Nukleofil addíció
A nukleofil addíció olyan szerves kémiai addíciós reakció, melynek során egy elektronhiányos (elektrofil) kettős vagy hármas kötéssel – azaz π-kötéssel – rendelkező vegyület elektronban gazdag reaktánssal – nukleofillel – reagál, melynek során a kettős kötés felhasad, és két új egyszeres, azaz szigma-kötés keletkezik. Ezek a reakciók szerepet játszanak az élő szervezetek metabolitikus folyamataiban, de a tudomány és ipar – például a gyógyszeripar – is felhasználja új, összetett szerves vegyületek előállítására, ezért központi jelentőségűek a szerves kémiában. Az addíciós reakciókhoz az elektrofilben többszörös kötés: szén–heteroatom (mint például a karbonilok, iminek és nitrilek esetében) vagy szén–szén kettős vagy hármas kötés jelenléte szükséges.
Szén–heteroatom kettős kötésre történő addíció szerkesztés
A nukleofileknek elektrofil kettős vagy hármas kötésre (π-kötésre) történő nukleofil addíciója új széncentrumot hoz létre két további egyes, vagyis σ-kötéssel.[1] A nukleofilek szén–heteroatom kettős vagy hármas – például >C=O vagy −C≡N – kötésre történő addíciós reakciói nagy változatosságot mutatnak. Az ilyen típusú kötések polárisak (nagy különbség van a két atom elektronegativitása között); következésképpen a szénatomok részleges pozitív töltést hordoznak. Ez teszi a molekulát elektrofillé, valamint a szénatomot elektrofil centrummá; ez az atom a nukleofil elsődleges támadási célja. A kémikusok kidolgoztak egy geometriai rendszert annak leírására, hogy a nukleofil hogyan közelíti meg az elektrofil centrumot. Ehhez két szöget használnak, a Bürgi–Dunitz és a Flippin–Lodge szögeket, melyeket az azokat elsőként leíró és tanulmányozó kutatók után neveztek el.[2][3][4]
Ezt a fajta reakciót 1,2-nukleofil addíciónak is nevezik. Az ilyen típusú nukleofil támadás sztereokémiája egyszerű, ha a két alkil szubsztituens nem azonos és nincs más befolyásoló tényező, például Lewis-savval történő kelátképzés, akkor a reakció racém terméket eredményez. Számos ilyen típusú addíciós reakció ismeretes. Amikor az addíciós lépést elimináció követi, akkor a reakció típusa acil nukleofil szubsztitúció vagy addíciós-eliminációs reakció.
Karbonilcsoportra történő addíció szerkesztés
Ha az elektrofil karbonilvegyület, a nukleofil lehet:[1]
- víz, ekkor hidratációs reakcióban geminális diol (hidrát) keletkezik
- alkohol, acetálképződéssel acetál jön létre
- hidrid, redukcióval alkohol keletkezik
- amin, ekkor formaldehiddel és karbonilvegyülettel Mannich-reakció játszódik le
- enolátion, aldol-reakció vagy Baylis–Hillman-reakció játszódik le
- fémorganikus nukleofil a Grignard-reakcióban vagy a hasonló Barbier- vagy Reformatszkij-reakcióban
- ilidek, például a Wittig-reagens vagy Corey–Csajkovszkij-reagens, vagy α-szilil karbanionok a Peterson-féle olefinezésben
- foszfonát karbanion a Horner–Wadsworth–Emmons-reakcióban
- piridin ikerion a Hammick-reakcióban
- acetilid az alkinezési reakciókban
- cianidion a ciánhidrin-reakciókban
Számos nukleofil reakcióban nagyon fontos a karbonilcsoportra történő addíció. Az esetek egy részében a C=O kettős kötés – ha a nukleofil a szénnel létesít kötést – C−O egyes kötéssé redukálódik. A ciánhidrin reakcióban például a cianidion, felszakítva a karbonil kettős kötést, C−C kötést alakít ki, és ezzel ciánhidrint alakít ki.
Nitrilekre történő addíció szerkesztés
Nitril elektrofilekkel az alábbi nukleofil addíciók mehetnek végbe:
- a nitril hidrolízisével amid vagy karbonsav keletkezik
- cinkorganikus nukleofilekkel Blaise-reakció
- Alkoholokkal Pinner-reakció
- (ugyanazzal a) nitril α-szénatommal Thorpe-reakció. A reakció intramolekuláris változatának neve Thorpe–Ziegler-reakció.
- Grignard-reagensekkel iminek képződnek.[5] Ezen az úton hidrolízissel ketonok[6] vagy az imin redukciójával primer aminok is előállíthatóak.[7]
Szén–szén kettős kötésre történő addíció szerkesztés
Az alkénekre történő addíció hajtóereje az X− nukleofil keletkezése, amely kovalens kötést létesít egy elektronban szegény telítetlen −C=C− rendszerrel (1. lépés). Az X negatív töltése átkerül a szén–szén kötésre.
A 2. lépésben a negatív töltésű karbanion összekapcsolódik az elektronban szegény (Y) részecskével, így kialakítva a második kovalens kötést. A közönséges alkének nem érzékenyek a nukleofil támadásra (apoláris kötés). A sztirol toluolban karbanion köztiterméken keresztül reagál a nátriummal, 1,3-difenilpropán termék keletkezése közben:[8]
További kivétel a szabály alól a Varrentrapp-reakció. A fullerének kettős kötései szokatlan reaktivitást és addíciós reakciókat mutatnak, ezek egyike a Bingel-reakció. Ha X karbonilcsoport, például C=O vagy COOR vagy cianocsoport (CN), akkor a reakció típusa konjugált addíciós reakció. Az X szubsztituens induktív effektusa révén segíti stabilizálni a szénatom negatív töltését. Ha Y-Z lazított hidrogént tartalmazó vegyület, akkor a reakció Michael-reakció. Perfluorozott alkének (olyan alkének, melyekben minden hidrogénatomot fluor helyettesít) erősen hajlamosak nukleofil addícióra, például (cézium-fluoridból vagy ezüst(I)-fluoridból származó) fluoridionnal perfluoralkil aniont képeznek.
Hivatkozások szerkesztés
- ↑ a b March Jerry; (1985). Advanced Organic Chemistry reactions, mechanisms and structure (3rd ed.). New York: John Wiley & Sons, inc. ISBN 0-471-85472-7
- ↑ Fleming, Ian. Molecular orbitals and organic chemical reactions. New York: Wiley (2010). ISBN 0-470-74658-0
- ↑ (1974) „Stereochemistry of reaction paths at carbonyl centres”. Tetrahedron 30 (12), 1563. o. DOI:10.1016/S0040-4020(01)90678-7.
- ↑ (1974) „Stereochemistry of reaction paths at carbonyl centres”. Tetrahedron 30 (12), 1563–1572. o. DOI:10.1016/S0040-4020(01)90678-7.
- ↑ (1920. április 13.) „Les Cetimines”. Annales de chimie et de physique 9 (13), 322–359. o. (Hozzáférés: 2014. június 18.)
- ↑ (1941. április 13.) „ω-Methoxyacetophenone”. Organic Syntheses 21, 79. o. DOI:10.15227/orgsyn.021.0079.
- ↑ (1986. április 13.) „Tandem alkylation-reduction of nitriles. Synthesis of branched primary amines”. Journal of Organic Chemistry 51 (26), 5338–5341. o. DOI:10.1021/jo00376a053.
- ↑ Sodium-catalyzed Side Chain Aralkylation of Alkylbenzenes with Styrene Herman Pines, Dieter Wunderlich J. Am. Chem. Soc.; 1958; 80(22)6001–6004. doi:10.1021/ja01555a029
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Nucleophilic addition című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
