Négyollós garnélarákok

rák alrendág

A négyollós garnélarákok (Caridea) a tízlábú rákok (Decapoda) rendjében a Pleocyemata alrend egyik alrendága több mint 1600 fajjal.

Infobox info icon.svg
Négyollós garnélarákok
Evolúciós időszak: 200–0 Ma
Heterocarpus ensifer
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Rákok (Crustacea)
Főosztály: Multicrustacea
Osztály: Felsőbbrendű rákok (Malacostraca)
Alosztály: Eumalacostraca
Öregrend: Eucarida
Rend: Tízlábú rákok (Decapoda)
Alrend: Pleocyemata
Alrendág: Caridea
Dana, 1852
Öregcsaládok [1]
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Négyollós garnélarákok témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Négyollós garnélarákok témájú kategóriát.

Származásuk, elterjedésükSzerkesztés

Az Antarktisz és az Arktisz kivételével egész világon elterjedtek; édes- és sós vizekben egyaránt (többségük tengeri, köztük a gazdaságilag legjelentősebbek is).

Megjelenésük, felépítésükSzerkesztés

Méretük rendkívül változatos a néhány milliméterestől a fél méteresig. Öt pár járólábuk közül az elülső kettő ollóvá alakult. A járólábak tövénél nyíló kopoltyúkat a fejtor páncélja védi. Az oxigéndús víz áramlását a 3 pár állkapcsi láb mozgatásával biztosítják.

Egy pár összetett szemük nyélen ül.

Életmódjuk, élőhelyükSzerkesztés

A felnőtt példányok a vizet szűrve táplálkoznak, általában a vízfenék közelében. Egyes fajaik 5000 m mélyre is lemerülnek. Sokszor rajokba állnak össze. Gyorsan úsznak hátrafelé. Sok nagyobb állat, így különböző halak és bálnák táplálékai. Mivel a toxikus anyagokat jól tűrik, gyakran élnek szennyezett vizekben, az ilyen példányok fogyasztása káros lehet.

FelhasználásukSzerkesztés

Nemcsak halásszák, de táplálkozási céllal tenyésztik is őket, emberi fogyasztásuk nagyon jelentős.

Több fajukat akváriumban, díszállatnak tartják. Az akváriumokban kedvelt törpegarnélák az édesvízi garnélák (Atyidae), az üveggarnélák pedig az ostoroscsápú garnélák (Palaemonidea) családjába tartoznak

JegyzetekSzerkesztés

  1. Sammy De Grave, N. Dean Pentcheff, Shane T. Ahyong et al. (2009). „A classification of living and fossil genera of decapod crustaceans” (Portable Document Format). Raffles Bulletin of Zoology Suppl. 21, 1–109. o.  

ForrásokSzerkesztés