Főmenü megnyitása

Nisza, Parthaunisa, Mithridakert vagy Mihrdatkart (Türkmén nyelven Gadymy Nusaý) egykori város Türkmenisztánban, Parthia első fővárosa volt. 2007 óta a régészeti lelőhely az UNESCO Világörökség listáján található.

Nisza (Gadymy Nusaý)
Nisza látképe
Nisza látképe
Közigazgatás
Ország Türkmenisztán
Népesség
Teljes népességismeretlen
Világörökségi adatok
Típuskulturális
KritériumokII, III.
Felvétel éve2007
Elhelyezkedése
Nisza (Türkmenisztán)
Nisza
Nisza
Pozíció Türkmenisztán térképén
é. sz. 37° 59′ 59″, k. h. 58° 11′ 55″Koordináták: é. sz. 37° 59′ 59″, k. h. 58° 11′ 55″

Tartalomjegyzék

FekvéseSzerkesztés

Aşgabattól 12 km-rel nyugatra található.

TörténeteSzerkesztés

 
Nisza romjainak részlete
 
Nisza

Niszát a hagyományok szerint I. Arszak alapította. A város i. e. 250-221 között a Párthus Birodalom fővárosa és fontos kommunikációs és kereskedelmi központ volt az észak-déli és kelet-nyugati kereskedelmi utak kereszteződésében.

A területen két Nisza is állt egykor: a jelenlegi város új Nisza, közelében találhatók a régi Nisza maradványai a királyi palotával, mely egy ötszögletű erődítmény, 5-7 m magas és 8-9 m vastag, szárított téglákból rakott falakkal és tornyokkal. Az erődítmény falain belüli épületek, egy kerek templom (átmérő 17 m) és egy palota, négyszögletes oszlopos csarnokokkal, nagy központi udvar körül (38 × 38 m).

Az új Niszában lévő házak raktárakkal és borospincékkel rendelkeztek, bennük földön álló agyagedényekkel (chum). Nisa területén egy temetőt is fedeztek.

Az új Nisa volt az első hely, ahol a neolitikus Jajtun kultúrát észlelték. A helyet 1935-ben fedezte fel A. A. Marushchenko, a Jscheun 1955-ben végzett ásatások után M. E. Masson határozta meg a kultúrát. Az új niszai leletek a Dschejtun kultúra középső szakaszába tartoznak.

Az új Nisza a középkorig létezett, míg a régi Niszát már a 3. század elején elhagyták.

Régészeti feltárásokSzerkesztés

Nisza maradványait az 1930-as években Alexander Marushchenko fedezte fel. 1946-tól itt a déli türkmén expedíció Mihail Masszon vezetésével végeztek itt szisztematikus ásatásokat, majd 1990 óta a Torinói Egyetem munkatársai végeznek itt feltárásokat.

 
Párthus harcos feje niszai szobortöredéken

Az ásatási munkálatokon feltárt anyag némelyike erős hellenisztikus befolyást mutat, különösen a márvány szobrok, míg a gipsztámaszokat a tipikus parthiai stílusnak tartják. Számos nagyobb agyagszobor alakja valószínűleg a párthus uralkodókat ábrázolja. A kisméretű tárgyak között említésre méltók a nemesfémből készült pecsétnyomók és állatalakok. A hellenisztikus stílusban elefántcsontból készült tárgyakat a görög mitológiából való jelenetekkel díszítették; szárnyas lovak, kentaurok, griffek és oroszlánok formájában megjelenő díszítések kerültek napvilágra. Előkerült hozzávetőlegesen 2500 cseréptábla "Ostraka" is, arámi írásjelekkel. Ezek többnyire rövid gazdasági szövegek, melyek a Parthus Birodalom különböző területeiről valók, köztük a a királyi pincéhez érkezett borszállítási feljegyzésekkel.

Az itt talált anyag, és a tárgyak egy része az Aşgabati múzeumban található.

Nisza erődjeit 2007-ben a az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították.

Nisza romjaiSzerkesztés

Az Aşgabati múzeum anyagábólSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Aleksandr Belenickij: Közép-Ázsia. (Archaeologia Mundi) Nagel, Genf 1968.
  • Burchard Brentjes: Közép-Ázsia, Koehler és Amelang, Lipcse 1977.
  • Vadim M. Masson: ezer város földje. Bactria - Choresmia - Margiane - Parthia - Sogdia. Az ásatások a Szovjetunió déli részén. Udo Pfriemer, Wiesbaden / Berlin 1987, 118-139
  • UNESCO [1]