Szoboszlay Aladár

Szoboszlay Aladár (Temesvár, 1925. január 18. – Temesvár, 1958. szeptember 1.) erdélyi római katolikus lelkész. A „román állam megdöntésére irányuló szervezkedés” miatt az 1956-os forradalom után több társával együtt kivégezték.

Szoboszlay Aladár
Szoboszlay Aladár.jpg
Született 1925. január 18.
Temesvár
Elhunyt 1958. szeptember 1. (33 évesen)
Temesvár
Állampolgársága román
Foglalkozása katolikus pap

ÉleteSzerkesztés

Szoboszlay Aladár 1925-ben született Temesvár-Mehalán, 1943-ban érettségizett Kolozsváron, majd 1948-ban pappá szentelték Temesváron. 1951 szeptemberig Pécskán szolgált. Ebben az időben megpróbálták beszervezni a békepapi mozgalomba, sikertelenül. 1951-ben Aradra helyezték segédlelkészként, ahol jórészt munkásságának köszönhetően egyetlen pap sem írta alá a békepapi felhívást. Emiatt 1952-ben a gyulafehérvári egyházi vezetés is hangot ad elégedetlenségének.[1] Ezen felül nyíltan kiáll Róma mellett: "Nem tudjuk a Főtisztelendő Egyházmegyei Főhatóság szándékát az aradi helyzettel kapcsolatosan. De lehetséges, hogy épp ezt a helyzetet szeretné megváltoztatni. Hallottunk más körökből hozzánk intézett vádakat a Vatikánhoz fűződő érzelmeinkről, hiba, amin nem tudonk és nem is akarunk változtatni." [1]

Végül 1952 novemberében felsőbb nyomásra kérte áthelyezését Arad egyik külvárosába, a Mosóczy-telepi plébániára. A Gyulafehérvári püspökség és Szoboszlay közötti, tovább éleződő konfliktus folyományaként 1953. január 22-én A Szekuritáté dossziét nyit számára és 1953. május 12-én a püspökség felfüggeszti segédlelkészi állásából.

Felfüggesztése után szorosabbra fűződnek a kapcsolatai a Mária-Radnára internált ferencesekkel, akik felmentik a vádak alól és semmisnek tekintik a Gyulafehérvár által kimondott felfüggesztését, melyet olyanok mondtak ki, akiket a Vatikán el sem ismer. Az itt kialakult viták nyomán erősödik fel az ellentét a Temesvár és Gyulafehérvár között, illetve több esetben becsmérlik a Szekuritáté tevékenységét és nyíltan beszélnek a besúgói hálózatról, aminek következményeként 1953. október 20-án letartóztatják. 1954. február 9-én törvényellenesen gyakorolt papi tevékenység miatt hat hónap börtönre ítélik. Cserébe azért, hogy Szoboszlay visszavonja az egyház és egyházi személyek elleni vádjait, 1954. április 14-én kiszabadul a börtönből.

1954 őszétől Temesságra helyezik. A börtönben eltöltött idő és az ott szerzett élmények meghatározzák Szoboszlay életének további alakulását. Rájön, hogy az egyházra nem számíthat elképzelései megvalósításában, és csakis politikai téren lehet változásokat elérni. Az 1954-1957 között időszakban, bár gyakorolja papi hivatását, elsősorban politikai elképzeléseinek megvalósítására helyezi a hangsúlyt.

1956-ban Szoboszlay elkezdte írni Confederatio című művét, amelyben kifejtette nézeteit egy Arad központú, közös román-magyar konföderáció létrehozásáról. Már 1955-ben elkezdtek szervezkedni a konföderáció megvalósítására. Szoboszlay legfőbb segítője Reusz Klára mellett egy aradi román ügyvéd, Alexandru Fîntînaru lett, aki azt a feladatot kapta, hogy román tagokat toborozzon a mozgalom számára. Azt tervezték, hogy a magyar forradalommal egy időben Romániában is forradalmat bontakoztatnak ki. Fîntînaru felvette a kapcsolatot a Fogaras környékén bujkáló kommunistaellenes román partizánokkal, valamint a mozgalomba sikerült beszerveznie egy páncélos ezredest, akinek az lett volna a feladata, hogy egységeit Caracalból Bukarestbe vezesse és megszállja a stratégiailag legfontosabb épületeket, amihez felfegyverzett székely katonák is csatlakoztak volna.

Szoboszlaynak több Csíkszereda környéki embert is sikerült bevonni a szervezkedésbe, így a mozgalom egyik központja hamarosan Csíkszereda lett. A Securitate viszonylag hamar tudomást szerzett az eseményekről. Egy „Iosif” álnevű ember jelentette fel a szervezkedőket, aki maga is be volt vonva a készülődésekbe. A Securitate emberei letartóztattak mintegy 300 személyt, majd Kolozsváron sor került a hírhedt Szoboszlay-perre, amelyben az 57 vádlottból 10-et halálra, többeket pedig hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre ítéltek.

A rendszerváltás után Szoboszlay lánytestvére - Szoboszlay Alexandra - beadta a rehabilitációs kérelmet, de ezt a bíróság elutasította, három évnyi pereskedés után azonban 2010-ben a kolozsvári táblabíróság felmentette az ítélet alól társaival együtt.

HivatkozásokSzerkesztés

  1. a b Szoboszlay 2018 31.o.

ForrásokSzerkesztés