Olasz farkas

emlősalfaj

Az olasz farkas (Canis lupus italicus) a farkas (Canis lupus) eurázsiai alfaja.

Infobox info icon.svg
Olasz farkas
Lupo appenninico 3.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Család: Kutyafélék (Canidae)
Alcsalád: Valódi kutyaformák (Caninae)
Nemzetség: Kutyák (Canini)
Nem: Canis
Faj: C. lupus
Linnaeus, 1758
Alfaj: C. l. italicus
Tudományos név
Canis lupus italicus
(Altobello 1921)
Elterjedés
Present distribution of gray wolf subspecies-pl.gif
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Olasz farkas témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Olasz farkas témájú médiaállományokat és Olasz farkas témájú kategóriát.

Canis lupus Parc des Loups 001.jpg

ElőfordulásaSzerkesztés

Csak Olaszország területén és Svájc déli részén él.

MegjelenéseSzerkesztés

Közepes méretű alfaj, testhossza 110-148 centiméter, marmagassága 50-70 centiméter, tömege 25-45 kilogramm.[1]

ÉletmódjaSzerkesztés

Főleg nagyobb testű emlősökre, például zergékre, őzekre, gímszarvasokra és vaddisznókra vadászik, de kisebb állatokat és növényi eredetű táplálékot is fogyaszt

TörténeteSzerkesztés

A 19. század közepéig a farkas Olaszország összes hegyvidéki területén elterjedt fajnak számított.

Az emberi üldözés miatt (főleg, mert olykor elfogtak a farkasok néhány állatot a szabadon tartott juhok közül) a 20. század közepére az olasz farkas eltűnt az Alpok területéről és kihalt Szicília szigetén is. Az alfaj az 1970-es években érte el egyedszámának mélypontját. 1972-ben Luigi Boitani és Erik Zimen kezdte el az alfaj védelmére indított kampányát. Akkori felmérésük szerint csak 100-110 egyed élhetett. A védelemnek köszönhetően a farkasok egyedszáma növekedni kezdett és az 1980-as évekre elérte a 220-240 egyedet. A populáció a '90-es évekre megduplázódott, jelenleg mintegy 500-600 egyede élhet.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Viviani, Alessia; Gazzola, Andrea & Scandura, Massimo (2006), "Il Lupo: Un predatore sociale ed adattabile", in Apollonio, Marco & Mattioli, Luca, Il Lupo in provincia di Arezzo, Montepulciano (SI): Editrice Le Balze, pp. 29-43.

További információkSzerkesztés