Wikipédia

Orczy István

(1669-1749) földbirtokos, politikus

Orczy István (Kispöse, 1669 – Gyöngyös, 1749. december 12.) kisnemesi sorból vagyonos bárói rangra emelkedett, ezzel az Orczy családot országos hírű családdá tette. Alispán és jászkun főkapitány 1714-1734 között.

Orczy István
Született1669
Kispöse
Elhunyt1749. december 12. (79-80 évesen)[1]
Gyöngyös
Állampolgárságamagyar
GyermekeiOrczy Lőrinc
SzüleiJulianna Boda de Bod
Orczy Gergely
Foglalkozása
  • politikus
  • földbirtokos
Tisztségemagyar országgyűlési követ (1707–1707)
SírhelyeSzent Bertalan-templom
A Wikimédia Commons tartalmaz Orczy István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

szerkesztés

Orczy Gergely és Boda Julianna gyerekeként született az akkori Kispösén (a mai Gyöngyösfalun).[2] Iskoláit Kőszegen és Bécsben végezte, majd 1694-ben a győri kanonok Telekessy István szolgálatába szegődött. Amikor Telekessy-t 1699-ben kinevezték egri püspökké, Orczy is követve főpásztorát Heves és Külső-Szolnok vármegyébe került, ahol 16 évi egyházi szolgálata alatt a ranglétrán a püspöki jószágok prefektusa beosztásig jutott el.

1707-ben, mint Heves-Külső-Szolnok vármegye követe jelent meg az ónodi országgyűlésen. Petrovay Zsuzsanna-val 1708. január 18-án kötött házassága révén – anyósa Nyáry Zsuzsa örökéből – jelentős birtokokra tett szert Heves, Nógrád, Gömör, Kishont és Túróc vármegyékben. Esküvőjükön Rákóczi generálisa, Bercsényi Miklós vállalta a násznagy szerepét. 1710 és 1715 között Heves és Külső-Szolnok vármegye alispánja. 1714 és 1734 között ő a Német Lovagrend főinspektora, a jászkunok lovagrendi földesúri főkapitánya.

1716-ban Savoyai Jenő herceg Temesvárnál és Péterváradnál az oszmánok ellen harcoló hadseregének legfőbb élelmiszerszállítója.

Orczy a királytól zálogként 1712-ben, majd 1717-ben adományként megkapta Thököly Imre gyöngyösi javait is, majd 1717-ben Pesten vett házat az Úri utcában.

Orczy István 1731. április 30-án a Német-római birodalomtól bárói rangot kapott , majd 1736-ban magyar báróságot kapott VI. Károly császártól. Orczy István a nemesi felkelők élén vezetője volt az 1735. évi Szegedinác Jovánovics Péró kapitány féle parasztlázadás lecsendesítésének, amiért III. Károly magyar király, VI. Károly néven német-római császár (1685–1740) arany láncon függő 68 nagyobb gyémánttal díszített arcképével jutalmazta meg. A továbbiakban több fontos beosztást látott el a magyarországi Habsburg adminisztrációban (a királyi tábla érseki bírája, alországbíró.

Orczy István életének mintegy 80 éve alatt a kisnemesi sorból nagy vagyonnal rendelkező báróvá küzdötte fel magát. Egész életét a folyamatos birtokszerzés jellemezte. Birtokainak nagysága meghaladta a 250 000 holdat.

Orczy Istvánnak négy gyermeke ismert, fiai Orczy Lőrinc és Kristóf, valamint lányai Zsuzsanna és Anna. Orczy István 1749. december 12-én hunyt el Gyöngyösön, ahol a Szent Bertalan-templomban temették el.

Források

szerkesztés
  1. ↑ István Orczy, https://macse.hu/gudenus/mfat/fam.aspx?id=27522
  2. ↑ Gyöngyösfalu Kispöse, Nagypöse, Ludad és Seregélyháza egyesítésével keletkezett.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Orczy_István&oldid=24552752”