Orosz Lajos (neveléstörténész)

magyar pedagógus, neveléstörténész

Orosz Lajos (1921–) pedagógus, neveléstörténész, a neveléstudományok kandidátusa.

Orosz Lajos
Született 1921 (99 éves)
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Iskolái Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1949)

Felsőfokú tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, először görög–latin (1946), majd pedagógia szakon (1949). 1989-es nyugdíjazásáig a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) adjunktusa, majd docense volt, a mérnöktanár-növendékeknek tartott neveléstörténeti előadásokat, különösen az iparoktatás területéről. 1964-től 1989-ig tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia neveléstörténeti albizottságának, 1969-től ugyancsak 1989-ig a BME több nevelési bizottságának.

A Nőnevelési reformtörekvések Magyarországon, munkaiskolák (1777–1867) című értekezését 1969. július 1-jén védte meg, ezzel a neveléstudományok kandidátusa lett. Fő kutatási területei Comenius sárospataki tanári működése, Apáczai Csere János pedagógiai munkásságának történeti-elemző feltárása, a hazai iparoktatás és ipariszaktanár-képzés múltja volt. Apáczai pedagógia érdekű munkáit latinból magyarra fordította és szövegkritikai kiadásban adta közre (1956).

1993-ban az Apáczai Csere János-díj kitüntetettje volt.[1]

Főbb műveiSzerkesztés

  • Neveléstörténeti olvasókönyv mérnöktanár szakos hallgatók számára. Összeáll. Orosz Lajos. Budapest: Tankönyvkiadó. 1987.  
  • A magyarországi ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi szakoktatás vázlatos története. Budapest: Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. 2003. ISBN 963-9315-51-6  

JegyzetekSzerkesztés

  1. Népszabadság LI. évf. 17. sz. (1993. jan. 20.) 7. o.

ForrásokSzerkesztés