Orbán Károly

Orbán Károly (Mezőmadaras, 1888. július 6. – Temesvár, 1958. szeptember 1.) erdélyi magyar földbirtokos, aki részt vett a Szoboszlay-féle összeesküvésben, amiért halálra ítélték és kivégezték.

Orbán Károly
Született	1888. július 6. Mezőmadaras
Meghalt	1958. szeptember 1. (70 évesen) Temesvár
Nemzetisége	magyar
Fegyvernem	ulánus
Szolgálati ideje	• 1908–1911 • 1914–1916
Rendfokozata	főhadnagy
Csatái	első világháború
Civilben	földbírtokos

Élete

Márkosfalvi Orbán Károly háromszéki lófő székely családból származott. Apja, márkosfalvi Orbán György Mezőmadarason volt földbirtokos, anyja zeykfalvi Zeyk Sarolta, aki fiatal lány korában az agg Kossuth Lajos "napsugara" volt [1]. Orbán Károly a Ludovika Akadémiát végezte és 1908-tól 1911-ig Ulánus hadnagyként szolgált. 1911-ben Angliában kereskedelmi főiskolát végzett, majd az Elefántcsont Parton dolgozott egy angol vállalatnál. Ott érdekes afrikai műtárgyakat gyűjtött. Apja halála után 1913-ban hazatért és Mezőmadarason gazdálkodott. Az első világháborúban az orosz fronton harcolt, mint Ulánus főhadnagy. A háború után visszatért Madarasra. Gyakran utazott Nyugat-Európában, több nyelven beszélt. 1926-ban angol nőt vett feleségül, akitől két gyermeke született. Felesége a harmincas évek közepén visszatért Angliába, ahol 1941-ben meghalt. 1942-ben Johannita lovag lett. 1944 nyarán ismét megházasodott, de felesége 1954-ben meghalt; egy leány gyermekük Amerikában él.

[1] Az agg Kossuth és Napsugár. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1989.

1949. március 2-ről 3-ra virradó éjszaka Marosvásárhelyre kényszerlakhelyre hurcolták. Előbb angol nyelvleckék adásából, majd könyvelésből tartotta fenn magát. A Securitate állandóan figyelte. Huszár József révén az elsők közt került kapcsolatba a Szoboszlay-féle szervezkedéssel. Az ő feladata lett volna Marosvásárhelyen kirobbantani a fegyveres felkelést. A Szoboszlay Aladár által tervezett árnyékkormányban ő lett volna a külügyminiszter.

Miután az első államcsínykísérlet meghiúsult, ő vetette fel, hogy kérjenek anyagi támogatást a nyugati hatalmaktól. Huszár József kapcsolatba is lépett az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének egyik alkalmazottjával, de komoly tárgyalásokra nem került sor. Az 1956-os forradalom hatására még terveztek egy államcsínyt, de a szervezkedés tagjainak közömbössége miatt ez is meghiúsult. A Securitate ellenben sikeresebb volt, mivel sikerült tudomást szereznie az összeesküvésről, és a résztvevőket sikerült letartóztatnia. Orbán Károlyt 1957. november 23-án vették őrizetbe.

A kolozsvári III. Hadtest hadbírósága Macskássi Pál elnökletével tárgyalta az összeesküvők ügyét. Orbán Károlyt előbb 33. majd 31., végül pedig 7. rendű vádlottnak minősítették és halálra ítélték. Az ítéletet a Legfelsőbb Katonai Törvényszék Kollégiuma helybenhagyta, A kegyelmi kérvényt a Nagy Nemzetgyűlés elnöksége elutasította.

A kivégzéséig eltelt időben Orbán Károly sokat szenvedett, mivel prosztataműtéte miatt gyakran kellett vizelnie és a börtönőrök hosszú ideig nem engedték ki a WC-re. Végül 1958. szeptember 1-jén golyó által kivégezték. A kivégzésről jegyzőkönyv készült.

Orbán Károly és a többi '56-os erdélyi elítélt rehabilitálása 2010-ben történt meg, holttestük azonban máig ismeretlen helyen nyugszik.

Források

Paul d'Orban, Székelyföld kulturális folyóirat: Tófalvi Zoltán: A Szoboszlay-per (II. rész)