Nagy Dezső Bálint
Nagy Dezső Bálint (Kisújszállás, 1855. május 23.[2] – Budapest, 1913. március 3.) jogi doktor, ügyvéd, jogi író.
| Nagy Dezső Bálint | |
| Született | 1855. május 23.[1] Kisújszállás |
| Elhunyt | 1913. március 3. (57 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1906–1910) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Nagy László gimnáziumi igazgató-tanár és Veres Mária fiaként született, 1855. május 26-án keresztelték. Középiskoláit Nagykőrösön, Pécsett és Pesten, a jogi tanulmányokat a budapesti egyetemen végezte, ahol: A részvénytársaságok története, jelentősége és jogi természete című munkájával pályadíjat nyert. (E munka részletei a Magyar Igazságügyben 1878-ban jelentek meg). 1879-ben közoktatási miniszteri ösztöndíjjal külföldi tanulmányútra ment. Látogatta a heidelbergi egyetemet, egy évig a párizsi jogi iskolákat és fél évig Berlinben tartózkodott; mindenütt főképen a kereskedelmi jog és polgári perrendtartás tanulmányozásával foglalkozott. Párizsban élénk részt vett az ottani tudományos életben, a magyar jogi viszonyokról több felolvasást tartott, hosszabb tanulmányt írt a Revue pour l'enseignement superieur című folyóiratba és 1881-től levelező tagja volt a párizsi Société de legislation comparéenek és állandó munkatársa e társulat évkönyvének. 1881-ben lett ügyvéd, ezt a hivatás egészen haláláig gyakorolta. Különös szeretettel foglalkozott az ügyvédi kérdéssel, melyet a jogászgyűléseken és az országos ügyvédgyűléseken tárgyalt, ahol előadóként is működött. Élénk tevékenységet fejtett ki az ügyvédi nyugdíj szervezése érdekében, amelyre nézve alapszabályokat dolgozott ki és e munkálatát 1899. július 28-án a budapesti kamara el is fogadta. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter megbízásából szerkesztette az országos képviselőválasztási ügyekben a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatot indokolásával együtt. 1892-ben a budapesti kamara megválasztotta titkárává (ezt a tisztséget 1902-ig viselte), 1894-ben a magyar jogászegylet választmányi tagjává. Mint ügyvéd a képviselőválasztások feletti bíráskodás és a bűnügyi védelem terén fejtett ki nagyobb tevékenységet. A dunamelléki református egyház ügyésze és tanácsbírájaként dolgozott. 1906-tól 1910-ig függetlenségi párti országgyűlési képviselő és egyúttal a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt alelnöke volt. 1883. november 10-én Budapesten, a Kálvin téri református templomban házasságot kötött a szabadkai születésű Czorda Gizellával, Czorda Bódog és Radány Etel leányával,[3] akitől 1908-ban elvált.[4]
Első jogi cikke a Magyar Themisben jelent meg.
Munkái szerkesztés
- A franczia ügyvédség. Bpest, 1881. (Magyar Jogászegyleti Értekezések 2.).
- A polgári peres eljárás reformja. Bpest, 1883. (Magyar Jogászegyleti Értekezések XIII.) Online
- Az ügyvédség szervezete. Bpest, 1893. (Magyar Jogászegyleti Értekezések VIII. 9.) Online
- A jogi novitiatusról. Bpest, 1894.
- Az ev. ref egyházi törvénykezés kézikönyve. Budapest.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Osztrák Életrajzi Lexikon 1815-1950 (német nyelven). Osztrák Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Kisújszállási ref. egyházközség keresztelési anyakönyve, 190/1855. folyószám.
- ↑ A Budapest-Kálvin téri ref. egyházközség házassági anyakönyve, 193/1883. folyószám.
- ↑ A budapesti kir. törvényszék 45680/1908. sz. ítélete.
Források szerkesztés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IX. (Mircse–Oszvaldt). Budapest: Hornyánszky. 1903.
- Magyar életrajzi lexikon