adatok alapján. Budapest, 1929.
- Cser János: A figyelem kísérleti vizsgálata a 10-14 éves korban : Statisztikai bevezetéssel. Szerk. Weszely Ödön. Budapest, 1933. (Különnyomat "A Gyermek" 1933. évi 6-10. számaiból)
A társaság jeles tagjai betűrendben
szerkesztés- Gerő Katalin
- Kratofil Dezső
- Náray Szabó Sándor a társaság társelnöke (1906–1914)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A Gyermek adatai, külön digitalizált borítói, tartalomjegyzékei és teljes példányai az ELTE Digitális Intézményi Tudástárában, a Muzeális gyűjtemények, E-könyvtár kategóriában.
- ↑ Bors Jolán (1918). „Előadói javaslat a Gyermektanulmányi társaság Közoktatási Reformbizottsága számára” (PDF). A Gyermek XII. (7-10.), 437–439. o. (Hozzáférés: 2018. augusztus 26.)
Források
szerkesztés- Pedagógiai lexikon. Főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván. 2. köt. Budapest, Keraban Kiadó, 1997. Magyar Gyermektanulmányi Társaság, Köte Sándor szócikke lásd 389. p. ISBN 963-8146-46-x
További információk
szerkesztés- Az Első Magyar Országos Gyermektanulmányi Kongresszus naplója és a vele kapcsolatos kiállítás leírása. (Szerk. Répay D.-Ballai K.) Budapest, 1913.
- A gyermekmentés útjai. A II. Gyermektanulmányi Tanácskozás naplója. (Szerk. Nemes L.) Budapest, 1918.
- A magyar közoktatás reformtervezete. A Gyermek, 1919. 210-215.
- Buzás L.: A hazai gyermektanulmányozás fejlődése és hanyatlásának okai. Pedagógiai Szemle, 1961. 6. 523-537.
- Köte Sándor: Magyar Gyermektanulmányi Társaság. In: Egy útmutató pedagógus. Nagy László élete és munkássága. Budapest, 1983. 83-172.