Orczy Gyula (építész)

(1864–1939) építészmérnök, kormánytanácsos, a Máltai Lovagrend tagja
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 4.

Orczi Orczy Gyula (Hejőbába, 1864. december 15.Budapest, 1939. november 13.) magyar építész, fővárosi tanácsnok.

Orczy Gyula
SzületettOrczy Gyula Sándor Béla[1]
1864. december 15.[2][1]
Hejőbába
Elhunyt1939. november 13. (74 évesen)[2]
Budapest
Állampolgárságamagyar
GyermekeiOrczy Gyula
SzüleiOrczy Gyula
Foglalkozásaépítész
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (20/2-1-1)[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Orczy Gyula témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Orczy Gyula (1828–1904) földbirtokos és ikácsi Péterffy Ottília fiaként született. A 19. század végén - 20. század elején működött elsősorban építészként. Budapesti bérházak és katonai laktanyák mellett vidéki iskolaépületek fűződnek a nevéhez. Az 1910-es években bekapcsolódott a Bárczy István kislakás- és iskolaépítési programjába, ennek keretében egy kislakásos bérházat és egy iskolát tervezett Budapesten.

A szuverén Máltai lovagrend tiszteletbeli lovagja és kormányfőtanácsosi címeket viselt, Budapest székesfőváros tanácsnoka volt.[4]

1939-ben hunyt el 74 éves korában. A Fiumei Úti Sírkertben helyezték nyugalomra.[5][6]

Felesége Gombár Ilona (1874–1953) volt, baáni Gombár Tivadar ügyvéd, királyi tanácsos lánya.

Gyermekei:

  • Orczy Mária Ottília (1900–?). Férje omoroviczai Heinrich Béla Károly (1901–1942) banktisztviselő.
  • Orczy Gyula (1903–1985) mérnök. Felesége bonyhádi Perczel Katalin (1915–1992).

Ismert épületei

szerkesztés
  • Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1990, ISBN 963-15-4278-5
  • Kabdebó Gyula: Budapest székesfőváros kislakás és iskola építkezései; Pátria Nyomda, Budapest, 1913 (A Magyar Építőművészet külön füzete)