Nem-verbális kommunikáció

Nem-verbális kommunikációnak (más néven: nonverbális kommunikáció) nevezik a kommunikációs folyamatban a nem verbális jelek használatát. Fajtái: mimika, vokális kommunikáció, tekintet, mozgásos kommunikáció, testtartás, térköz.

Mimika

Az érzelmeket kísérő arckifejezések segítik az érzelmek kommunikálását. Elsőként Darwin foglalkozott az érzelemkifejezéssel tudományos keretek között (könyve: Az érzelem kifejezése embernél és állatnál), azóta a pszichológusok az érzelmek kommunikálását túlélési értékkel bíró funkciónak tekintik.

Összesen hét érzelem tükröződik az arcon: öröm, meglepetés, félelem, szomorúság, harag, undor és az érdeklődés. Az arc mimikai szempontból legfontosabb fő vonalait és pontjait használják fel az érzelem kifejezésére. Ezek a szem pontja, a szemöldök és a száj vonalai.

A mimika ösztönösen működik, még a vakon születettek arcjátéka sem különbözik az épekétől. Az alapérzelmek kifejezése egyetemes: különböző kultúrákban az érzelmek ugyanúgy jelennek meg az arcon. Mindez alátámasztja Darwin evolúciós történettel rendelkező, veleszületett elméletét az érzelmekről.

Mimikai visszacsatolási hipotézis

Az arckifejezések kommunikatív funkciójukon túl az érzelmi élmény létrejöttéhez is hozzájárulnak. Az érzelmek szubjektív élményét meghatározzák azok az agyba érkező visszajelzések, amelyek a mimikai izmok működéséből származnak. Tehát az érzelem kifejezése annak átéléséhez vezet, de legalábbis az intenzitását befolyásolja. Ezt nevezik mimikai visszacsatolási hipotézisnek.

A kutatóknak ehhez olyan kísérleti helyzetet kellett teremteniük, hogy kizárhassák azt a zavaró tényezőt, hogy a kísérleti személyek esetleg előzetes tudásuk alapján azért éreznék magukat vidámabbnak, mert ezt a mosolygáshoz kötik. Tehát úgy kellett mosolyt csalni az arcukra, hogy ne vegyék észre.

A személyeknek rajzfilmek mulatságosságát kellett megítélniük, úgy, hogy közben egy tollat kellett tartani a fogaik, vagy az ajkaik között. Ha a fogunk között tartjuk a tollat, akkor mosolyszerű arckifejezésünk van, ha az ajkaink között, akkor szigorúbb a mimika.

A hipotézisnek megfelelően a kísérleti személyek mulatságosabbnak ítélték ugyanazt a rajzfilmet, hogyha a mosolyra hasonlító szájtartással nézték a filmet, mint ha az ajkuk között tartották.

Tekintet

A tekintet mint kommunikációs csatorna egyes, magasabb rendű állatoknál is megfigyelhető. Bizonyos megfigyelések szerint a tekintet a különböző fajok között elemi, biológiai kommunikáció csatornája is, a magasabb rendű emlősökben a szem és a tekintet biológiai kódja azonos, így néhány egyszerű jelváltásra alkalmas. A tekintet az, amelyből észlelni lehet, hogy a másik lény percepciós (észlelhető) terében vagyunk-e. Ennek igen nagy szerepe van a túlélésben, életben maradásban. A tekintet arról kelt képet, hogy a másik mit észlel, mit vesz észre és ezáltal könnyíti a kontrollt a helyzet felett. Az emberi kommunikációban így az "impressziókeltés" tendenciájának fő bázisa ez. A tekintet irányának és tartalmának mindig jelzés értéke van, amelyre az interakciós partner szükségszerűen figyel. A tekinteten át történő kommunikáció többnyire öntudatlan, azonban van embléma jellegű tekintetkommunikáció is, például bizonyos helyzetekben a merev, hosszadalmas ránézés valamire egyezményes alapú közlés lehet. A tekintés sok szempontból normatív szabályozás alatt áll. Különböző társadalmi viszonylatokban megszabott lehet a tekintet iránya és tartalma. Bizonyos kultúrákban például a nőknek nem volt szabad rátekinteni társas helyzetben a férfiakra, hacsak azok nem társadalmilag elfogadott és szentesített kapcsolatformában társak. Tilos más partnernőjét hosszasan nézni, "fixírozni", e tilalom megszegése szankciókat válthat ki, még ma is lehet ebből verekedés, régebben pedig párbajok oka volt. A hosszas rátekintés kapcsolatminősítő kezdeményezés – "szemezés". A tekintet kifejez szeretetet, szimpátiát is. Kísérletek és klinikai megfigyelések szerint a szimpatikus, illetve a szeretett személyen – főleg annak arcán – huzamosabban áll meg a tekintet, és hamarabb és gyakrabban tér vissza rá. Ez nem tudatos megnyilvánulás, ha tudatosul, akkor általában elfojtásra vagy gátlásra kerül. A tekintetnek szabályozó szerepe is van, befolyásoló jelzéseket tartalmazhat. Jórészt a tekintet merevsége és "üressége" közvetíti a meg nem értés tényét, és váltja ki a kommunikáció megismétlését vagy kibővítését. A tekintet fontos eleme a mimikai kommunikáció különféle konstellációinak, lényegében tartozéka minden emóciókifejező mimikai formának is. Az említett vetületekben azonban a tekintet bizonyos fokig önálló szerepet kap.

Vannak olyan technikai megoldások, amelyekkel a tekintet irányát rögzíteni, követni lehet, egyelőre ezeket főleg a percepció vizsgálatában használják. A tekintet rendkívül finom mozgásokra képes, ezt a külső szemizmok, az úgynevezett szemmozgató izmok finom beidegződése teszi lehetővé.

A mindennapi kommunikációs helyzetekben nehéz elkülöníteni a tekintet és a mimika kommunikációs tényezőit. A mimikai kommunikáció eleme például a pupilla, amely heves emóciók hatására kitágul. Az egyes emóciók tartalmát és jellegét elsősorban az arc különböző részei tükrözik. Tomkins és Ekman kísérletükben a különböző emóciókat tükröző arcképeket két vízszintes vonallal három egyforma részre vágták. Vannak emóciók, amelyek a száj tartásából is valószínűsíthetőek, a legtöbb azonban az arc felső harmadából ismerhető fel, amely a szemet is tartalmazza. Említést érdemel, hogy arc a tekintettel együtt adja ki azokat a sémás alakzatokat, amelyek az emocionális felismerést, illetve a mimikai kommunikáció szignálját közvetítik. Az ilyen sémák nagyon egyszerű rajzokkal is visszaadhatók. E sémák mennyiségi viszonyai is kifejezhetők, így bizonyos fokig van mód az emóciókifejezés szignáljainak matematikai modellezésére is.

Vokális kommunikáció

Ide tartoznak az úgynevezett paralingvisztikai tényezők (azaz a nyelven túli), például hangnem, hanghordozás, hanglejtés, hangsúly. A hangból megállapíthatjuk a közlő nemét, korát, karakterét, természetét, illetve a használt dialektust.

Mozgásos kommunikáció

A mozgásos kommunikációs csatornák, (négyféle ilyen csatornát különböztetünk meg): gesztusok, testtartás, térközszabályozás, kinezika.

Darabszám egyeztetés ujjak segítségével

A gesztusok közé a fej, kezek és a karok mozgását soroljuk. E testrészek a közvetlen kommunikációban általában mozgásban vannak. E mozgásoknak jelentésük van, egy részük tudatos, másik felük öntudatlan. A gesztusok szabályozó funkciót töltenek be, a kommunikáció folytatását, gyorsítását, megszakítását, magyarázatát kérve. A gesztusok nagyon sok zavarjelet közvetítenek, például a feszültség jelét. A gesztusokban gyakran tükröződnek a szimbólumok, például a karikagyűrűjével játszó nő a házasságának gondjaival küzd.

Testtartás

Viszonyt, álláspontot, szubjektív értékelést fejez ki. Különböző szociális viszonylatokban, szerephelyzetekben meghatározó testtartás kívánatos. Az interakciós helyzetben akaratlanul és öntudatlanul is átvesszük egymás testtartását.

A testtartásnak (proxemia) ezen belül az állásmódnak megnevezései: egyenes, peckes állás, púpos, görnyedt, roggyant, alázatos, kevély, tartózkodó tartás, délceg, katonás stb. testtartás a testi állapot mellett lelki tulajdonságokra is utalnak. A kommunikációs folyamat során legcélravezetőbb az egyenes testtartás, a pici terpesz- vagy „pihenj” állás (bár ez utóbbi „ingadozást” eredményezhet).

Térközszabályozás – Proxemika

A proxemika (latin eredetű szó proximus közelséget, közelebbit jelent) szabályozza, hogy az emberek mikor milyen közel mehetnek egymáshoz.Edward T. Hall amerikai antropológus elsőként tanulmányozta az ember térbeli szükségleteit, az ő megfigyelései alapján osztották az egyének által használt távolságokat zónákra. Itt találhatóak azok a metakommunikációs zónák és távolságaik, melyeket érdemes a kommunikációban figyelembe venni.

Intim zóna (más néven aura)

0-60 cm.A legfontosabb zóna, csupán az érzelmileg közelállóknak szabad behatolni. Ide tartozik a házastárs. Létezik egy belső zóna is, amely legfeljebb 15 cm-re terjed a testtől és csupán fizikai érintkezés során érhető el, ez a szoros intim zóna. Intim zónába tulajdonképpen csak két okból törnek be embertársaink: vagy szerelemről, szexről és más, nagyon meghitt érzésről van szó, vagy az ellenkezőjéről: ellenséges viszonyról, vagyis nyílt támadásról. De mindkét esetben egyaránt izgalmas a helyzet. A szív gyorsabban ver és az adrenalin szint fokozódik.

Személyes zóna

60 cm – 1,2 m. Ekkora távolságra állunk másoktól koktélpartikon, hivatalos és társas összejöveteleken és társas találkozókon. Család, gyerekek, szülők.

Társadalmi zóna

1,2 m – 3,6 m. Ekkora távolságra állunk idegenektől, mindazoktól, akiket nem ismerünk eléggé.

Nyilvános zóna

3,6 m – . Ez a megfelelő távolság, ha nagy létszámú csoporthoz intézzük szavainkat.

A távolság mértéke függ

1. Mennyire szeretjük a másikat. Barátok kisebb távolságot is elegendőnek tartanak egymás között, mint az idegenek.

2. Milyen az egymáshoz viszonyított státuszunk? A magas státuszú embereket nagyobb távolságról szólítják meg, mint az alacsony státuszúakat.

3. Kulturális különbségek.

3.1 Földrajzi helyből adódó kulturális különbségek.

3.1.1 A közel-keleti kultúrákban, Afrikában, Dél-Amerikában a személyközi távolságok sokkal kisebbek. Az arab kultúrának része, hogy a személyészlelésben nem csupán a látható, és egy-egy érintéssel esetleg érzékelhető benyomások, de a másik illata is szerepet játszik. Ezért az arabok a mi mércénkhez képest kényelmetlenül közel állnak beszélgetőtársukhoz. Ezek az ún. érintést engedő kultúrák. Ezeket a különbségeket az egyes rasszhoz tartozóknál is megfigyelték: a fekete gyerekek szignifikánsan közelebb álltak az emberekhez, mint fehér társaik.

3.1.2 Az európai és az észak-amerikai, valamint a távol-keleti kultúrkört nevezik érintést korlátozó kultúrának is.

3.2 A lakóhely településtípusából adódó különbségek. Ez leginkább a kézfogásoknál figyelhető meg. A kistelepülésről érkezett ember egy kicsit oldalra fordulva, határozottan kinyújtja a kezét felénk, míg egy nagyváros lakója egészen közel lépve hozzánk, kissé behajlított könyökkel tartja felénk tenyerét a kézfogásra.

Kinezika

A kinezika a kifejező erejű testmozdulatok vizsgálatának tudománya, magában foglalja a mimika és a gesztusmozgások, valamint a testtartások jelenségeit is és még sokkal több, más finom megnyilvánulásokat. A kinezikus mozgások értelmezése öntudatlan, spontán a mindennapi életben.

Kronémika

A kommunikációban szerepet játszik az is, hogy mennyi időt fordítunk az egyes beszélgetési szakaszokra, mennyi ideig üdvözlünk valakit, mennyi idő telik el a közlésre, a búcsúra. A csendes kommunikációval, vagyis az elhallgatásokkal, a szünetekkel is kifejezhetjük érzéseinket (pl. szorongásunkat, elbizonytalanodásunkat) vagy a témához és a partnerhez való viszonyunkat (pl. nem érdekel, amit mond). A kommunikáció időviszonyait magába foglaló nem verbális jeleit kronémikának nevezzük.

Nem-verbális kommunikáció és fogyatékosság

A kommunikációnak számos eszköze van, ezeknek csak egyike a verbális nyelv.

• A siketek a hangnyelvet és a jelnyelvet egyaránt használják. A metakommunikáció hangzó részét nem észlelik, de a látható részét jobban tudják értelmezni, mint a hallók.
• A vakok a tekintetet nem képesek használni, és nem észlelik a mimikát, a mozgásos kommunikáció nagy részét, a tekintetet.
• Az autistáknak nemcsak a verbális, hanem a nem-verbális kommunikációs képességeik is zavart szenvednek.
• A mozgássérülteknek a metakommunikáció mozgásos részével vannak gondjaik, mert egyes mozdulatokat nem tudnak kivitelezni.
• A beszédfogyatékosok jobban rászorulnak a nem-verbális kommunikáció használatára, mint a jól beszélők.

Kapcsolódó szócikkek

• Testbeszéd

• https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/szakkepzes/egeszsegneveles/kommunikacio/a-beszed-es-egyeb-kommunikacios-formak/a-non-verbalis-kommunikacio
• https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/szakkepzes/egeszsegneveles/pszichologia/nyelv-es-kommunikacio/nem-verbalis-kommunikacio
• Nemverbális kommunikáció. Ahol a természet és kultúra találkozik; szerk. Ullica Segerstråle, Molnár Péter, ford. Pafka Zsuzsa; Typotex, Budapest, 2002 (Test és lélek)

Források

• David Crystal: A nyelv enciklopédiája
• Buda Béla: Közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei
• Gősiné Greguss, A. (2014). Érzelemkifejezés. In Bányai, É. & Varga, K. (Szerk.) Affektív pszichológia (357-390 p.). Budapest, Medicina Kiadó
• Atkinson, J. W., Hilgard, E. (2005). Érzelmek. In Pszichológia (415-454 p.). Budapest, Osiris Kiadó
• Paul Ekman: Emotion in the Human Face (1971)
• Paul Ekman: Darwin and Facial Expression: A Century of Research in Review (1973)