Nesztor Ivanovics Mahno

Nesztor Ivanovics Mahno (ukránul: Нестор Іванович Махно; Guljajpole, Jekatyerinoszlavi kormányzóság, Orosz Birodalom, 1888. november 7. – Párizs, 1934. július 25.) ukrán anarchista forradalmár és gerillahadvezér.

Nesztor Ivanovics Mahno
Mahno 1921-ben, romániai menekülttáborban
Született	1888. november 7. (Julián naptár szerint október 26.) Guljajpole
Elhunyt	1934. július 25. (45 évesen) Párizs
Álneve	батька Махно
Állampolgársága	Ukrán Népköztársaság orosz
Házastársa	Halyna Kuzmenko
Gyermekei	Olena Makhno
Foglalkozása	forradalmár író festőművész katona anarchista gazdálkodó politikus
Tisztsége	Ataman (1918. szeptember 30. – 1921. augusztus 28., Makhnovshchina) elnök (1919. július 27. – 1919. szeptember 1., Revolutionary Military Council)
Halál oka	gümőkór
Sírhelye	Crématorium-columbarium du Père-Lachaise (87)
A Wikimédia Commons tartalmaz Nesztor Ivanovics Mahno témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Szegényparaszti családba született. Az 1905-ös orosz forradalom alatt, 17 évesen csatlakozott a guljajpolei, kropotkini vonalat követő anarchokommunistákhoz. A forradalom leverése után is aktív anarchista militáns maradt. Szervezkedett a gyárban, ahol öntőként dolgozott, és részt vett számos, a cári hatóságok és a gazdagok elleni közvetlen akcióban. 1908-ban egy merénylet miatt kötél általi halálra ítélték, amit fiatal korára való tekintettel életfogytiglani börtönbüntetésre változtattak.

Az 1917-es februári forradalom megnyitotta börtönét. Hazatérve ismét szervezkedni kezdett a parasztok körében. Több földfoglalást hajtott végre 1917 augusztusában. Az ellenszegülő "burzsoákat" kivégezték. Politikai bázisa az ukrán parasztságon alapult, anarchista csapatait – a bolsevikokkal, a cári rendszer híveivel és az ukrán nacionalistákkal való szembenállása miatt – fekete seregnek vagy Forradalmi Felkelőseregnek nevezték. Mahno gerillataktikát alkalmazott Gyenyikin erői ellen, 1919 folyamán az anarchisták és a moszkvai kormány között rövid életű szövetség jött létre.

Mahno alakulatainak jelentősége 1920-ban nőtt meg, amikor a szovjet-orosz vezetés a lengyelekkel való békekötés és Ukrajna biztosítása után a megkezdte a megmaradt fehér erők felszámolását. Mahno beleegyezett abba, hogy a Vörös Hadsereggel közös katonai támadást hajtson végre Vrangel tábornok Krím felé hátráló csapatai ellen. Vrangel a túlerő miatt visszavonult és kiürítette a Krím-félszigetet. A fehérgárdisták vereségét követően a vörösök az anarchisták ellen fordultak. Ugyan Mahnónak sikerült elmenekülnie, de paraszti származású híveit ezerszámra végezték ki a bolsevikok. Mahno ezt követő életét száműzetésben élte le. 1934-ben hunyt el Párizsban, tuberkulózisban.

Források

• nestormakhno.info – többnyelvű oldal Mahnóról és mozgalmáról
• Konok Péter: Az ismeretlen forradalom: a mahnovista mozgalom, Peter Arsinov: History of the Makhnovist Movement (1918 – 1921). = Klió, 2003. 1. szám. 125 – 134. pp.
• Konok Péter: "...a kommunizmus gyermekbetegsége"? Baloldali radikalizmusok a 20. században, Napvilág Kiadó, Budapest, 2006. ISBN 963-9350-82-6
• Arsinov, Mahno, Mett: A liberter kommunisták szerveződési Platformja (1926). Társadalmi Forradalom honlap – tarfor.hu
• Fekete Piroska: MAHNOVSCSINA – Az ukrajnai anarcho-kommunista mozgalom 1917 és 1922 között

További információk

• Mahnovscsina. Az ukrajnai anarcho-kommunista mozgalom 1917 és 1922 között; összeáll. Fekete Piroska; Liberter, Bp., 1999