Kékcsőrű réce

lúdalakú madárfaj
(Oxyura leucocephala szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. április 16.

A kékcsőrű réce vagy fehérfejű réce (Oxyura leucocephala) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába, azon belül pedig a halcsontfarkú réceformák (Oxyurinae) alcsaládjába tartozó faj.

Kékcsőrű réce
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 500 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Alcsalád: Halcsontfarkú réceformák (Oxyurinae)
Nemzetség: Halcsontfarkúrécék (Oxyurini)
Nem: Oxyura
Faj: O. leucocephala
Tudományos név
Oxyura leucocephala
(Scopoli, 1769)
Szinonimák
  • Fehérfejű réce
Elterjedés
A kékcsőrű réce elterjedési területe   nyári költőhely   egész éves   téli   migráció   kóborgás   valószínűleg kihalt
A kékcsőrű réce elterjedési területe
  nyári költőhely
  egész éves
  téli
  migráció
  kóborgás
  valószínűleg kihalt
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kékcsőrű réce témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kékcsőrű réce témájú médiaállományokat és Kékcsőrű réce témájú kategóriát.

Előfordulása

szerkesztés

Szigetszerűen fordul elő Spanyolország déli részétől a Közel-Keleten keresztül Kína középső részéig. Kis populáció talán még előfordulnak az Atlasz-hegység országaiban (Marokkó, Algéria, Tunézia) is. Elsősorban Ázsia száraz sztyeppéinek és félsivatagos régióinak magas sótartalmú keserű tavain érzi otthon magát. Csak egy, a Kaszpi-tengertől több mint 1000 km-re keletre fekvő területen gyakori, innen nyugatra állományai nagyon felszabdaltak és arrafelé mindenütt ritka.

Édes vizek és félsós lagúnák lakója.

Megjelenése

szerkesztés

Testhossza 43-48 centiméter, a szárnyfesztávolsága 62–70 centiméter, testtömege pedig 550–900 gramm. A tojó kicsit kisebb, mint a hím. Világoskék megvastagodott csőre van. Nász idején a hím csőre égszínkék, szemei sárgák. A fej oldalt nagyrészt fehér, kivéve egy csíkot a feje tetején. Oldala, tarkója, nyakörve, farka, háta rozsdavörös alapon finom, feketésbarna hullámos mintájú. A tojó csőre feketéskék, fejtetője feketés, szemei alatt fehér csík húzódik. Álla és torka fehér. Hátának rajzolata homályosabb és elmosódottabb, mint a gácséré. Úszás közben a kékcsőrű réce testének elülső része merül legmélyebben a vízbe, míg farka majdnem merőlegesen emelkedik a levegőbe. Veszély esetén elnehezül és nyakig a vízbe merül.

Életmódja

szerkesztés

Túlnyomórészt vegetáriánus, főleg vízinövények hajtásait és magvait eszi. Majdnem egész nap táplálék után kutat, míg a többi récefaj egyedei napközben pihennek.

Szaporodása

szerkesztés

Nász idején a hímek a felemelt faroktollaikkal udvarolnak. A sztyepp olyan, többnyire sós tavain költ, ahol még megél a nádas és a víz alatti növényzet. Fészkét korhadt fák üregébe vagy a földre rakja és pehelytollal béleli ki. A fészekalj 3-8 tojásból áll, melyen 23-25 napig kotlik. Fészkelőhelye olyan közel van a vízhez, hogy a madár a fészekből rögtön a víz alá merülhet, és ezt meg is teszi a legkisebb zavar esetén is. Tojásai sokkal durvább héjúak, mint más récék tojásai. Már a fiókák is merőlegesen tartják farkukat. Ők a nádasban rejtőznek.

 
Lubickoló tojó

Kárpát-medencei előfordulása

szerkesztés

Magyarországon ritka alkalmi vendég. Egészen a '60-as évekig szórványosan költött szikes tavaink mentén, de aztán kipusztult.

Visszatelepítésével megpróbálkoztak a '80-as években, de a programot félbe kellett hagyni, mivel nem akadt több visszatelepíthető madár. A kevés szabadon engedett madár eltűnt vagy elvonult az országból. Így mára a fajt igen ritkán lehet a Kárpát-medencében megfigyelni.

További információk

szerkesztés