Nagy Emília

(1955–2022) magyar nyelvész, középiskolai magyartanár, civil aktivista

Nagy Emília Julianna (Budapest, 1955. április 5.Verőce, 2022. július 31.) magyar nyelvész, középiskolai magyartanár, civil aktivista

Nagy Emília
Született1955. április 5.
Budapest
Elhunyt2022. július 31. (67 évesen)[1]
Verőce
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • nyelvész
  • aktivista
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Általános iskolai tanulmányait a Budapest XIX. kerületi II. Zenei Általános Iskolában végezte. 1969‒1973 között a Leövey Klára Gimnázium angol tagozatos osztályába járt. Magyartanára, Bánki Irén hatására fordult érdeklődése az irodalom és a nyelvészet felé. Érettségi után az Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK magyar‒orosz szakára jelentkezett. Az 1973/74-es tanévben képesítés nélküli pedagógusként dolgozott a Fővárosi Tanács XIX. kerületi Nevelőotthonában és Általános Iskolájában. Egyetemi tanulmányai során 1976-tól a magyar és az orosz mellett harmadikként fölvette a finnugor szakot is. 1979-ben magyar‒orosz középiskolai tanári és finnugor nyelvész diplomát szerzett.

1980‒1983 között az ELTE BTK Finnugor Tanszékén dolgozott tanársegédként. 1983-ban megvédte bölcsészdoktori értekezését. 1984‒1987 között a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasaként továbbra is az ELTE BTK Finnugor Tanszékén tanított.2

1987‒1992 között magyartanárként visszatért első munkahelyére, amely immár a Fővárosi Önkormányzat Hetes Diákotthona és Általános Iskolája néven működött. 1992-től a Leövey Klára Gimnáziumban tanított, ahová egykori magyartanára javaslatára vették föl. 2002‒2010 között az iskola nevelési igazgatóhelyettese volt. Nagy szerepe volt az iskola hagyományainak ápolásában, megírta a Leövey és elődje, a Ranolder Intézet történetét, valamint több évig szerkesztette az iskola évkönyvét Klima Lászlóval közösen. Összeállította a hátrányos helyzetű fiatalok számára tanulási esélyt kínáló ifjúsági osztály programját, és osztályfőnökként 2013-ban sikeresen le is érettségiztette a Leövey első ifjúsági osztályát. Több évig vezette az iskola magyar‒művészeti munkaközösségét. Évekig ellátta a IX. kerületi gimnáziumok magyar nyelv és irodalom munkaközösségeinek tantárgygondozói felügyeletét.

1999-ben a pedagógus-továbbképzés keretében a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Szakképzési Intézetében grafológiai diplomát szerzett. 1994‒2018 között a Numi-Tórem Finnugor Alapítvány kuratóriumának titkára volt. 2018-ban nyugdíjba ment.

Első férje Gémes Antal, második férje Klima László volt. Gyermekei Gémes Boróka és Gémes Antos.

Civil tevékenysége

szerkesztés

A 2010-es évek elején kapcsolódott be az egyenlő jogokért és a szabad oktatásért küzdő civil mozgalmak tevékenységébe. A HAT (Hálózat a Tanszabadságért), az OHA (Oktatói Hálózat), a Hívatlanul Hálózat, a MENŐK (Magyar Európai Nők Fóruma Egyesület) és a Főnix Mozgalom tagja volt. Részt vett a 2015-ben alakult Demokratikus Kerekasztal munkájában is.

Beszédei nyomán váltak közismertté a magyar közoktatás rendszerszintű problémái. A közfelháborodás napján tartott beszéde után nyilatkozott az Egyenes Beszédben, a Hír Tv pedig egy névazonosság alapján támadást indított ellene és az iskolájában zaklatta.[2]

Elismerései és emlékezete

szerkesztés

Szerkesztői munkái

szerkesztés