Nagyvirágú kúszókaktusz

A nagyvirágú kúszókaktusz (Hylocereus megalanthus) egy széles körben elterjedt és termesztett kultúrnövény. Termése az ún. sárga pitaja. Korábban a Selenicereus nemzetségbe sorolták; egyes forrásokban ma is így szerepel.

Infobox info icon.svg
Nagyvirágú kúszókaktusz
Hylocereus megalanthus
Hylocereus megalanthus
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Kaktuszfélék (Cactaceae)
Alcsalád: Kaktuszformák (Cactoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Hylocereeae
Nemzetség: Hylocereus
Faj: Hylocereus megalanthus
Tudományos név
Hylocereus megalanthus
(K. Sch. ex Vpl.) Bauer in CSI 17:28' (2003)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nagyvirágú kúszókaktusz témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyvirágú kúszókaktusz témájú kategóriát.

sárga pithaya

Származása, elterjedéseSzerkesztés

Kolumbia, Ecuador, Peru, Bolívia erdeiben él.

Megjelenése, felépítéseSzerkesztés

Gazdagon elágazó, 4 m magasra is megnövő bokros növény. Hárombordás, hullámos szélű hajtásai 1–2 m hosszúak, 30–60 mm átmérőjűek. Areoláiban egy–három középtövis és körben serték fejlődnek. A sárgásbarna tövisek alapja széles.

Fehér virágai 300 mm hosszúak, elvirágzás után törékennyé válnak. A pericarpium és a tölcsér zöldes színű, pikkelyekkel borított. A pikkelyek tövében fehér szőrök fejlődnek areolánként 14-15 tövissel. Ehető termése 110 mm hosszú, sárga, csak kevés tövist hordoz.

Életmódja, termőhelyeSzerkesztés

A tengerszint fölött 90–1800 m-rel fordul elő. Epifiton

FelhasználásaSzerkesztés

Sokfelé termesztik; főleg Dél-Amerikában.

Rokonsági viszonyaiSzerkesztés

A Selenicereus nemzetségből létrehozott Salmdyckia subgenus tagja.

ForrásokSzerkesztés

  • Hunt D.R. et al. (2006): The new cactus lexikon. DH Books, Miborn Port, England. ISBN 0-9538134-5-2
  • Tel-Zur N. et al. (2004): Genetic relationships among Hylocereus and Selenicereus vine cacti (Cactaceae): evidence from hybridization and cytological studies. Annals of Botany 94(4). pp. 527–534; doi:10.1093/aob/mch183