Néma csörgőkígyó

hüllőfaj

A néma csörgőkígyó vagy szurukuku (Lachesis muta) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a viperafélék (Viperidae) családjába és a gödörkésarcú viperák (Crotalinae) alcsaládjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Néma csörgőkígyó
A néma csörgőkígyó feltekeredve
A néma csörgőkígyó feltekeredve
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Viperafélék (Viperidae)
Alcsalád: Gödörkésarcú viperák (Crotalinae)
Nem: Lachesis
(Daudin, 1803)
Faj: L. muta
Tudományos név
Lachesis muta
(Linnaeus, 1766)
Szinonimák
  • Crotalus mutus Linnaeus, 1766
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Néma csörgőkígyó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Néma csörgőkígyó témájú médiaállományokat és Néma csörgőkígyó témájú kategóriát.

Egyes rendszerbesorolások szerint a Crotalus nembe tartozik Crotalus mutus néven

ElnevezéseSzerkesztés

A szurukuku nevet a brazil őslakosok adták a kígyónak. Tudományos nevét Lakhesziszről kapta, a görög mitológia sorsistennői egyikéről, arról, aki az emberi élet fonalát rendezi, sodorja.

ElőfordulásaSzerkesztés

A néma csörgőkígyó Közép-Amerika trópusi esőerdeiben, Dél-Amerika északi részén, Costa Ricától Brazíliáig fordul elő. Megtalálható Trinidad szigetén is. Dél-Amerika legveszedelmesebb gödörkésarcú viperája (Crotalinae).

AlfajaiSzerkesztés

  • Lachesis muta muta
  • Lachesis muta melancophala
  • Lachesis muta stenophrys
  • Lachesis muta rhombeata

MegjelenéseSzerkesztés

A felnőtt szurukuku általában 2-2,5 méter hosszúra nő meg, de akár 3 méteresre is megnőhet. Testtömege 3-5 kilogramm. A leghosszabb talált szurukuku példány 3,65 méter hosszú volt, ezzel a szurukuku a leghosszabb viperafaj a Föld nyugati tájain. Bőrét durva, bütyökszerű pikkelyek borítják. A kígyó halvány vagy rózsaszín árnyalatú barna. A hátán lévő jellegzetes sötétbarna, rombusz formájú mintázat segíti rejtőzését az esőerdő avarjában. Feje nagy és ék alakú, előre elkeskenyedő. A fejen levő pikkelyek kicsik, szabálytalan alakúak. Szemének nagy, függőleges pupillájával a kígyó éjszaka is nagyon jól lát.

ÉletmódjaSzerkesztés

A szurukuku magányosan él és éjszaka vadászik. Tápláléka többnyire kisemlősök, de fogyaszt hüllőket és madarakat is. Az állat 20 évig él.

SzaporodásaSzerkesztés

Az ivarérettséget kétévesen éri el. A párzási időszak tavasszal van. A nőstény szurukuku körülbelül 10 fehér tojást rak, egy földmélyedésbe. A tojások nagyobbak a tyúktojásnál. A nőstény 76-79 napig őrködik a tojásain.

ForrásokSzerkesztés

  • Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6