Főmenü megnyitása
Obszidián a természetben

Az obszidián (vulkáni üvegként is ismert) egy kiömlési kőzet, mely a magmatikus tevékenység során keletkezik, amikor a savas és viszkózus forró láva hirtelen lehűl és megszilárdul. A kőzet igen gazdag szilikát-vegyületekben. Az obszidián lényegében véve egy természetes, kemény üveg.

Egyes esetekben az obszidián definíciójához hozzáteszik, hogy a kőzet víztartalmának 1%-nál kisebbnek kell lennie.

Tartalomjegyzék

KeletkezéseSzerkesztés

A vulkáni működés során láva képződik, amely a gravitáció és nyomás hatására mozog. Az útja során lassan elkezd hűlni. Amennyiben ez a hűlés megfelelően lassú, úgy kristályosodás következik be. Ha a lehűlés nagyon gyors, például azért, mert vízzel érintkezik, akkor a láva nem kristályosodik, hanem üvegszerű amorf szerkezet alakul ki. A víz a meleg láva hatására elkezd párologni, helyére új hideg víz kerül, amely az újabb adag lávát hűti.

A vulkáni kőzeteknek nagyon finom struktúrájuk van, amit gyors megszilárdulásuk okoz. Így nem ismerhető fel bennük a kristályszerkezet szabad szemmel. Különleges esetekben azonban előfordul, hogy az obszidián tartalmaz kvarc vagy földpát kitüremkedéseket. Jellegzetessége a kagylós törés, ami miatt a kőkorszakban különböző vágóeszközöket készítettek belőle. Jellegzetes sötét színe van, viszonylag széles spektrumban a feketétől a szürkén át a pirosig. A kőzet nem átlátszó, alotrimorf szerkezetű. A vasoxidok mennyiségének csökkenésével nő az áttetszősége.

A láva mozgása során gázokat is fejleszt, melyek aztán távoznak belőle. A gyors lehűlés során megtörténhet, hogy a gázbuborékok egy-egy kihűlt kőzetbe bezárva maradnak. Így az obszidiánban is maradhatnak belül zárványok. Ezen zárványok segítségével vizsgálhatók a vulkanikus gázok. Ezek előfordulása az obszidián ezüstös fényét eredményezi.

 
Obszidián a Vezúvról

FelhasználásaSzerkesztés

A kőkorszakban már az őskőkorszaktól kezdve az obszidiánt különböző használati eszközök (kések, nyilak) készítésére használták. A legrégibb archeológiai lelet, mely az obszidián eszközhasználatát bizonyítja, Mezopotámiához kötődik és hozzávetőlegesen 9 000 éves.

Dél-Amerikában az indiánok előszeretettel használták, mint védelmező talizmánt a rossz erők ellen. A mai napig mágikus erőt tulajdonítanak neki.

A fémfeldolgozással egy időben az obszidián jelentősége elkezdett csökkenni és elsősorban dekoratív célokra, ékszerek, karkötők, nyakláncok díszítésénél használták.

Jelenleg az obszidiánt a szívsebészet használja, éles és kemény operációs segédeszközök formájában, mivel közel ötször élesebb, mint a legjobb minőségű acélpenge. Ez lehetővé teszi, hogy a belőle készült orvosi segédeszközök élettartama igen hosszú legyen, emellett szikék és kések esetében pontosabb vágást tesz lehetővé, ami pedig gyorsabb gyógyulást eredményez.

ElőfordulásaSzerkesztés

Az obszidián elsősorban más kiömlési kőzetekkel együtt fordul elő. Legjelentősebb lelőhelye az óceáni kéreg, amely vulkáni működés eredményeként keletkezik az óceáni törésvonalakon. Magyarországon a Tokaji-hegységben fordul elő.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Obszidián témájú médiaállományokat.