Oláhgorbó
Oláhgorbó (románul: Ghirbom, korábban Gârbova, németül: Bimbaum, erdélyi szász nyelven Birebum) falu Romániában, Fehér megyében. Közigazgatásilag Berve községhez tartozik.
| Oláhgorbó (Ghirbom, Bimbaum) | |
 | |
| Az ortodox fatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Község | Berve |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 517113 |
| Körzethívószám | (+40) 02 58 |
| SIRUTA-kód | 3002 |
| Népesség | |
| Népesség | 403 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 343 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 02′ 05″, k. h. 23° 43′ 24″Koordináták: é. sz. 46° 02′ 05″, k. h. 23° 43′ 24″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Oláhgorbó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Gyulafehérvártól 20 km-re keletre, Oláhdálya, Berve és Vingárd közt fekvő település.
Története szerkesztés
1309-ben Pirum néven jelentkezik először a forrásokban.
A települést szász telepesek alapították. Ezt bizonyítja, hogy 1309-ben Gudellin nevű papja egy, a királyföldi szász papok és a székeskáptalan közti perben szerepel.
A szász lakosok mellé a 15. században román jobbágyok települtek. A szászok a reformáció idején felvették a lutheránus vallást, de gyors ütemben megkezdődött asszimilálódásuk a román lakosság közé, melynek az következményeként a 18. századra a település megszűnt önálló egyházközség lenni és mint filiát, Vingárdhoz csatolták. A 19. század elejére már abszolút román többségűvé vált a falu.
A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegye Kisenyedi járásához tartozott.
Lakossága szerkesztés
1910-ben 1276 lakosa volt, ebből 1256 román, 18 magyar és 2 német nemzetiségűnek vallotta magát.
2002-ben 649 román lakosa volt.
Látnivaló szerkesztés
- 1688-ban épített, Szent Miklós tiszteletére felszentelt ortodox fatemploma.
Források szerkesztés
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Hivatkozások szerkesztés
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
.svg){kind=small}