Olekszandr Anatolijovics Zavarov

ukrán labdarúgó, edző

Olekszandr Anatolijovics Zavarov (ukránul: Олександр Анатолійович Заваров; Luhanszk, 1961. április 26. –) ukrán labdarúgóedző, korábban szovjet válogatott labdarúgó.

Olekszandr Zavarov
Személyes adatok
Teljes név Olekszandr Anatolijovics Zavarov
Születési dátum 1961április 26. (62 éves)
Születési helyLuhanszk, Szovjetunió
Állampolgárság
Magasság170 cm
Testtömeg70 kg
Poszt középpályás
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1977–1979Szovjetunió Zorja Luhanszk23(7)
1980–1981Szovjetunió SZKA Rosztov64(13)
1982Szovjetunió Zorja Luhanszk30(10)
1983–1988Szovjetunió Dinamo Kijiv136(36)
1988–1990Olaszország Juventus FC60(7)
1990–1995Franciaország AS Nancy133(23)
1995–1998Franciaország CO Saint-Dizier?(17)
Válogatottság
1985–1990Szovjetunió Szovjetunió41(6)
Edzőség
IdőszakKlub
1995–2003Franciaország CO Saint-Dizier
2003–2004Svájc FC Wil
2004Kazahsztán FK Asztana
2005Ukrajna Metaliszt Harkiv
2006–2010Ukrajna Arszenaj Kijiv
2012Ukrajna Ukrajna (megbízott edző)
2013–2016Ukrajna Ukrajna (segédedző)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Olekszandr Zavarov témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályafutása szerkesztés

Klubcsapatban szerkesztés

Pályafutását szülővárosában a 'Zorja Luhanszkban kezdte. 1977 és 1979 között, illetve 1982-ben játszott ott, közben az 1980-as és 1981-es évet az SZKA Rosztov csapatnál töltötte. 1983 és 1988 között a Dinamo Kijiv játékosa volt. Többszörös szovjet bajnok, kupa- és szuperkupagyőztes. 1986-ban csapatával megnyerte a kupagyőztesek Európa-kupáját is. 1988 és 1990 között játszott a Juventusban, ezzel ő lett az első szovjet játékos a Serie A történetében. Első idényében megkapta a 10-es mezszámot, melyben ezt megelőzően Michel Platini játszott.[1] A Juventusban töltött két éve nem volt túl sikeres, annak ellenére, hogy 1990-ben megnyerték az olasz kupát és az UEFA-kupát és annak ellenére, hogy Szjarhej Alejnyikav személyében a második szezonra honfitársat is kapott maga mellé. Nem jött ki igazán a vezetőedzővel, Dino Zoffal, illetve az olasz nyelvvel is küzdött.[2][3] Ezt követően a francia AS Nancyhoz szerződött, ahol öt szezont játszott, majd 1995-ben Saint-Dizier-be költözött, ahol a helyi klubban játszott 1998-as visszavonulásáig.

A válogatottban szerkesztés

1985 és 1990 között 41 alkalommal szerepelt a szovjet válogatottban és 6 gólt szerzett. Részt vett az 1986-os és az 1990-es világbajnokságon, illetve az 1988-as Európa-bajnokságon, ahol döntőt játszottak.

Sikerei, díjai szerkesztés

Szerzett érmek
  Szovjetunió színeiben
Labdarúgás
Európa-bajnokság
ezüst
1988, NSZK

Játékosként szerkesztés

SZKA Rosztov
Dinamo Kijiv
Juventus
Szovjetunió
Egyéni

Források szerkesztés

  1. La chimera di Magrin (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 2013. június 28. (Hozzáférés: 2018. március 14.)
  2. Da Platini a Del Piero, tutti i numeri 10 della Juventus aspettando Bernardeschi (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 2017. július 25. (Hozzáférés: 2018. március 14.)
  3. Bernardeschi e la 10 della Juventus: ecco le leggende che l'hanno indossata (olasz nyelven). Tutto Sport, 2017. július 24. (Hozzáférés: 2018. március 14.)

Külső hivatkozások szerkesztés