A kimber háborút (i. e. 113–i. e. 101) között vívta a Római Köztársaság és a kimberek és a teutonok proto-germán törzsei, amelyek északról római kontroll alatt álló területekre vándorolva összecsaptak a rómaiakkal és szövetségeseikkel. A kimber háború Itália és Róma számára az első komoly fenyegetés volt a második pun háború óta.
| Kimber háború |
 |
| A kimberek veresége, Alexandre-Gabriel Decamps festménye |
| Dátum |
Kr. e. 113. – Kr. e. 101. |
| Helyszín |
Közép-, Dél- és Nyugat-Európa; Noricum és Gallia |
| Eredmény |
Döntő római győzelem |
| Harcoló felek |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. |
|
| Parancsnokok |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. |
|
| Haderők |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. |
Változó
(40 000 - 80 000) | Változó
(legfeljebb 300 000) |
|
| Veszteségek |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. |
| 150 000- 180 000 | 300 000
Mindkét törzs teljes megsemmisülése |
|
|
A háború, különösen az arausiói csatában elszenvedett súlyos vereség komoly hatással volt Róma belpolitikájára és a római hadsereg szervezetére. A háború segítette Gaius Marius politikai karrierjét, akinek consuli időszakai és politikai konfliktusai kihívást jelentettek a köztársaság hagyományos berendezkedése és intézményei ellen. A kimberek és a Jugurtha elleni háború együtt jelentették azt a fenyegetést, amely elvezetett a mariusi reformokhoz, a római légiók újjászervezéséhez, ami jelentős hatást gyakorolt a későbbi római történelemre.
A háborúban a rómaiak súlyos veszteségeket szenvedtek, a proto-germán törzsek számára pedig szinte a teljes megsemmisülést hozták az Aquae Sextiae-i és a Vercellae-i csaták.
