Wikipédia

Nečas-kormány

A Nečas-kormány a Cseh Köztársaság tizenegyedik kormánya volt, 2010 nyara és 2013 között kormányozta az országot. Az önmagát "költségvetési felelősség kormánya" néven meghatározó koalíciós kormányt a jobboldali ODS, TOP 09 és Közügyek támogatták. A kormány sok korábbi cseh kormányhoz hasonlóan instabil volt, a koalíció még a politikai ciklus vége előtt felbomlott, súlyos válságba taszítván a cseh jobboldalt. A Nečas-kormányhoz fűződik a 2008-as pénzügyi válság kezelése, egy később visszavont nyugdíjreform, illetve az addigi legnagyobb csehországi korrupciós és magánéleti botrány, amely a kormány bukásához és előrehozott választásokhoz vezetett.

Nečas-kormány
A Nečas-kormány ülése 2013-ban
A Nečas-kormány ülése 2013-ban
Adatok
Megalakulása2010. július 13.
Feloszlása2013. július 10.
Állam Csehország
MiniszterelnökPetr Nečas
PártokODS, TOP 09
Közügyek (2012. áprilisig)
LIDEM (2012 nov. után)
Előző kormány
Következő kormány
Fischer-kormány
Rusnok-kormány

Kormányalakítás szerkesztés

A 2010-es csehországi parlamenti választás után a kormányzó többség megalkotására képes pártok, az ODS, a TOP 09 és a Közügyek június 11-én tartották első tájékozódó megbeszéléseiket. A pártok elsőként egy szándéknyilatkozatot írtak alá, amelyben közös kormányalakítási szándékaikat jelezték a közvélemény irányába. A pártok a kormány legfontosabb feladataként a korrupció elleni küzdelmet és a rohamosan növekvő költségvetési hiány megfékezését nevezték.[1][2] A kormányalakítási tárgyalások jó ütemben haladtak előre, így június 27-én Klaus elnök nyilvánosan is bejelentette, hogy Nečast fogja kinevezni miniszterelnöknek. Nečast a kormányalakítási tárgyalások befejeződése előtt, június 28-án a Hradzsinban tartott rövid ceremónián nevezte ki miniszterelnöknek Klaus elnök.[3] A miniszterek kinevezése két héttel később, július 13-án történt meg. A Nečas-kormány a korábban nem látott kényelmes parlamenti háttérrel (118 képviselő a 200 fős alsóházban) kezdhetett hozzá a kormányzáshoz.

A kormányzás főbb eseményei szerkesztés

Takarékoskodási intézkedések szerkesztés

A Nečas-kormány első intézkedései az ország pénzügyi fenntarthatóságának helyreállítására irányultak. Az első megszorító csomagot Miroslav Kalousek pénzügyminiszter kezdeményezte nem sokkal a kabinet hivatalba lépése után. A megszorító csomag célja az volt, hogy a 2010-es költségvetési hiányt a nemzeti össztermék 5,3%-a alatt tartsák, 2012-re pedig 3% környékére szorítsák, így az ország megszabaduljon az EU túlzottdeficit-eljárásától.[4] A tárcák kiadásait letiltották, kiadásaikat megnyirbálták.Részben leállították és teljesen átütemezték az állami útépítési programokat.[5] Jelentős elbocsájtásokat terveztek a közszférában és diplomáciai képviseleteket szüntettek meg.[6] Ezzel együtt törekedtek az állam bevételeinek növelésére, elsősorban az adófizetési fegyelem növelésére.[7] A megszorítások miatt a cseh gazdaság növekedése 2010-ben az előrejelzett 2,3% helyett csak 1,8% lett.[8]

A megszorító csomag a társadalom jelentős rétegeinek ellenállásába ütközött. 2011 januárjában a cseh alkotmánybíróság jelentős intézkedéseket alkotmányellenesnek mondott ki és megsemmisített. A kormányzat működésének későbbi szakaszában többször visszatért a költségvetési megszorításokra való törekvés, ám a gazdasági helyzet stabilizálódásával és a parlamenti többség csökkenésével a képviselők egyre kevésbé voltak rávehetők a kormány támogatására.

Nyugdíjreform szerkesztés

A kormányzat egyik célkitűzése volt, hogy a cseh nyugdíjrendszert fenntarthatóvá tegye. A Jaromír Drábek (TOP 09) által kidolgozott reform magánnyugdíj-alapok létrejöttét ösztönözte, ám az ezekbe történő belépést nem tette kötelezővé. A reform szerint a 35 évnél idősebbek önkéntes alapon csatlakozhattak a magánpénztárakhoz, amelyre jövedelmük 3+2%-át volt kötelező átutalni. A 35 évnél fiatalabbak is önkéntesen csatlakozhattak,viszont ha már korábban volt magánnyugdíj-megtakarításuk, akkor a csatlakozásuk kötelező volt. A magánpénztárhoz nem csatlakozók továbbra is az állam számára fizették be jövedelmük 28%-át. A félig állami, félig magánnyugdíj intézményét a baloldali ellenzéki pártok nem támogatták. A nyugdíjjárulékok magánszámlákra utaltatásával a cseh központi költségvetésben jelentős lyuk keletkezett, amelyet az ÁFA megemelésével próbáltak meg betömni.[9][10]

A korábban nagyon várt reformot a társadalom és a pénzpiac is fanyalgással fogadta, a polgároknak az ÁFA emelésével kiegészített nyugdíjteher túl sok kiadást, a pénztárakat üzemeltető bankoknak a 3+2%-nyi járulék túl kevés bevételt jelentett.[11] Az új rendszer nem lett sikeres, az állami nyugdíj helyett csak kevesen választották a magánpénztárakat. A törvény életbe lépését 2012-ben a jobboldali Klaus elnök is késleltette, amikor elnöki vétóval ideiglenesen megakadályozta annak életbe lépését.[12][13] A Nečas-kabinet nyugdíjreformját az ellenzéki ČSSD kezdettől fogva támadta, kormányra jutása esetére pedig megszüntetését ígérte. A 2014-benmegalakult Sobotka-kormány a törvényt visszavonatta, a magánnyugdíjpénztárakban összegyűlt vagyont pedig visszavezették az állami rendszerbe.

Vít Bárta vesztegetési ügye szerkesztés

Vít Bárta (Közügyek) közlekedési miniszterként dolgozott a kormányban annak megalakulása óta. A Közügyek ingatag párt volt, tagjai a parlamentbe jutás óta belső harcokat vívtak egymással, a párt tagjai között pedig bizalmatlanság alakult ki. Vít Bárta 2010 őszén a párt parlamenti frakciójának vezetőjeként felajánlotta képviselőtársainak, hogy szívesen nyújt számukra kölcsönöket és egyéb pénzügyi természetű segítséget. Cserébe (nem nyilvánosan) annyit kért, hogy a támogatott fél a frakcióban és a pártban is viszonzásként támogassa az ő politikai törekvéseit. Jaroslav Škárka Közügyek-képviselő igénybe is vette a Bárta által nyújtott hitelt, 170 000 koronát kért kölcsön a frakcióvezetőtől. Bárta hasonló módon próbálta megvesztegetni a közügyes Kristyna Kocí képviselőt is, aki azonban a pénz átvétele után feljelentést tett a rendőrségen a frakcióvezető ellen. A feljelentés után Jaroslav Škárka is beszámolt a rendőröknek a "kölcsönről" és azt állította, hogy a vesztegetés elfogadásakor a korrupt Bárta lebuktatása motiválta.[14] A botrány miatt Bárta 2011 áprilisában lemondott a közlekedési tárca vezetéséről. Petr Nečas személyesen vitte el Klaus elnökhöz Bárta lemondását és a találkozón azt közölte vele, hogy elveszítette bizalmát két másik közügyes miniszterben is, ezért kérte Radek John belügyminiszter és Josef Dobeš oktatási miniszter menesztését is. Klaus szerint azonban a miniszterek eltávolítása a kormánykoalíció végét és szükségtelenül korai új választásokat jelentett volna, így megtagadta a miniszterelnök kérését.[15] A kormányfő így tárgyalásokba bocsátkozott a koalíciós pártokkal, amelynek végén alku született. A kormányból Bárta mellett távoznia kellett Radek John belügyminiszternek is, de Dobeš oktatási miniszter a helyén maradhatott.[16] A Bárta-ügyből keletkezett kormányválság az első alkalom volt, amely láthatóvá tette a koalíciós partnerek közötti mélységes bizalmatlanságot.

2012 áprilisában Vít Bártát első fokon a bíróság másfél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Jaroslav Škárka három év letöltendő börtönt kapott csalásért.[14] Másodfokon a bíróság mindkettejüket felmentette.

2012 áprilisi kormányválság szerkesztés

2012 tavaszán a Közügyek vezetése aktivizálta magát és politikai hadjáratot indított a koalíciós társak ellen. Követelésük kettős volt. A Közügyek az államháztartás további reformját sürgetve követelte, hogy újból emeljék meg az ÁFA-tés az egyetemek vezessenek be beiratkozási díjat (gyakorlatilag tandíjat). A párt kezdeményezte a nyugdíjemelés mértékének csökkentését, illetve a magas keresetűek adójának rendezését. A párt politikai téren is követelésekkel állt elő. A kormányzás megkezdésekor a Közügyek még öt kormánytagot delegált, ám ez az évek alatt háromra csökkent. A párt azt követelte, hogy a miniszterelnök távolítsa el a kirúgott közügyes miniszterek helyére ültetett független szakembereket, a helyükre pedig a párt új embereket delegálhasson. További követelés volt, hogy a 15 minisztériumból álló kormányt csökkentsék 12-re. A párt kijelentette, hogy ha követeléseiket a koalíciós partnerek elutasítják, akkor visszahívják minisztereiket és a parlamentben nem támogatják tovább a Nečas-kabinetet.

Nečas idegesen reagált a Közügyek ultimátumára. A kormányfő tárgyalásokba kezdett a pártokkal, majd április közepére jelentős haladást értek el.[17] A pénzügyi megszorítások tekintetében a három párt megállapodásra jutott. A politikai követelések teljesítését Nečas további tárgyalásokon akarta rendezni, ebben a kérdéskörben a Közügyek türelmet mutatott. A további tárgyalásokra azonban nem került sor, mert a Közügyek a szétesés peremére jutott.

A Közügyek pártszakadása szerkesztés

A VV folyamatosan belső konfliktusokkal küzdött, a protestpárt egyre ingatagabb partnere volt a két konzervatív pártnak. Korábban a VV által delegált Vít Bárta mondott le a közlekedési miniszteri posztról korrupciós vád miatt. Ügye 2012 tavaszára jutott el ítéletig, a volt minisztert a bíróság április 16-án bűnösnek találta és felfüggesztett börtönre ítélte, míg a VV egy másik képviselője három év börtönt kapott. A korrupciós ügy kirobbanása miatt Nečas kijelentette, hogy nem akar tovább együtt kormányozni a Közügyekkel.[18]

A pártban korábban meglévő konfliktusok miatt a helyzet gyorsan elfajult és a kormány bukásával fenyegetett. A VV alelnöke Karolina Peake miniszterelnök-helyettes 2012. április 17-én bejelentette, hogy megelégelte párttársai romboló politizálását, ezért távozik a szervezettől és új pártot alapít.[19] A Közügyek nélkül a kormánykoalíciónak a 200 fős törvényhozásban csak 93 képviselője volt, így a kormány sorsa kérdésessé vált. Peake lépése szakadást idézett elő a párt parlamenti frakciójában, a kiugró miniszterhez egy hét alatt hét parlamenti képviselő csatlakozott.[20] Nem tartott a kilépőkkel Radek John pártelnök, aki pártja széthullását látva a Nečast vádolta a legkisebb szövetséges szétverésével. Radek április 22-én találkozott a koalíciós partnerekkel és bejelentette, hogy a VV kilép a kormánykoalícióból.[20] Radekkel ellenzékbe vonult a VV kilenc képviselője, míg a Peake köré csoportosuló 12 képviselő tovább támogatta a kormányt. A VV-frakció szakadása után bizonytalan volt, hogy a kormánynak mögött ott áll-e a képviselők többsége, ezért április 28-án Nečas bizalmi szavazást kért kormánya ellen. A bizalmi szavazáson a kormányt 105 képviselő támogatta, 93 pedig ellene szavazott, így Nečas kormánya a 2012 áprilisi kormányválságot túlélte.[21] A Peake által vezetett képviselők az év hátralevő részében újraszervezték önmagukat, majd 2012 novemberében Liberális Demokraták (LIDEM) néven új pártot hoztak létre önálló parlamenti frakcióval. A LIDEM koalíciós szerződést írt alá a kormánypártokkal, így a VV helyére lépett.

Egyházi kárpótlási törvény szerkesztés

A csehországi rendszerváltás egy régóta húzódó és befejezetlen ügye volt a cseh egyházak kárpótlása. A csehszlovák állam 1948 előtt is vett birtokba egyházi javakat, ám az korábbi törvény szerint ezekért kárpótlást adott. 1948 februárjában hatalomra jutott a KSČ, az állam ezután nagy mennyiségben kobozta el kárpótlás nélkül a különböző egyházak által birtokolt ingatlanokat, vagyontárgyakat, intézményeket. A cseh politikai szféra és társadalom elvárása is az volt, hogy a kárpótlási törvény csak a kommunista kormányzat által államosított vagyont érintse, a korábban különböző jogcímeken állami kezelésbe került egyházi és külföldi vagyonra pedig semmilyen formában ne legyen érvényes, tehát ne kerülhessen sor a Beneš-dekrétumok következtében elvett javak visszaperlésére. A törvény első változatában még 2011-ben egyeztek meg a koalíciós partnerek. A konzervatív kormány a szociáldemokraták 2008-as (el nem fogadott) javaslatánál látszólag bőkezűbb ajánlatot tett az egyházaknak, amely szerint több volt egyházi tulajdon kerülne vissza az egyházakhoz, ám a korábbinál kisebb értékben. A tervezet értelmében az egyházak 77 milliárd korona értékben kaptak volna ingatlanokat, a már vissza nem adható vagyonért (pl. beépített szántóföldek, harmadik fél törvényes birtokába jutott javak) pedig további 59 milliárdot fizetne ki az állam a megállapodást követő 30 év alatt. A parlamenti tárgyalást megelőző kormányon belüli egyeztetésen úgy tudott átmenni a javaslat, hogy a kormányfő megfenyegette a közügyes minisztereket: ki fogja rúgni azt, aki nem szavazza meg a javaslatot.[22]

A világias felfogású cseh társadalom kétharmada nem támogatta az egyházak kártalanítását. Az egyházak kárpótlását az ellenzék is elutasítással fogadta. (Az ellenzéki pártok az állam 2008-as gazdasági válság utáni pénztelenségére hivatkozva ellenezték a kárpótlást.) Ennél nyugtalanítóbb volt, hogy kormánypártok soraiban is ellenállást tanúsító képviselők bukkantak fel, akiket nem hatott meg Nečas fenyegetőzése. A Közügyek frakciója erősen megosztott volt, a parlamenti frakció jelentős része nem is volt hajlandó a törvény megszavazására, az ellenállók közé tartozott az ODS jónéhány képviselője is, ők pedig az ellenzéki táborral kiegészülve a parlament többségét adták.[23][24] A miniszterelnök csak november elejére tudta annyira megerősíteni parlamenti hátterét, hogy az ügyet újra napirendre tűzzék. A törvény a november eleji szavazáson a tervezet minimális többséggel (103 igen szavazat) ment át. A kárpótlás ügyében folytatott politikai bozótharc az addigi mélypontra vitte a fő kormánypárt népszerűségét. A társadalom elutasítása mellett még a jobboldali Klaus elnök is kifejezte a törvénnyel szembeni ellenérzéseit: nem volt hajlandó ellenjegyezni a dokumentumot, amely így példátlan módon elnöki jóváhagyás nélkül lépett életbe.[25][26][27]

Bizalmatlansági indítványok szerkesztés

A Nečas-kormány a kezdeti 59%-os parlamenti háttér ellenére ingatag támogatottságú testület volt. A költségvetési reform elindulása után az ellenzéki ČSSD támogatottsága hamar 30% fölötti értékre emelkedett, míg a kormánypártok gyengélkedtek,sok parlamentben helyet foglaló kormánypárti képviselő közül sem támogatta a reformokat. 2011 tavaszától az erősen ingadozó Közügyeket a közvélemény-kutatók a bejutási küszöb alámérték, így az ellenzék számára a választási győzelem lehetőségével kecsegtetett,ha sikerül megbuktatni a konzervatív kormányzatot. A Nečas-kormány kormány ellen összesen hat bizalmatlansági indítványt adtak be, zömében a kormány körül kipattanó korrupciós botrányokat követően, de ezek közül egyiket sem sikerült sikerre vinni.

Sorszám Dátum Kezdeményező Szükséges
szavazat 		Támogató Ellenző Eredmény Benyújtás oka
1. 2010. december 20. ČSSD 101
(50,5%) 		80
(40%) 		113
(56,5%) 		✗ sikertelen A prágai szennyvíztisztító felújítására kiutalt pénzek egy része az ODS-hez került.[28]
2. 2011. április 26. ČSSD 101
(50,5%) 		84
(42,5%) 		114
(57%) 		✗ sikertelen Vít Bárta korrupciós botránya.[29]
3. 2012. március 20. ČSSD 101
(50,5%) 		85
(42,5%) 		113
(56,5%) 		✗ sikertelen A kormány reformpolitikája.
4. 2012. július 17. ČSSD 101
(50,5%) 		89 (44,5%) 89 (44,5%) ✗ sikertelen Az ellenzék szerint a pénzügyminiszter megpróbálta megakadályozni a rendőrség nyomozását Vlasta Parkanová volt honvédelmi miniszter ellen.[30]
5. 2013. január 17. ČSSD 101
(50,5%) 		92 (46%) 97 (48,5%) ✗ sikertelen A ČSSD szerint Klaus államfő a közérdek figyelmen kívül hagyásával hirdetett amnesztiát, a kormány pedig segítette ebben.[31]
6. 2013. június 16. ČSSD 101
(50,5%) 		A kormányfő környezetének korrupciós ügyei.[31] A szavazásra nem került sor, a kormányfő lemondott.

A Nagyova-ügy és a kormány bukása szerkesztés

 Bővebben: 2013-as cseh korrupciós válság

A kormány bukását végül nem a parlamenti háttér felmorzsolódása vagy a koalíciós partnerek elválása okozta, hanem a miniszterelnök, a miniszterek, a kormányt támogató parlamenti képviselők személyét érintő elsöprő erejű magán- és közéleti botránysorozat. A Nagyova-ügyként elhíresült botrány pár nap alatt a jobboldali kormányzat összeomlásához vezetett.

Képviselők megvesztegetése szerkesztés

A koalíciós pártok számára a legfőbb kihívás volt, hogy kormányuk stabilizálja az ország pénzügyi helyzetét, ezért a kormányprogram takarékoskodást és a lakosságot terhelő intézkedéseket tartalmazott. A megszorítások azonban nem tettek jót a kormányzó pártok népszerűségének, így a legnagyobb kormánypárt, az ODS képviselői is egyre nyugtalanabbá váltak. A 2012 nyarán a kormány által beterjesztett takarékossági törvénycsomagot az ODS néhány képviselőjének makacs ellenállása miatt a parlament nem tudta elfogadni. A megszorító csomag fontossága és a kormányzó pártok szűk többsége miatt felmerült a kérdés, hogy a kormánynak megvan-e még a parlamenti többsége. 2012 őszén az ellenzékkel szavazó kormánypárti képviselők közül a közvélemény számára érthetetlenül hárman is lemondtak. A helyükre érkező új képviselők már megszavazták a kormány javaslatait, a kormány visszanyerte parlamenti többségét, így az ügy látszólag elsimult.

A Cseh Államügyészség 2012 eleje óta titokban vizsgálódott a Nečas-kormányhoz közeli oligarchák korrupciós ügyeiben. A cseh korrupcióellenes rendőrség megfigyelte és lehallgatta Nagyova miniszterelnöki hivatalvezetőt, így kezükbe került az a 2012 szeptemberi üzenetváltás is, amelyben Nagyova az érintett képviselőknek biztos és jól fizető álláshelyeket ajánlott fel lemondásuk esetére.[32] Az ügyészség tudta, hogy a megállapodásnak megfelelően mindhárom lemondott képviselő a parlamentből történt távozását követően megkapta az ígért állásokat az állami tulajdonú nagyvállalatoknál. (Ivan Fuksa 2013 januárjában a prágai repülőtér vezérigazgatója lett, Marek Snajdr pedig az állami kőolajtartalékot kezelő Crepo igazgatótanácsába került be. Petr Tluchornak a cseh államvasút igazgatótanácsi tagságát ajánlották, de ő maga helyett inkább barátját, Libor Antost ültette be a vasútvállalatba.[33]) 2013 februárjában Václav Láska prágai ügyvéd a lemondott képviselőkkel kötött politikai üzlet miatt feljelentést tett az ügyészségen. Az ügyészség kezdetben elutasította, hogy nyomozni kezdjen az ügyben, majd bejelentette, hogy mégis megkezdik vizsgálatukat a kormány ellen. A közvélemény így 2013 februárjában hallhatott először a kormány ellen zajló nyomozásokról. Az ügyészség által a nyomozás megkezdése előtt rögzített anyagok szerint Nagyova hivatalvezető volt az, aki a renitens képviselők ily' módon történő kifizetésének lehetőségét felvetette, illetve szintén Nagyova volt az a személy, aki a miniszterelnök tudtával az érintettekkel a helycserét megtárgyalta.[34] Az ügyészség úgy értékelte, hogy egy politikai engedményért cserébe felkínált üzleti vagy magánéleti előny hivatali vesztegetés, ezért folytatták a nyomozást és az adatok begyűjtését.

A miniszterelnök feleségének megfigyelése szerkesztés

A kormányban töltött évek alatt szerelmi viszony bontakozott ki Nečas miniszterelnök, illetve a miniszterelnöki hivatalt vezető Jana Nagyova között. A viszonyról a kormányban is és a sajtóban is különböző pletykák terjedtek. 2012 őszén Nečas és felesége szétköltöztek. Erről a közvélemény akkor még nem szerzett tudomást, de jelzés értékű volt, amikor 2013 év végén Nečas lemondta a Klaus elnök által a magas rangú állami hivatalnokok (és házastársaik) részére adott vacsoráját, hogy azon ne kelljen felesége nélkül megjelennie. 2013 januárjában Nečas házaspár közös közleményben tudatta a sajtóval, hogy külön élnek. Nagyova azonban azt szerette volna, ha Nečas el is válik a feleségétől, hogy kapcsolatukat a kívülállók előtt is elfogadtathassák. A helyzettel elégedetlen Nagyova hivatali hatalmával visszaélve utasítást adott a katonai titkosszolgálatnak, hogy figyeljék meg Nečas feleségét, sofőrjét, valamint a sofőr feleségét. A cseh katonai hírszerzés nem működhet belföldön, ezért vissza kellett volna utasítaniuk a megbízást, de nem tették. Engedvén a hivatalvezető nyomásának elkezdték a Radka Nečasovára vonatkozó kompromittáló adatok gyűjtését. A kormánytagok ügyeit ekkor már vizsgáló ügyészség is értesült a megbízásról, ezért a nyomozást kiterjesztették a megfigyelés ügyére is.[35][36]

A miniszterelnök lemondása szerkesztés

A titkos ügyészségi nyomozás hónapokon át zajlott. Nem tudható, hogy a titkosszolgálat adatgyűjtése vezetett-e eredményre, vagy a Nečas házaspár magától határozott a válásról, de 2013. június 10-én a miniszterelnök és felesége közös közleményben bejelentette, hogy felbontják házasságukat. Az ügy a közvélemény számára 2013. június 13-án hajnalban pattant ki, amikor megkezdődtek a letartóztatások. Az ügyészség és a rendőrség szervezett bűnözés elleni bevetési csoportja letartóztatta az ügyben érintetteket. Őrizetbe vették Jana Nagyova hivatalvezetőt, Ivan Fuksa mezőgazdasági minisztert, Petr Tluchor korábbi ODS-frakcióvezetőt, több parlamenti képviselőt, illetve Ondrej Páleníket, a katonai titkosszolgálat korábbi vezetőjét. Nečas a letartóztatások napján úgy nyilatkozott, hogy nem követtek el törvénytelenséget, Nagyovában pedig maradéktalanul megbízik, ezért nem fog lemondani. A külföldi látogatáson tartózkodó Zeman államelnök azonban úgy nyilatkozott, hogy az események súlyára tekintettel a kormánynak le kellene mondania.

A kormányfő lemondásával a kormány ügyvezető kormánnyá alakulva még egy hónapig hivatalban volt. A kormány bukásakor a koalíció pártjai megkísérelték Miroslava Němcovát miniszterelnöknek jelölni. Němcova hiába mutatta be az őt támogató 101 képviselő aláírását az államfőnek, Zeman elnök nem volt hajlandó őt miniszterelnöknek kinevezni. Ehelyett Jiří Rusnokot, a korábbi pénzügyminisztert nevezte ki miniszterelnöknek, majd 2013 októberére előrehozott választást írt ki.

A Nečas-kormány bukása hatalmas megrázkódtatást jelentett a cseh jobboldalnak. A koalíciót vezető ODS korábbi 25%-os népszerűsége 15% körülire csökkent, a párt pedig kilenc évre kiszorult a kormányzásból. A LIDEM mikropárt maradt és már nem került be a következő törvényhozásba. A TOP-09-nél szintén hosszan tartó gyengélkedés következett, a párt csak a 2021-es választásra tudott ismét megerősödni.

A kormány tagjai szerkesztés

Hivatkozások szerkesztés

  1. ↑ Alakul a cseh koalíció (magyar nyelven). Magyar Nemzet, 2010. június 12. (Hozzáférés: 2022. május 24.)
  2. ↑ Gyorsan megalakulhat az új cseh kormány (magyar nyelven). Magyar Nemzet, 2010. június 28. (Hozzáférés: 2022. május 31.)
  3. ↑ Somogyi Mátyás: Klaus ma nevezi ki az új cseh kormányfőt (magyar nyelven). Magyar Nemzet, 2010. július 7. (Hozzáférés: 2022. május 24.)
  4. ↑ Megszorító csomagról döntött a cseh kormány (magyar nyelven). Híradó, 2010. július 28. (Hozzáférés: 2022. május 31.)
  5. ↑ Leáll a cseh autópálya-program (magyar nyelven). Napi Gazdaság, 2010. augusztus 5. (Hozzáférés: 2022. május 31.)
  6. ↑ Jelentősen csökkentik a kiadásokat Prágában (magyar nyelven). Magyar Nemzet, 2010. augusztus 19. (Hozzáférés: 2022. május 31.)
  7. ↑ Megszorító csomagok: célkeresztben a közszféra és a szociális kiadások (magyar nyelven). TEOL, 2010. augusztus 5. (Hozzáférés: 2022. május 31.)
  8. ↑ Visszahúzó cseh megszorítások (magyar nyelven). Világgazdaság, 2010. augusztus 24. (Hozzáférés: 2022. május 31.)
  9. ↑ Nyugdíj: a csehek meglépik, amit nálunk eltöröltek (magyar nyelven). VG.hu, 2011. április 6. (Hozzáférés: 2022. május 31.)
  10. ↑ A cseh kormány jóváhagyta a nyugdíjreform elveit és kereteit (magyar nyelven). HVG, 2011. április 6. (Hozzáférés: 2022. május 31.)
  11. ↑ Fölpuhult a cseh nyugdíjreform (magyar nyelven). Index, 2011. február 19. (Hozzáférés: 2022. május 31.)
  12. ↑ Az államfő megvétózta a cseh magán-nyugdíjpénztárat (magyar nyelven). Portfólió, 2012. szeptember 24. (Hozzáférés: 2022. május 31.)
  13. ↑ Klaus: a Necas-kormány maga tehet róla, hogy elveszítette többségét (magyar nyelven). Híradó, 2012. január 6. (Hozzáférés: 2022. május 31.)
  14. ↑ a b Kokes János: Börtönbüntetést kapott két korrupt politikus (magyar nyelven). Új Szó, 2012. április 14. (Hozzáférés: 2022. május 31.)
  15. ↑ Klaus: nem lesz világvége, ha megbukik a cseh kormány (magyar nyelven). Új Szó, 2011. április 18. (Hozzáférés: 2022. május 31.)
  16. ↑ Megállapodtak a kormány átalakításáról a cseh koalíciós pártok (magyar nyelven). ma.hu, 2011. április 19. (Hozzáférés: 2022. május 31.)
  17. ↑ A takarékossági csomag elfogadásával véget ért a cseh kormányválság (magyar nyelven). Inforádió, 2012. április 11. (Hozzáférés: 2022. június 2.)
  18. ↑ Korrupciós botrány ránthatja magával a cseh kormányt (magyar nyelven). Népszabadság. (Hozzáférés: 2022. május 25.)
  19. ↑ Kettészakadt a cseh kormánykoalíció egyik pártja (magyar nyelven). HVG, 2012. április 17. (Hozzáférés: 2022. május 25.)
  20. ↑ a b Felbomlik a cseh kormánykoalíció (magyar nyelven). Origo, 2012. április 22. (Hozzáférés: 2022. május 25.)
  21. ↑ Bizalmat kapott a cseh kormány (magyar nyelven). BLIKK. (Hozzáférés: 2022. május 25.)
  22. ↑ Több tízmilliárd korona kárpótlást kaphatnak a cseh egyházak (magyar nyelven). HVG, 2012. január 11. (Hozzáférés: 2022. május 30.)
  23. ↑ Csehország - Elhalasztották a döntést a reformcsomagról és az egyházi kárpótlásról (magyar nyelven). HAON, 2012. szeptember 5. (Hozzáférés: 2022. május 30.)
  24. ↑ A cseh kormányt fenyegetik az ODS belső hatalmi harcai (magyar nyelven). Híradó, 2012. szeptember 6. (Hozzáférés: 2022. május 30.)
  25. ↑ Ismét jóváhagyta az egyházi kárpótlási törvényt a cseh parlament alsóháza (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2012. november 8. (Hozzáférés: 2022. május 30.)
  26. ↑ Érvénybe lép a cseh egyházi kárpótlási törvény (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2012. november 22. (Hozzáférés: 2022. május 31.)
  27. ↑ Alkotmánybíróságon támadták meg az egyházi kárpótlást (magyar nyelven). Népszabadság, 2013. január 4. (Hozzáférés: 2022. május 30.)
  28. ↑ Nem sikerült megbuktatni a cseh kormányt (magyar nyelven). ma.hu, 2010. december 21. (Hozzáférés: 2022. június 1.)
  29. ↑ Václav Klaus kinevezte az új cseh minisztereket (magyar nyelven). HVG, 2011. április 21. (Hozzáférés: 2022. június 1.)
  30. ↑ Negyedszerre is a helyén marad a cseh kormány (magyar nyelven). Origo, 2012. július 19. (Hozzáférés: 2022. június 1.)
  31. ↑ a b Nem sikerült megbuktatni a cseh kormányt (magyar nyelven). 24.hu, 2013. január 17. (Hozzáférés: 2022. június 1.)
  32. ↑ A rendőrségi anyagokban Necas is szerepel (magyar nyelven). Híradó, 2013. június 14. (Hozzáférés: 2022. május 30.)
  33. ↑ Korrupció gyanújával vizsgálat indult a cseh miniszterelnök ellen (magyar nyelven). Délmagyarország, 2013. március 4. (Hozzáférés: 2022. május 30.)
  34. ↑ KaG: Előre hozott választást szeretne az elnök (magyar nyelven). HÍRTV, 2013. július 19. (Hozzáférés: 2022. május 27.)
  35. ↑ A cseh kormányfő szeretője a bebörtönzött kabinetfőnök (magyar nyelven). Origo, 2013. július 14. (Hozzáférés: 2022. május 30.)
  36. ↑ Rács mögött a korrupcióval gyanúsított cseh politikusok (magyar nyelven). Origo, 2013. június 15. (Hozzáférés: 2022. május 30.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nečas-kormány&oldid=26887446”