Főmenü megnyitása

Nagy Sándor (újságíró)

író, újságíró, politikus, 1922-90

Nagy Sándor (Nagybaracska, 1922. június 10.Budapest, 1990. április 4.) Kossuth-díjas (1949) magyar író, újságíró, politikus. Házasságot kötött Vas Gizellával. Három gyermekük született: Nagy Zsuzsanna (1947), Nagy Sándor (1949), Nagy Ildikó (1954). Válásuk után még háromszor kötött házasságot ahonnan 3 gyermeke született.

Nagy Sándor
Élete
Született 1922. június 10.
Nagybaracska
Elhunyt 1990. április 4. (67 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Első műve Az Úr jó vitéze (1948)
Kitüntetései
Irodalmi díjai Kossuth-díj (1949)
Sztálin-díj (1952)

Élete és munkásságaSzerkesztés

Miután elvégezte a polgári iskola négy osztályát, Baja városában kezdett továbbtanulni a katolikus tanítóképző intézetben, azonban egy félév elteltével kicsapták onnan. 1938 decemberében politikai meggyőződésből szökést kísérelt meg Csehszlovákiába, később a Szovjetunióba, sikertelenül. 1941-ig kubikus, építőmunkás, favágó, valamint summás is volt.

1942 és 1943 között a katonaságnál teljesített szolgálatot hadipilóta-növendékként. 1944-ben állt át a szovjet-magyar csapatokhoz, ekkor katonai kiképzésben is részesült. 1944 karácsonyától kezdődően a demokratikus hadsereg tagjaként szolgált. 1945 és 1948 között a Nemzeti Parasztpárt tagjaként tevékenykedett mint politikus. 19461947-ben a Szegedi Tudományegyetem jogi karán tanult, azonban az egyetemi tanulást abbahagyta tüdőbaja következtében.

Sík Sándor biztatására kezdett el irodalmi témájú riportokat szerezni. 1948 tavaszán átlépett a Magyar Kommunista Párt tagjai közé. Ettől kezdve gazdasági szervező lett a Népi Kollégiumok Országos Szövetségében (NÉKOSZ). Újságírói pályafutása 1949-ben indult el a Délmagyarország című napilapnál, Szegeden. 1949-ben Baumgarten-jutalmat kapott. 1949-től 1951-ig a Szabad Nép című napilap szerkesztőségében tevékenykedett Budapesten. 1952 és 1955 között a Tiszatáj című lap szerkesztője volt Szegeden. 1955-ben a Művelt Nép szerkesztőségébe helyezték Budapestre. 1957 és 1959 között a Hétfői Hírek kultúrrovatának vezetőjeként dolgozott.

1959-ben tért vissza Szegedre. Az újszegedi gimnázium kollégiumában nevelőtanári állást vállalt, közben magyar-történelem szakon levelező hallgatóként végezte az egyetemet. Az 1960-as évek elején szembefordult a Magyar Szocialista Munkáspárttal (MSZMP), a párt kínai-albán politikájából kifolyólag. Az úgynevezett „kínai-albán perben” politikai izgatás miatt 6 évre elítélték, végül három évet és három hónapot töltött a börtönben.

Kiszabadulását követően Csepelen a Betonelem Gyárban dolgozott gyári munkásként 1967 és 1971 között. Ezután a kőbányai Porcelángyárban volt kemencés rakodó és anyagmozgató. 1971-es leszázalékolásáig diszpécserként működött a Postai Műszerüzemnél.

MűveiSzerkesztés

Könyvei albán, azeri, baskír, belarusz, cseh, finn, kazah, kínai, német, orosz, román, vietnámi nyelven is megjelentek.

  • Az Úr jó vitéze. Regény; Hungária, Bp., 1948
  • A kis király hídja (elbeszélés, Budapest, 1949)
  • Megbékélés. Elbeszélés; Szépirodalmi, Bp., 1952
  • A nép reménysége. Válogatott írások; Csongrád Megyei Nyomda, Szeged, 1953 (Tiszatáj füzetei, 37.)
  • A szabadulás napja; Tiszatáj Írói Munkaközösség–Városi Tanács V.B., Szeged, 1960 (Tiszatáj irodalmi kiskönyvtár, 1960, 10.)

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

Munkásságáért többek közt a következő kitüntetésekben részesült:

ForrásokSzerkesztés

  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
  • László Imre: Nagy Sándor: Megbékélés; Művelt Nép, Bp., 1952 (Útmutató városi és falusi előadók számára)