Olasz márna

Olasz márna
	Kifogott példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Pontyszerűek (Ostariophysi);
Rend:	Pontyalakúak (Cypriniformes);
Öregcsalád:	Cyprinoidea;
Család:	Pontyfélék (Cyprinidae);
Alcsalád:	Barbinae;
Nem:	Barbus; Cuvier & Cloquet, 1816
Faj:	B. plebejus;
Tudományos név
	Barbus plebejus; Bonaparte, 1839
Szinonimák
	Barbus barbus plebejus Bonaparte, 1839; Barbus eques Bonaparte, 1839; Barbus plebeius Cuvier, 1829; Barbus plebeius Valenciennes, 1842; Barbus plebejus ercisianus (non Karaman, 1971); Barbus plebejus kosswigi (non Karaman, 1971); Barbus plebejus lacerta (non Heckel, 1843); Barbus plebejus plebejus Bonaparte, 1839;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Olasz márna témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Olasz márna témájú kategóriát.

Az olasz márna (Barbus plebejus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Az olasz márna eredetileg Észak-Olaszország, Svájc, Szlovénia és Horvátország édesvizeinek lakója; előfordul többek között a Pó, az Isonzó, a Reba, a Dragonia és a Krka vízgyűjtőiben. Közép-Olaszországban, az Appenninektől nyugatra több helyre betelepítették.

Megjelenése

A hal testhossza 25-30 centiméter, legfeljebb 70 centiméter és testtömege 6 kilogramm. 58-77 közepesen nagy pikkelye van az oldalvonala mentén. Felső ajkának szegélyén 4 bajuszszál van.

Életmódja

Rajban élő fenékhal. Tápláléka apró fenéklakók, ikrák és kicsi halak.

Szaporodása

Március és június között ívik.

Források

Kifejlett példány

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. december 31.)
Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
Barbus plebejus Bonaparte, 1839 FishBase
Bianco, P.G., 1995. Mediterranean endemic freshwater fishes of Italy. Biol. Conserv. 72:159-170.
Bianco, P.G. 1995. A revision of the Italian Barbus species (Cypriniformes: Cyprinidae). Ichthyological Exploration of Freshwaters, 6(4): 305-324. reference page
Bonaparte, C.L. 1839. Iconografia della fauna italica per le quattro classi degli animali vertebrati. Tomo III. Pesci. Roma. Fasc. 24-26, puntata 121-135, 8 pls. reference page
Geiger, M.F., Schreiner, C., Delmastro, G.B. & Herder, F. 2016. Combining geometric morphometrics with molecular genetics to investigate a putative hybrid complex: a case study with barbels Barbus spp. (Teleostei: Cyprinidae). Journal of Fish Biology, Article first published online: 25 JAN 2016.doi: 10.1111/jfb.12871 reference page

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap