Népszálló

budapesti hajléktalanszálló, volt munkásszálló

A Népszálló Budapesten 1912-ben létesült Schodits Lajos és Eberling Béla műépítészek tervei alapján, az Aréna, a mai Dózsa György út 152. sz. alatt, a Lehel és Váci utak között, az előző századelő gyártelepeinek fizetőképes férfimunkássága számára.

Népszálló
BMSZKI-hajléktalanszálló
Korábbi nevek: Hadikórház, Munkásszálló
Cím1134 Budapest, Dózsa György út 152.
Építési adatok
Építés éve19101912
Rekonstrukciók évei20002002
Építési stílusszecesszió
TervezőSchodits Lajos
Építész(ek)Eberling Béla
Építési költség1 099 000 korona
Hasznosítása
Felhasználási területépület
Elhelyezkedése
Népszálló (Budapest)
Népszálló
Népszálló
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 31′ 23″, k. h. 19° 03′ 54″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 23″, k. h. 19° 03′ 54″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Népszálló témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Leírása szerkesztés

A négyszintes szálló szecessziós stílusban, a századfordulón újdonságnak számító vasbeton szerkezettel, igényes kivitelben épült[1] Bárczy István kislakás- és iskolaépítési programja keretében. A pécsi Zsolnay-gyár falikútjaival, az ebédlő falán Undi Mariska falfestményeivel. A bejárat lépcsősora melletti két munkásábrázolású dombormű Sződy Szilárd szobrász- és éremművész alkotása, akinek legismertebb köztéri szobra a Margit híd budai hídfőjénél álló Przemyśl-emlékmű bronz oroszlánja.[2]

A szállóban az eredetileg 396 hálófülke és 42 hálószoba az emeleti folyosókról nyílt. Az egyszemélyes fülke 2,5 m × 1,8 m alapterületű és 3 m-es belmagasságú volt; az ajtó fölött 65 cm-es drótháló pótolta a falat, hogy a folyosó villanylámpája bevilágítson, illetve átengedje a központi fűtés melegét. Belül vaságy, csapóasztal, szék és fogas volt. A fülkesorokat a közös mosdóhelyiség zárta. A földszinten volt a könyvtár, a játékszoba (a kártyajáték tiltva volt), és a látogatók fogadószobája. A konyha ezer fő számára főzött, az étkezőteremben egyszerre 288-an ebédelhettek. Orvosi rendelő és betegszoba, az alagsorban kádfürdők, zuhanyzók, mosókonyhák, raktárak és gépházak szolgálták a lakókat.

Az első világháború alatt hadikórház volt, a második alatt laktanya, majd megint hadikórház. Budapest ostroma nem tett komolyabb károkat benne. Az 1950-es években a Fővárosi Tanács, majd az 1980-as évek végéig szélesebb kör munkásszállójaként működött. Azóta a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) átmeneti szállást biztosít itt a hajléktalanok számára.

2000 és 2002 között a szállót felújították, az emeleteken zuhanyzókat és főzőfülkéket alakítottak ki, megszüntették a szobafalak dróthálóit, renoválták a megmaradt Zsolnay-díszkutat is.

Galéria szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

Egyéb irodalom szerkesztés

  • Kabdebó Gyula: Budapest székesfőváros kislakás és iskola építkezései; Pátria Nyomda, Budapest, 1913 (A Magyar Építőművészet külön füzete), 34-35. o.