A noreiai csatát Kr. e. 112-ben vívták. A csatamezőn a Római Köztársaság serege súlyos vereséget szenvedett a kimberek és a teutonok egyesült erőitől.

Noreiai csata
A kimberek és teutonok vándorlása
A kimberek és teutonok vándorlása

KonfliktusKimber háború
IdőpontI. e. 112
HelyszínNoreia, Noricum
(mai Neumarkt, Ausztria)
EredményKimber győzelem
Szemben álló felek
Teutonok
Kimberek
Római Köztársaság
Parancsnokok
Teutobod teuton király
Boiorix kimber király
Gnaeus Papirius Carbo
é. sz. 46° 42′ 00″, k. h. 14° 25′ 60″46.700000°N 14.433300°EKoordináták: é. sz. 46° 42′ 00″, k. h. 14° 25′ 60″46.700000°N 14.433300°E

A konfliktus előzménye az volt, hogy az észak felől délkeletre vándorló proto-germán törzsek megtámadták a rómaiak szövetségeseit, a tauriscusokat. Gnaeus Papirius Carbo római consul felszólította őket, hogy hagyják el a tauriscusok területét. A kimberek, akik már hallottak a rómaiak félelmetes erejéről, a római sereg nagyságát és erős pozícióját látva, beleegyeztek a visszavonulásba. Carbónak azonban nem állt szándékában kiengedni a kimbereket és a győzelem dicsőségét a kezéből. A kimberek és a teutonok mellé adott vezetők, ahelyett hogy a határig kísérték volna a sereget, Carbo kelepcéjébe csalták őket. A germánok azonban, vagy kémeik vagy az egyik vezető árulása útján, tudomást szereztek a csapdáról. A csatára Noreia mellett került sor a mai Karinthia földjén. A római sereg olyan vereséget szenvedett, hogy csak egy vihar mentette meg a teljes pusztulástól.

A következmények

szerkesztés

Carbónak sikerült megmentenie az életét és a serege maradványait. (A germánok pedig valami okból azt hitték, hogy megölték.) A Szenátus megszégyenítette és megfosztotta consuli címétől, de nem száműzték, ahogy az a legyőzött parancsnokok esetében ez szokott volt. Róma a legrosszabbra készült, de a kimberek és a teutonok nyugat felé, Gallia felé vonultak. A noreia-i csata csak az első volt a rómaiak súlyos vereségei közül, a kimber háború végül mégis Róma győzelmével ért véget.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés