Wikipédia

Olga Wisinger-Florian

osztrák impresszionista festőművésznő

Olga Wisinger-Florian (Bécs, 1844. november 1. – Grafenegg, 1926. február 27.) osztrák impresszionista csendélet- és tájképfestő.

Olga Wisinger-Florian
Született1844. november 1.[1][2][3][4][5]
Bécs[6][7][8]
Elhunyt1926. február 27. (81 évesen)[1][2][3][4][5]
Grafenegg[9]
Állampolgársága
Foglalkozása
  • festőművész
  • tájképfestő
  • still life painter
  • flower painter
SírhelyeWiener Zentralfriedhof
A Wikimédia Commons tartalmaz Olga Wisinger-Florian témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Gyermekkorában rajzoktatásban részesült, de néhány év elteltével zongora tanulmányokba kezdett Julius Epstein irányítása mellett, aki Gustav Mahler tanára volt. Zongoraművészként koncerteket adott, de a kezét ért betegség miatt 1873-ban abbahagyta a zenélést. Fia születése után 1875-ben a festészet felé fordult. 1880 és 1884 között Emil Jakob Schindlernél tanult, aki festőnövendékeivel tanulmányutakat tett Duino-Aurisinába vagy Břeclavba.

Képeivel a bécsi művészegyletben debütált 1881-ben, azután rendszeresen szerepelt festményeivel Bécsben, a Künstlerhaus éves kiállításain. 1883-tól műtermében vállalt tanítást, tanítványai közé nemesi származású leányok is tartoztak. Igyekezett kapcsolatot teremteni a társadalom felső rétegével, és ezek a gazdag és nemesi származású hölgyek, urak megvették festményeit. 1886-ban I. Ferenc József is megvásárolta egyik tájkép-tanulmányát a Künstlerhaus éves kiállításán. 1893-ban a chicagói világkiállításon érmet nyert, a párizsi világkiállításon pedig aranyérmet a Fehér rózsák festményével. Élete folyamán kiállított Münchenben, Berlinben, Prágában, Londonban és Párizsban. Barátság fűzte Bertha von Suttnerhez, akit elkísért a római és a berni békekongresszusra.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ a b Olga Wisinger-Florian (holland nyelven)
  3. ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Frauen in Bewegung 1848–1938 (német nyelven). Osztrák Nemzeti Könyvtár
  5. ↑ a b Marianne Baumgartner: Der Verein der Schriftstellerinnen und Künstlerinnen in Wien (német nyelven). Böhlau Verlag, 2015
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 13.)
  7. ↑ Wiesinger, Olga (BLKÖ)
  8. ↑ Karoline Murau: Wiener Malerinnen (német nyelven)
  9. ↑ 00160758

Galéria szerkesztés

  •  
    Séta Euxinogradban
  •  
    Pipacs csokor az ablak mellett
  •  
    Nyári virágok a mezőn
  •  
    Az Északi-tenger partján

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Olga_Wisinger-Florian&oldid=26783880”