Narthex

A narthex a kora keresztény és a bizánci bazilikaépítészetben a bejáratnál, az átrium és a főhajó között kialakított előcsarnok, a hosszház tengelyére merőleges, keresztirányú tér. Kifelé portikusszerűen nyitott volt. A főhajóba egy díszes, háromnyílású kapuzaton vagy árkádívnyíláson, a tribelonon lehetett belépni, de többnyire a mellékhajók felé is nyíltak ajtók. Gyakran kettő, egy külső (exonarthex) és egy belső folyosóra (ezonarthex) tagolódott.

A narthex alaprajzi elhelyezkedése (szürkével kiemelve)

Eleinte fontos szerepet töltött be a liturgiában: itt gyülekezhettek és kísérhették figyelemmel a szertartásokat a vezeklő bűnösök és a katekumenek, azaz a keresztség felvételére készülő kereszteletlenek.

A későbbi korok, a középkor és újkor templomépítészetében is gyakran narthex néven említik a főhajótól elkülönülő előcsarnokot, így például a vatikáni Szent Péter-bazilika esetében is.

Források

• Major Máté: Építészettörténeti és építészetelméleti értelmező szótár. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1983. 228–229. o. ISBN 963-05-2699-9  
• Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 580. o. ISBN 963-9257-09-5  

Külső hivatkozások

Nézd meg a narthex címszót a Wikiszótárban!