Országos Érdekegyeztető Tanács

Az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT, korábban Érdekegyeztető Tanács, ÉT) a magyar munkavállalók, munkaadók és a kormány háromoldalú (tripartit) egyeztető fóruma volt, amely a munka világával összefüggő kérdésekről, a jövedelemelosztásról, illetve ezzel összefüggésben a gazdaságpolitikai keretekről folytatott tárgyalásokat, illetve kötött országos megállapodásokat.

Jogutóda szerkesztés

A második Orbán-kormány az érdekegyeztetés átalakítását és az OÉT megszüntetését tervező előterjesztését 2011. június 15-én tűzte az Országgyűlés napirendjére,^[1] július 30-ável pedig megszüntette azt.^[2] Helyébe a 2011. évi XCIII. törvény alapján a már csak javaslattételi jogkörrel bíró Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács lépett.^[3]Ahol jogszabály az Országos Érdekegyeztető Tanácsot említi, azon ezentúl a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsot kell(ett) érteni.^[4]

A közszolgálati alkalmazottak külön érdekegyeztető fórummal rendelkeztek, ez volt az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT).

Az OÉT évente ajánlást fogalmazott meg a magánszektor következő évi átlagos béremelésére, illetve megállapodást köt a minimális munkabér következő évi szintjéről.

A Tanács legfőbb fóruma a plenáris ülés volt, de számos döntés-előkészítő szakbizottsággal is rendelkezett, és létrehozhatott egyes témák behatóbb vizsgálatára egyedi („ad hoc”) bizottságokat is.

Története szerkesztés

Elődje 1988 decemberében alakult, az igazi érdekegyeztetés azonban csak 1990-ben kezdődött, amikor a Tanács létszámát kibővítették és feladatköreit újra meghatározták. A fórum jelentős szerepet játszott abban, hogy a rendszerváltás hozta társadalmi-gazdasági átmenet jelentős feszültségek nélkül ment végbe.

Tagjai szerkesztés

Munkavállalók szerkesztés

Egy-egy képviselőt küld az OÉT-be a hat magyar szakszervezeti szövetség:

Autonóm Szakszervezetek Szövetsége
Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT)
Liga Szakszervezetek (Liga)
Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ)
Munkástanácsok Országos Szövetsége (MOSZ)
Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF)

Munkaadók szerkesztés

Az alábbi munkaadói szervezetek küldhetnek egy-egy képviselőt az OÉT-be:

Kormányzati oldal szerkesztés

A kormány állandó képviselője a foglalkoztatási ügyekért felelős minisztérium államtitkára, de a kormánydelegációban a tárgyalt témákban érintett más minisztériumok képviselői is részt kapnak, különösen fontos ügyek tárgyalásakor pedig időnként megjelenik a Tanács plenáris ülésén a miniszterelnök is.

Jogai szerkesztés

Az OÉT feladatairól, illetve jogairól részletesen alapszabálya rendelkezik, egyes kérdeket pedig törvényekbe fektettek (a Munka Törvénykönyve, a Foglalkoztatási Törvény, a Szakképzési Törvény, a Munkavédelmi Törvény).

Tájékozódási jog szerkesztés

A munkavállalói és a munkaadói oldalnak (együtt: a kormányzat szociális partnerei) tájékozódási joga van minden, érdekeiket érintő fontos kérdésben.

Véleményezési jog szerkesztés

Minden őket érintő gazdasági, szociális és foglalkoztatási kérdésben születendő jogszabály előkészítése során véleményezési jog illeti meg a szociális partnereket.

Egyetértési jog szerkesztés

Csak a három oldal közösen dönthet többek közt egyeztetésük rendjéről, a közös ajánlásokról (mint a versenyszféra megcélzott éves átlagkereset-növekedése), az országos minimális munkabérről, a napi munkaidő leghosszabb mértékéről és a munkaszüneti napok meghatározásáról.

Éves bérmegállapodások szerkesztés

2007-re szerkesztés

A 2007-es évre vonatkozó bérajánlásról 2006 végéig az OÉT-ben nem született megállapodás, a nagy véleménykülönbség miatt a munkaadók, illetve a kormányzat és a munkaadók közt. Ezért a tárgyalások rendhagyó módon 2007 elején tovább folytatódtak. (Addig egyedül 1995-ben, a Bokros-csomag néven ismert megszorító csomag évében nem született megállapodás.)

A 2007. január 30-án kötött megállapodás szerint az OÉT „2007-ben a bruttó keresetek 5,5–8%-os növelését ajánlja a vállalkozási szférának”^[5] Végül 2007-ben 9,2%-kal nőttek a versenyszféra bruttó átlagkereseteit 2007-ben (a 2006-os 9,4% után), a nettó béremelkedés azonban csak 3,9% volt (2006-ban 8,6%).